Andrej Konstantin Hunko német politikus, a Baloldali Párt (Die Linke) tagja. 2009 óta tagja a Bundestagnak, 2010 óra pedig az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) is.

A német Bundestagban, illetve az Európa Tanácsban eltöltött első évei során Hunko bírálta a gazdasági válságok akkoriban domináns megközelítését, a megszorításpolitikát. Ő készítette el és terjesztette az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elé az „Austerity measures – a danger for democracy and social rights” (Megszorító intézkedések – veszély a demokráciára és a szociális jogokra) című jelentést; az ehhez kapcsolódó állásfoglalást nagy többséggel elfogadták.

Hunko sok külföldi választáson volt megfigyelő. Miután bírálta a 2017-es alkotmányos népszavazást Törökországban – amelynek elfogadása nyomán még több hatalom összpontosult Recep Tayyip Erdoğan kezében –, a török elnök és külügyminisztere, Mevlüt Çavuşoğlu azzal vádolta meg Hunkót, hogy támogatja a forradalmi gerillamozgalmat, a Kurdisztáni Munkáspártot (Partiya Karkerên Kurdistanê, PKK), amelyet Törökország, az Egyesült Államok és a NATO terrorszervezetnek minősít.

Andrej Hunkóval belgrádi villámlátogatása során készített rövid interjút Juhász András, a szerbiai Mašina újságírója. Hunko azért érkezett Szerbiába, hogy támogassa Ecevit Piroğlu kurd politikai aktivistát, az Emberi Jogi Szövetség (İnsan Hakları Derneği, İHD) izmiri szervezetének egykori igazgatóját és a Szocialista Demokrácia Párt (Sosyalist Demokrasi Partisi, SDP) központi bizottságának tagját, akit a török hatóságok azzal vádolnak, hogy fegyveres terrorszervezet tagja, és kiadatását kérik Szerbiától. Az Erdoğan-rezsim sok bírálója, köztük Hunko is úgy értékeli, hogy Piroğlu ügye újabb példa a mindinkább tekintélyelvűvé váló rezsim ellenzékiekkel szembeni kemény fellépésére.

Juhász András (Mašina): Azért jött Belgrádba, hogy támogassa Ecevit Piroğlut, akit két éve börtönöztek be Szerbiában, és akit a török kormány terrorizmus vádjával ki akar adatni. Milyen tényezők szólnak a kurd politikai aktivisták mellett?

Andrej Hunko: A célom az, hogy a figyelmet az ügyre irányítsam. A szerb törvények szerint Ecevit Piroğlut szabadon kell engedni, a nemzetközi megállapodások értelmében pedig nem lehet kiadatni. Két évet töltött börtönben Szerbiában – mindössze egy Interpol-körözés miatt. Mint oly sok baloldali ellenzéki aktivistát Törökországban, őt is azzal vádolják, hogy terrorista.

A szerb törvények értelmében kiadatási ügyben senkit sem lehet egy évnél tovább fogva tartani. Piroğlut januárban szabadon engedték, majd négy nappal később újra letartóztatták. Útlevél-hamisítással vádolták. Valójában azonban az útlevél nem volt hamis, Piroğlu nem használta – és semmiféle bűncselekményt nem követett el.

Ez egy politikai ügy. A török külügyminiszter Szerbiába látogatott, és Ecevit Piroğlu kiadatását kérte. Törökország ismét visszaél a nemzetközi szervezetekkel, ez esetben az Interpollal – ahogy más ügyekben is tette. Pártom, a Die Linke a török baloldali ellenzéki Népek Demokratikus Pártjával (Halkların Demokratik Partisi, HDP) együttműködve támogatja Piroğlut, emellett az ügyet az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elé visszük, amely az emberi jogokkal és a jogállamisággal foglalkozik.

A 2016-os puccskísérlet óta Erdoğan úgy tűnik, kitartóan és keményen lép fel az ellenzéki szereplők ellen – különösen a kurd és baloldali ellenzék tagjai ellen. Mi várható a májusi törökországi választásokon? Lehetséges, hogy Erdoğan autoriter uralmának bukását fogjuk látni?

A májusi választások nagyon, nagyon fontosak. Egyszerre tartanak elnöki és parlamenti választásokat. Jó esély van a kormány és az elnök leváltására, valamint egy más összetételű parlament megválasztására.

A 2016-os puccskísérlet óta a török kormány lazábban és gyakrabban használja a terrorizmus vádját az ellenzék tagjai ellen.

Vezető politikusokat börtönöznek be, és Törökország figyelmen kívül hagyja az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntéseit, amelyek kimondták: szabadon kell engedni például a Gezi parki tüntetéseken való részvételéért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Osman Kavalát vagy a Népek Demokratikus Pártjának korábbi társelnökét, Selahattin Demirtaşt.

Jelenleg is zajlik a per a harmadik legnagyobb párt, a Népek Demokratikus Pártja ellen – amelynek több ezer tagja börtönben van. Lehetséges, hogy a pártot a választások előtt betiltják.

Törökország aláírta az Emberi Jogok Európai Egyezményét, amelynek értelmében kötelezőnek fogadja el a strasbourgi bíróság ítéleteit. Ha nem hajlandó ennek megfelelően cselekedni, Törökországot kizárhatják az Európa Tanácsból. Az emberek egyre elégedetlenebbek azzal, ahogyan Erdoğan az országot vezeti. Jó esély van a változásra. Fontos ügyelni arra, hogy a májusi választások ne legyenek manipuláltak.

A nemzetközi helyzet nem kedvező a baloldali politikának. A második világháború utáni internacionalizmusnak nem sikerült elhoznia azt a békét és egyenlőséget, amely képes lett volna megszabadítani terheitől a globális dél társadalmait. Napjaink politikai diskurzusa felettébb szkeptikusan vagy egyenesen ellenségesen viszonyul ahhoz a transznacionális kozmopolita világnézethez, amely egykor elválaszthatatlan volt a baloldali politikától. Ön szerint hogyan kellene a baloldali pártoknak az internacionalizmushoz viszonyulnia?

Az internacionalizmus véleményem szerint a baloldal egyfajta DNS-e. De a dolog összetett. Ma az a problémánk, hogy a munkásosztály fő szociális védelme és demokratikus részvétele a nemzetállam határai közé szorul.

Az oktatást, az egészségügyi ellátást és a nyugdíjakat nem nemzetközi struktúrák biztosítják. A szélsőjobb így könnyebben tudja megnyerni a munkásosztálybeli szavazók szimpátiáját, amikor úgy érzik, nemzetközi tényezők fenyegetik őket. Ugyanakkor mindenki egyetért abban, hogy nemzetközi együttműködésre van szükség a nagy problémák, például a klímaválság megoldásához – ezzel párhuzamosan viszont egy olyan világ felé haladunk, amelyeket új hatalmitömbök közötti konfliktusok határoznak meg.

Az Egyesült Államok nem a Kínával való együttműködés útját választja, emellett az ukrajnai háború miatt is fokozódik a polarizáció. Baloldaliként internacionalistáknak kell lennünk, saját nemzetközi struktúráinkat kell építenünk – ugyanakkor elő kell mozdítanunk az államok közötti együttműködést is, mert vannak olyan sürgős problémák, amelyeket csak együtt tudunk megoldani.

Elleneznünk kell minden olyan próbálkozást, amely a nemzeteket és etnikai csoportokat egymás ellen igyekszik kijátszani.

Ugyanakkor azt is tudatosítanunk kell politikai gondolkodásunkban, hogy nem szüntethetjük meg egyszerűen a nemzetállamokat anélkül, hogy valamilyen más módon biztosítanánk a szociális védelmet és a demokratikus részvételt.