Böjte Csaba alapítványairól a legtöbb embernek a romániai Szent Ferenc Alapítvány gyermekmentő tevékenysége jut eszébe. Az 1993-ban létrejött alapítvány célja „segíteni a bajban, nehéz helyzetben lévő legkisebbeket”, iskolaházak és napközik mellett mintegy 20 bentlakásos otthont működtetnek. 9 évvel később, 2002-ben hozta létre Böjte Csaba a Magyarországon bejegyzett Dévai Szent Ferenc Alapítványt, elsősorban az erdélyi ferencesek által fenntartott gyermekvédelmi intézmények, iskolák, óvodák, napköziotthonok támogatására.

A ferences szerzetesnek van azonban egy harmadik alapítványa is: a Szent Lászlóról elnevezett szervezet 2020-ban jött létre, „a pusztuló erdélyi nemzeti, kulturális értékek megőrzésének” céljából.

A három alapítvány pénzügyi hátterének és tevékenységének feltárása nem egyszerű feladat. De az elmúlt években jól láthatóan kirajzolódik az a tendencia, hogy az erdélyi Szent Ferenc Alapítvány forrásainak folyamatos bővülésével párhuzamosan, a 2010-es évek közepétől erősen visszaesett a nevelt gyermekek száma, miközben a román igazságügyi minisztérium honlapja szerint évről évre nő a dévai alapítvány ingatlanvagyona.

Bár Böjte Csaba a magánadományozókon kívül jelentős magyar állami forrásokra is számíthat, az átláthatóság nem igazán jellemzi e szervezetek kommunikációját. A szerzetes a mi kérdéseinkre is ellentmondásos vagy hiányos válaszokat adott, további információkért minket könyvelőjéhez irányított, akinek egyúttal jelezte, nem köteles válaszolni kérdéseinkre.

A neveltek fogynak, a házak nem

Kétéves tényfeltáró újságírói munkánk során több neve elhallgatását kérő nevelő is megerősítette, hogy az alapítványi intézményekben ellátott gyermekek száma az utóbbi években igencsak megcsappant: becslésük szerint az elmúlt tíz évben megfeleződhetett.

Böjte Csaba, akinek hosszas próbálkozás után végül április elején sikerült személyesen is feltenni kérdéseinket, egyértelműen nem erősítette meg, hogy ebben az időszakban drasztikusan csökkent volna a neveltek száma. Kitérő válaszában azt mondta: az alapítvány „soha nem toborozott gyerekeket”, akkor fogadták be őket, ha azt az állam vagy a rokonok kérték.

„A ’90-es években koldultak [a gyerekek], templom előtt, kocsmák előtt. Ha az ember [most] kimegy, nagyon ritka az, hogy koldusgyereket lásson. Ha akkor elment egy nyomornegyedbe, hát hemzsegtek… Zsilvölgyében vagy itt ezeken a vajdahunyadi nyomornegyedekben vagy itt-ott. Rengeteg gyerek volt, aki nem járt iskolába. A valóság az, hogy most is azt mondja a román statisztika, hogy 27%-a a gyerekeknek nem végzi el az iskolát, ez tény. De én azt látom, Istennek legyen hála, a román állam több pénzt tud adni a rokonoknak, és úgy tűnik, ha annyira nem is, hogy iskolába küldjék a gyerekeket, de hogy eltartsák, arra van elég pénz.”

Vásárhelyi Tamásnak, a budapesti székhelyű Dévai Szent Ferenc Alapítvány kuratóriumi elnökének számos konkrét adatra vonatkozó kérdést küldtünk e-mailben, de kevésre válaszolt érdemben. Azt azonban megtudtuk tőle, hogy az alapítvány tavaly 523 bentlakó gyermeket nevelt, emellett még 609 gyermeket gondozott további 20 alapítványi fenntartású napközi otthonban. Az elmúlt tíz évre vonatkozó számokat sajnos már nem osztotta meg velünk.

Az alapítvány eközben számos ingatlant vásárolt vagy vett bérbe hosszabb távra Erdélyben az elmúlt években, melyek egy részében ezek az otthonok kaptak helyet, például a Maros megyei Dózsa György községben, Szovátán, a Hargita megyei Gyergyószárhegyen. Nem világos, hogy mi fog történni velük, ha a gyerekek számának csökkenése folytatódik. Igaz, a legtöbb ingatlant a helyi egyházaktól, főleg a katolikus plébániáktól bérlik.

Bár az alapítvány alapvetően kis profittal működik, tehát a bevételeit nagyjából fel is éli az adott évben, az jól látszik, hogy több területen ennek ellenére erősödött. 2011-ben az állóeszközök és befektetett eszközök (ide tartozik az ingatlanvagyon) értékének összege még csak 5 368 029 lej volt, azaz valamivel több mint 403 millió forint. 2022-re ez az szám már több mint ötszörösére nőtt: 29 629 ezer lej lett, azaz több mint 2 milliárd 224 millió forint. Hasonló figyelhető meg az össztőke esetében is: ez tavaly 33 424 766 lejre, azaz körülbelül 2,5 milliárd forintra rúgott a 2011-es 15 116 613 lejhez, azaz nagyjából 1,1 milliárdhoz képest.

Ezt a gyarapodást azonban az alapítványi struktúrában dolgozók nem érzékelik, legalábbis azok nem, akik konkrétan a gyerekekkel foglalkoznak.

Ahogyan előző cikkeinkben is kitértünk rá, a nevelői fizetések a 2010-es években gyakorlatilag a romániai minimálbér körül mozogtak, és az általunk megkérdezett, több alapítványi dolgozó és nevelő szerint továbbra is ez a helyzet. Egy tavalyi, nevelőket és házvezetőket tömörítő gyűlésen egy anonimitás feltétele mellett nyilakozó nevelő elmondása szerint a Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkatársai nagyon meg is lepődtek azon, mennyire alulfizetettek a romániai kollégák. Ennek ellenére ebben azóta sem állt be változás.

A Romániában működő Szent Ferenc Alapítvány működése alapvetően három pilléren nyugszik.

Egyrészt a román állam ad pénzt minden évben a gyermekotthonok fenntartására, másrészt a magyarországi Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatja őket, elsősorban magánemberek adományaira és adófelajánlásaira támaszkodva. 2021-ben jelentős volt például ez utóbbi összeg, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatai szerint az 1 százalékos felajánlásokból majdnem 53 millió forintot kaptak, ezzel az országos listában a 16. helyre kerültek. Ezek a felajánlások az elmúlt három évben végig 53 millió forint fölött maradtak.

Harmadrészt pedig Böjte Csaba „turnéiból” és könyveladásaiból származó bevételekből gazdálkodnak. (Mióta a Böjte-gyerekotthonok ügyeivel foglalkozunk, azaz majd’ két éve, több volt – forrásvédelem miatt itt néven nem nevezett – alapítványi munkatárs is azt mondta, hogy egy-egy turné után az atya többmillió forintnyi készpénzzel tér haza. Fontos leszögezni: nincs okunk kétségbe vonni, hogy a szerzetes ezekkel a pénzekkel ne számolna el.) Emellett az alapítvány a Romániában nagy autonómiával működő megyei önkormányzatoktól is kap valamennyi támogatást, ennek pontos összegét néhány hete közérdekű adatigénylésben kértük ki, egyelőre azonban nem kaptunk választ, amennyiben ez megérkezik, frissítjük a cikkünket.

Az alapítványról fellelhető nyilvános adatokból tételesen lebontott kiadások hiányában nem sokra következtethetünk a konkrét működéssel kapcsolatban, az azonban látszik, hogy a bevételek folyamatosan nőttek az évek során.

Míg 2011-ben mindössze 11 701 934 lejből, mintegy 878 millió forintból gazdálkodtak, jelenleg, az utolsó nyilvános adat, azaz a 2022-es kimutatás szerint az összeg 31 385 725 lejre, körülbelül 2 milliárd 356 millióra ugrott. Ez a növekedés nem lineáris, a legmagasabb bevételt, 41 847 483 lej, azaz 3 milliárd 142 millió forint összegben 2020-ban jegyezte a Szent Ferenc Alapítvány. Ekkor két jelentős EU-s pályázatot is nyertek, egyrészt különböző gyerektáborok és képzések szervezésére, másrészt egy olyan programra, amelynek keretében lakbértámogatást biztosíthatnak az intézményből kikerült, 18. életévüket betöltött fiataloknak. Az alapítvány arról nem számolt be, hogy pontosan hány ilyen fiatalt támogatnak. Nincs arról információnk azonban, hogy ezeket a támogatásokat bármiféle hibával folyósította volna az alapítvány, vagy ne szervezték volna meg megfelelően a gyerekek számára a táborokat.

Böjte Csaba április elején készített interjúnkban azt mondta, havonta körülbelül negyven millió forintra van szükség ahhoz, hogy a gyermekeket ellátó intézményeket működtetni tudják. A román állam Böjte állítása szerint sosem fedezte a működési költségeknek még a felét sem.

A szerzetes nekünk azt mondta idén áprilisban, hogy a tavalyi cikkek hatására csappantak meg a budapesti alapítványon keresztül érkező pénzek is, január-februárban mindössze 15 millió forint érkezett be a magyarországi partneralapítványtól erre a célra. Vásárhelyi Tamás, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kuratóriumi elnöke válaszában azt írta, az Erdélyben működő Szent Ferenc Alapítvány számára a gyermekvédelmi feladatellátás román állam által nem finanszírozott hányadát biztosítják támogatásként. Ennek keretében tavaly 350 millió forintos támogatást utaltak át a gyermekneveléshez szükséges költségek fedezésére, melynek felhasználásról részletes elszámolást küld nekik a dévai szervezet.

A romániai igazságügyi minisztériumnak leadott adatokból az is kitűnik, hogy 2021-ben még összesen 210 alkalmazottja volt az alapítványnak, a szám az előző években is ekörül mozgott, 2022-re azonban negyven munkatársnak szűnt meg a munkaviszonya.

Bár azt nem tudjuk, hogy miért távozott ennyi ember, Böjte Csaba elmondta, hogy tavaly gyerekhiány miatt bezárták a gyulafehérvári otthont, Hargita megyében pedig átadták a karcfalvi otthont az önkormányzatnak. Cikkünk megírása során azt az információt kaptuk, hogy egy másik otthon is bezárt a Maros megyei Segesváron, az okokat egyelőre nem ismerjük. A Szent Ferenc Alapítvány oldalán ezek még működő otthonként szerepelnek, és sem Böjte, sem az alapítvány nem közöl a helyzetükről további információt. Az alapítvány weboldalán feltüntetett segesvári házvezetőt, Zonda Máriát például felhívtuk, hogy megkérdezzük, egyáltalán működik-e az általa vezetett intézmény. Azt válaszolta, keressük az alapítványt, de a dévai szervezet nem válaszolt az ezekkel kapcsolatos kérdéseinkre.

A szovátai otthonban történt gyerekbántalmazásokról és szexuális abúzusokról szóló cikkünkben, illetve a cikksorozatot kísérő podcastunkban is szóba került, hogy a Böjte-otthonok az állami gyermekotthonokhoz képest arányaiban jóval kevesebb pénzből láttak el több neveltet. Míg az állam nem teheti meg, hogy nem alkalmaz egy 12 fős otthonban legalább 4-5 felnőttet, és azt sem, hogy ezeknek a nevelőknek ne biztosítsa az évi kötelező pihenőszabadságot, betegszabadságot vagy az átlagosan napi 8 órás munkaidő betartását, addig Böjte Csaba alapítványa különböző módokon csökkentette a működtetési költségeket. Ilyen például a felnőtt nevelők számának és fizetésének alacsonyan tartása és az önkéntesek nagyarányú foglalkoztatása, akiknek nem munkabért fizetnek, hanem önkéntesi javadalmazást, mely jellemzően a munkabér fele. (Romániában a gyermekek ellátásának minőségi standardjait a többször is módosított 2004/272-es törvény szabályozza.)

Az alacsony anyagi juttatások mellett a toxikus, elhallgatásra épülő szervezeti kultúra is szerepet játszhatott abban, hogy kevés a nevelői feladatokra alkalmas jelentkező – legalábbis bizonyos otthonoknál. Több anonimitás mellett nyilatkozó forrásunk megerősítette, hogy az otthonbeli jelzéseket Böjte Csaba nem vette elég komolyan – ez a Mércének adott interjújából is kitűnik –, sőt állításuk szerint az is előfordult, hogy a szerzetes félrenézésre biztatta Szovátán a nevelőket.) A házakban dolgozók így túlhajszoltak, és gyorsan kiégnek a megterhelő munkában, miközben a szupervízióra és támogatásra alkalmas személyzetből is hiány van a nevelők visszajelzései alapján.

A szabályozottabb állami otthonok azonban túltelítettek, miközben a gyermekek ellátására évekkel ezelőtt még hatalmas volt az igény, így előfordult, hogy a romániai hatóságok „türelemmel viseltettek” például a szovátai gyermekotthon felé – ezt támasztják alá az általunk tavaly megkérdezett nevelők történetei, ezt fogalmazta meg az otthon egyik volt házvezetője is, de Cseke Péter is hasonló nehézségekről számol be a tusnádfürdői és kászonimpéri gyermekbántalmazások kapcsán). Mindennek végső soron a gyerekek látják kárát.

Az adományozók száma megcsappant, de akkor jött a BGA

Ha Böjte állítása igaz, és a Dévai Szent Ferenc Alapítványtól nem is érkezett be elég pénz az alapítvány működtetésére, mert cikkeink megingatták a támogatók adakozó kedvét, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-ét biztosan nem. A tavalyi évben ugyanis rekordmennyiségű támogatást adtak a romániai alapítványnak, azaz összesen 709 400 000 forintot, mindezt úgy, hogy kvázi minden jelentős erdélyi projekt, beruházás finanszírozása leállt vagy szünetel.

A Szent Ferenc Alapítvány egyik nagy finanszírozója lett így a Bethlen Gábor Alap (BGA), mint annyi mindennek a határon túl és Erdélyben

– gondolhatunk a számtalan erdélyi magyar szervezetre, fociklubra, nagyberuházásra és vállalkozásra vagy az erdélyi médiatrösztre. Önmeghatározása szerint az alapkezelő deklarált feladata „a Magyarország határain kívül élő magyarság Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének elősegítése. Az elkülönített állami pénzalap célja a nemzetpolitikai stratégiájához kapcsolódó célok megvalósulásának elősegítése.”

Mindez a támogatások szerkezetében is meglátszik – az Átlátszó Erdéllyel közösen közérdekű adatigényléssel fordultunk a BGA-hoz, hogy megtudjuk, milyen pénzösszegeket biztosítottak Böjte alapítványának részére az elmúlt 10 évben.

Míg a Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott gyermekotthonok működésére 2022-ben mindössze 15 millió forintot juttattak, addig a Maros megyei Keresden található Bethlen-kastély felújításához szükséges tervezési, előkészítői munkálatokra 350 millió forintot adtak nemzetpolitikai célú támogatás keretében, de 303,5 millió forintot biztosítottak az alapítvány „kézdivásárhelyi beruházása számára” is.

Ez utóbbiról az erdélyi sajtóból értesülhettünk: Csák János kulturális és innovációért felelős miniszter nemrég Böjte Csaba szerzetes jelenlétében harangozta be, hogy a kézdivásárhelyi minorita rendház – támogatásból finanszírozott felújítását követően – ősztől vendéglátóipari szakképzésnek fog helyt adni a Veszprémi SZC „SÉF” Vendéglátás-Turizmus Technikum és Szakképző Iskola irányításával, és egy mátészalkai oktatási központ tansegédletével. A helyi sajtó szerint az épület a Szent Ferenc Alapítvány „ügykezelésbe tartozik”, az oktatás meg a két központon keresztül valósul meg, a szakképző iskolának néhány éve belül „talpra kell állnia és önfenntartóvá válnia”.

Érdemes megemlíteni egy szintén tavalyi, nemzetpolitikai célú támogatási tételt is: jelentősebb, 30 millió forintos összeg érkezett „az alapítvány rendezvényeinek támogatására” is. A sejtelmes megfogalmazás visszatérő jelenség, már 2012-ben is találunk egy több mint 33 és fél millió forintot érintő rendelkezést, melynek kapcsán a BGA annyit ír: „a kérvényükben megfogalmazott célokra”.

Úgy tűnhet hát, hogy a Szent Ferenc Alapítvány új lendületet vett a vendéglátás irányába, Böjte szerint azonban nincsen tudatos irányváltás az alapítvány részéről, mindez összefügg a gyermekmentő tevékenységgel.

„Több mint 4000 gyerekünk kirepült, az utógondozásban ez benne van, a felnőtteket segíteni [kell], hogy a szülőföldjükön becsületes munkából meg tudjanak élni. Kőműves szakképzést is próbáltunk beindítani, szobafestés-mázolást is, szeretnénk ezt a vendéglátást ugyanígy. Székelyföldön igazából mindenki, akivel szóba állok azt mondja, hogy pincért, szakácsot, panzióst aranyárban vennének. Ha erre szükség van, akkor hátha erre lehet képezni őket is, hogy meg tudjanak élni.”

Nemrég 12 nevelő is részt vett Magyarországon egy úgynevezett „panziós képzésen” – a képzést meghirdették, és bárki jelentkezhetett. Amikor arról kérdeztük, hogy különálló ágként szeretnék-e fejleszteni a vendéglátást az alapítványon belül (amivel egyébként önmagában nem lenne gond, feltéve, hogy a szervezet átláthatóan kezeli és közérdekű célra fordítja a gazdasági tevékenységből származó bevételt), Böjte azt válaszolta: „Minden házunkban igazából vendéget is fogadunk. Az nem titok, hogy a gyerekek szülei, rokonai meg támogatói is folyamatosan jönnek. Az sem titok, a Határtalanul programban [részt vevő diákokat] is fogadnak. És logikusnak én azt gondolom, hogy ezt is jó lenne úgy csinálni, ahogy a 21. században kell csinálni. Ezért biztattam a kollégákat. Mindenütt például konyha van, tehát egy intézetvezetőnek fontos lenne, hogy ő maga is tudjon főzni, hogy ő maga is ezekhez a dolgokhoz értsen.”

Több épületrészben állítása szerint azért létesítettek vendégházat, mert a jelenlegi román törvények szerint nem voltak alkalmasak a gyerekek elhelyezésére, viszont sem eladni nem akarták a házakat, sem átalakítani. Az új látogató központokba, vendégszállásokra pedig visszavárják munkavállalóként azokat a korábbi vendéglátós végzettségű nevelteket, akik maradnának az alapítvány kötelékében.

Műemléképületek „megszerzése”: kastélyok és csatatér

„Ugyanúgy, ahogy egy árva gyereket örökbe lehet venni, ugyanúgy egy árva romos épületet is”

– fogalmazott Böjte Csaba arról, hogy a Szent Ferenc Alapítvány története során több erdélyi műemlék épületet is megvásárolt, vagy 49-50 évre kibérelt. Előfordult az is, hogy egy ilyen adásvételnek végül perek állták útját.

Az első ilyen jellegű épület, amely a birtokukba került, a marosillyei Bethlen-kastély, melyben a hagyomány szerint Bethlen Gábor született. Ezt az alapítvány 2003-ban vásárolta meg 10 millió forintért. Böjte úgy emlékszik, akkoriban az összeg az évi költségvetése volt az alapítványnak, bár ez azért valószínűtlen.

„A kollégáknak elmondtam, hogy Jeremiás próféta azt csinálta, amikor Jeruzsálemet ostromolták, hogy kint, ahol az ellenség tanyázott, ott volt egy szőlős, és megvette. Mert hitte azt, hogy igen, lehet, hogy Jeruzsálem elpusztul, de úgy gondolta, hogy a maradék megtér. És én úgy gondoltam, hogy Dél-Erdélyben ez egy prófétai cselekedet, hogy ha nem eladunk, hanem [veszünk valamit a jövőnek]” – mondta nekünk Böjte testvér, hozzátéve, hogy a látogatók adományaiból már fenn lehet tartani a kastélyt, nincsen szükség külön pénzbeli ráfordításra.

A másik, keresdi Bethlen-kastély gondozását az alapítvány Böjte szerint a tulajdonosok hosszas unszolására vette át 2014-ben. „A család írt nekem levelet, hogy vegyük át, mert az, akit ők megbíztak, az szedte ki a régi köveket, és adta el. Nincs, aki őrizze. Három évig nem is válaszoltam nekik, elmentem, megnéztem, »túl nagy, túl szép, nekem nem kell«.”

Romániában ezen a téren valóban komoly strukturális problémák vannak: a rendszerváltás előtt elkobzott arisztokrata ingatlanokat sokszor romos állapotban szolgáltatják vissza a leszármazottaknak, de az épületeket akkoriban fenntartó birtokok (erdők, legelők, kaszálók) nélkül. Az örökösök gyakran nem is tudnak mit kezdeni a visszakapott javakkal, mivel az országban magánszemélyek számára alig van elérhető forrás a szükséges felújításokra. A keresdi kastélyt az átadás óta megnyitották a látogatók előtt, havonta 1500 ember fordul meg benne, és került pénz a felújítási költségekre is.

Itt jön képbe a Szent László Alapítvány, melyet Böjte Csaba 2020-ban hozott létre „a pusztuló erdélyi nemzeti, kulturális értékek megőrzésének” céljából. Az alapítványnak külön kuratóriuma van, pénzügyi adatairól egyelőre semmi információnk nincs,

ugyanis nem jelenik meg a román igazságügyi minisztérium adatbázisában. A 444 cikke hívta fel arra a figyelmet januárban, hogy Böjte Csaba kezdeményezésére, immár a Nemzeti Kulturális Alap 200 millió forintos támogatásával az alapítvány történelmi emlékhelyet létesít Déva közelében azon a kéthektáros területen, ahol Bem József 1849-es erdélyi hadjáratának egyik fordulópontja, a Sztrigy folyó stratégiai jelentőségű hídjának birtoklásáért folytatott (győztes) piski csata zajlott. A terület magában foglalja a már akkor is álló piski csárda romos épületét is. A Szent László Alapítvány tulajdonába tartozó helyen emlékparkot építenek, ahol a látványtervek alapján sátorozni, focizni vagy léghajózni is lehet majd.

A 444 akkori cikke nem tért ki arra, hogy a területet milyen pénzből vették meg, de Böjte Csaba a Mércének azt mondta, hogy a Szent Ferenc Alapítványhoz érkező magánadományokból.

Önmagának kissé ellentmondva a szerzetes hangsúlyozta, hogy „nem az árva gyerekek pénzéből”, hanem például a saját könyveinek szerzői jogdíjaiból befolyó összegekből. Böjte Csaba leszögezte, hogy amikor megvették a telket, még nem tudtak az érkező NKA-támogatásról. A piski csárdánál tudomásunk szerint még nem indult meg a felújítás.

Az ingatlanállomány növelése nem volt minden esetben zökkenőmentes. 2016-ban báró Lipthay Antal és felesége is megpróbálta a Szent Ferenc Alapítványnak adni a gyergyószárhegyi Lázár-kastély 13/24 részét, de a többi örökös perre vitte az ügyet. A bíróság úgy döntött, hogy az alapítványnak le kell mondania tulajdonrészéről a másik két család javára, a 162 287 eurónyi, azaz több mint 61 millió forint kártérítésért cserébe.

A másik kérdéses ingatlan a székelyhídi Stubenberg-kastély. A város legimpozánsabb épületét 2010-ben 49 évre vette bérbe a Szent Ferenc Alapítvány a székelyhídi önkormányzattól, hogy abban gyermekotthont rendezzen be. „Fel szerettük volna újítani az épületet, de ahányszor pályáztunk, azt mondták, nem lehet, mert az önkormányzaté, ők kell felújítsák.” Az önkormányzatnak azonban nem voltak erre forrásai, így a Szent Ferenc Alapítvány 2021-ben vételi ajánlatot tett, amit aztán a testület el is fogadott.

A városi ellenzék azonban a megyei önkormányzatok felett álló prefektúra elé vitte az ügyet. Az állami közigazgatási szerv idén eljárási szabálytalanságot állapított meg, miszerint bár a város liciten árulta volna a kastélyt, a vásárlók felé támasztott elvárásoknak szándékosan csak a Szent Ferenc Alapítvány felelt volna meg, továbbá az állam elővásárlási joga nem érvényesülhetett volna. Az üzletről így mind a két félnek le kellett mondania, a Studenberg-kastélyt az alapítvány továbbra is csak bérli, a felújítás el lett napolva.

Vásárhelyi Tamás azt nyilatkozta a Mércének, hogy a Dévai Szent Ferenc Alapítvány a műemlékek felújítására, illetve vételére nem adott támogatást a Szent Ferenc Alapítványnak, kizárólag gyermekvédelmi célokra utalt át pénzt.

Kutatásunk során az derült ki, hogy a Böjte által irányított alapítványi kuratóriumok, holott sok civil adomány és közpénz felett diszponálnak, nem hajlandóak az átláthatóvá tenni a tevékenységeiket. Egyáltalán nem világos például, hogy a beérkező adományokat milyen mértékben fordítják az otthonokban nevelt gyerekek jóllétére.

Bár az alapítványok bevételei jól láthatóan folyamatosan növekedtek az elmúlt években, nem tudni, hogy ez hozzájárult-e valójában a gyermekek helyzetének javulásához. Ugyanakkor az sem átlátható sajnos – ahogyan például a Szent Ferenc és Szent László Alapítványok közti tőkeátruházás jelzi a piski területvásárlás esetében –, hogy milyen szempontok alapján osztják el ezek között a forrásokat.

Mind a cikk szerzője, mind a Mérce kiemelten fontosnak tartja a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek segítését, és elismeréssel adózik a Szent Ferenc Alapítvány gyerekmentő munkája, illetve azon munkatársai felé, akik mindent megtesznek, hogy a gyerekeknek jövőt biztosítsanak. A közösség bizalma a Böjte-intézményekben azonban érthető módon megrendült a gyermekekkel történt visszaélések és a belső ellenőrzés hiánya miatt. Ezt a bizalmat a szakmai és gazdasági átláthatóság állíthatná helyre – ennek ellenére az alapítványok a mai napig csak megnehezítik a sajtó és a nyilvánosság tájékozódását.

Böjte Csaba az interjú során több konkrét kérdésünket nem tudta megválaszolni, és azt javasolta, hogy forduljunk az alapítvány könyvelőjéhez, Palkó Cecíliához. Ezt meg is tettük, azonban Palkó azt írta, hogy Böjte Csaba külön jelezte neki, nem köteles válaszokat küldeni.

A dévai alapítványnak a következő kérdéseket tettük fel, amennyiben válaszolnak, a cikkeket frissítjük.

Az alapítvány éves költségvetésének évente mekkora hányadát tette ki a román állami támogatás az elmúlt tíz évben?

Hány gyermek nevelkedett évente az alapítványnál az elmúlt tíz évben?

Mennyi volt 2016-ban, illetve 2017-ben a munkaügyi minisztérium biztosította kétféle támogatás, az egy főre eső

• alocație lunară de plasament (elhelyezési havi juttatás), illetve
• indemnizația lunară de sprijin (havi támogatási juttatás)?

Mennyi ez az összeg 2023-ban? Hány főre igényelték?

Úgy tudjuk, az alapítványnál szinte mindegyik nevelő minimálbérért dolgozik. Ezt meg tudja erősíteni?

Az alapítvány éves kiadásának mekkora hányadát teszik ki az alkalmazotti bérek?

Hány napközi otthont adott az át az alapítvány a helyi önkormányzatoknak?

Milyen munkakörökből távozott 2021-ről 2022-re az alkalmazottak ötöde, és mi indokolja ezt a csökkenést?

A magyarországi Dévai Szent Ferenc Alapítvány kuratóriumi elnökének, Vásárhelyi Tamásnak is küldtünk kérdéseket, miután több ízben is kerestük telefonon. Vásárhelyi ugyan a gyerekek létszámával kapcsolatban válaszolt, illetve elmondta, tavaly mekkora támogatást utaltak át a romániai testvéralapítványnak, a kérdéseink legtöbbjét viszont figyelmen kívül hagyta. Ezek a következők voltak.

Beszámol-e önöknek Böjte Csaba arról, évente hány gyermeket lát el a romániai Szent Ferenc Alapítvány?

Ha igen, melyek voltak ezek a számok az elmúlt tíz évben?

Azt tudják, hogy hány gondozottból hánynak van támogató keresztszülője?

A keresztszülők közvetlenül támogatják a gyerekeket, vagy utalják a pénzt a magyarországi vagy a romániai alapítvány számlájára?

Úgy tudjuk, a magyarországi alapítvány 2023-ig havi mintegy 40 millió forinttal támogatta a romániai Szent Ferenc Alapítványt. Ez valóban így van? Igaz, hogy idén ez visszaesett havi 15 millió forintra?

Mekkora volt a dévai alapítvány éves büdzséje 2003-ban, amikor elkezdte támogatni a budapesti alapítvány?

Egy-egy nagyobb beruházás előtt egyeztet-e Böjte Csaba a magyarországi alapítvány kuratóriumával?

Arról önök hogyan vélekedtek, illetve vélekednek, hogy az önök által támogatott dévai alapítvány pénzéből megvásárolt piski csárda a Szent László Alapítvány tulajdonába került?

Egyeztetett-e önökkel Böjte Csaba a panziós képzésről, amire kivitte Veszprémbe körülbelül egy tucat közeli munkatársát?

Egyeztetett-e önökkel Böjte Csaba, amikor tavaly megvált 40 alkalmazottjától? Tudtak-e erről előre, tudják-e, hogy milyen munkakörökből távoztak az emberek?

Úgy tudjuk, a magyarországi alapítvány emberei tavaly meglepődtek, amikor megtudták, milyen keveset keresnek az erdélyi gyermekotthonokban dolgozó nevelők. Önök valóban nem voltak tisztában, mennyit fizet a dévai alapítvány az alkalmazottainak? Miért gondolták, hogy többet kapnak?

Úgy tudjuk, hogy Böjte Csaba több napközi otthont átadott, illetve át akar adni az önkormányzatoknak. Önök hogy tudják, hányat adott át eddig, és hányat tervez még átadni? Gyermekotthon működtetését adta már át valamelyik helyi önkormányzatnak? Ha igen, melyiket?

Véleményezik-e bárhogyan, amikor megtudják, hogy Böjte Csaba készül megvenni vagy megvett egy leromlott állapotú műemléképületet, csatateret?

A gyermekotthonok finanszírozásába mennyire szól bele a magyarországi alapítvány? Szab-e feltételeket a finanszírozáshoz? Él-e ajánlatokkal, hogy a dévai alapítvány mire költse a magyarországi alapítvány gyűjtötte pénzt Romániában?

Követik-e, hogy a romániai alapítvány a büdzséjének mekkora hányadát költi a gyermekotthonok működtetésére és mekkorát egyéb jellegű beruházásokra?

Ha igen, mi ezeknek az aránya az elmúlt tíz évben?

Ez a cikksorozat a Journalismfund.eu támogatásával jött létre.