A belga kormány arról tárgyal, hogy 12 hétről 18 hétre emelje-e a terhesség megszakításának határidejét, ami megosztotta a politikai pártokat, többek között a kormánykoalíción belül is – írja az Euractiv.

Belgiumban bizonyos feltételek mellett 1990 óta legális az abortusz. Jelenleg a terhességet a fogantatást követő 12. hét vége előtt meg kell szakítani, és a nőknek hat napot kell várniuk, mielőtt engedélyt kaphatnak az eljárás folytatására.

A tervezet, amelyet a szocialista párt nyújtott be és nyolc párt képviselői írtak alá, régóta vár arra, hogy a parlament elé bocsássák. Az abortusz időkorlátjának megszakítását azonban a Kereszténydemokrata és Flamand (CD&V, EPP), az Új Flamand Szövetség (NV-A, ECR) és a Vlaams Belang (Identitás és Demokrácia) is ellenzi.

Az előző kormány idején a CD&V – amely a jelenlegi kormánykoalíció tagja – nem volt hajlandó lazítani a belga abortusztörvényen. Az új kormány 2020-as hivatalba lépése óta a párt nyitott a javaslatra, és tanulmány elkészítését kérte, mielőtt a törvényjavaslatot a parlament elé terjesztené.

A 2021 októberében indult kutatás, amelyben 35 szakértő (orvos, pszichológus, jogász…) vett részt, idén zárult, az eredményeit pedig március 10-én tették közzé. A 300 oldalas jelentés 25 ajánlást tartalmazott a politikusoknak, és április 18-án, kedden került az Országgyűlés elé.

A szakértők mindenekelőtt azt javasolják, hogy az abortusz megengedett határidejét 12 hétről 18 vagy akár 20 hétre emeljék és töröljék el az abortuszt akaró nők kötelező gondolkodási időszakát (jelenleg hat nap).

Emellett azt is szorgalmazzák, hogy

a művi terhességmegszakítást eztán egészségügyi eljárásnak tekintsék és dekriminalizálják.

A CD&V elfogadta a meghosszabbítás ötletét, de ehelyett 14 hétben rögzített határt javasolt, kivéve a nemi erőszak vagy vérfertőzés eseteit.

„A 15. héttől a magzatban kialakul a fájdalomérzékelés, a 16. héttől már a nő is érezheti a magzatot. […] Ma a WHO szerint a magzat a 20. hét környékén eléri az életképességet, ami borzasztóan közel van ahhoz a határidőhöz, amelyet egyes pártok a 18 vagy akár 20 hetes abortusz engedélyezésére terjesztettek elő”

– mondta Els Van Hoof, a CD&V képviselője a múlt heti sajtóközleményében.

Kiemelte azt is, hogy a 14. hét utáni abortuszhoz „erősen invazív orvosi eljárásokra van szükség, amelyek komplikációkkal járhatnak”. „Franciaország ugyanezen okból legfeljebb 14 hetes határidőt vezetett be 2022-ben” – mondta.

Ami a kötelező várakozási időt illeti, azt 48 órára szeretné csökkenteni a CD&V.

A párt azt követeli a kormánytól, hogy fordítson nagyobb hangsúlyt a nem kívánt terhesség elkerülésére, nevezetesen a „hosszú távú fogamzásgátlók” mindenki számára ingyenes elérhetővé tételével, kiemelve a Terhességmegszakítás Országos Értékelő Bizottságának jelentését, amely szerint a 2021-ben abortuszt végzett nők 44,09 százaléka azt jelezte, hogy nem használt fogamzásgátlót, és 30,61%-uk nem használta megfelelően.

Sophie Rohonyi, a Belgiumi Francia Nyelvű Nők Tanácsának (CFFB) elnöke és a DéFi szociálliberális párt szövetségi képviselője egy televíziós műsorban emlékeztetett arra, hogy „évente 500-1000 nőnek kell Hollandiába mennie, hogy abortuszt végezzen”, hangsúlyozva, hogy ez csak azoknak a nőknek a lehetősége, akik megengedhetik maguknak. És ha nincs lehetőség, ezeknek a nőknek „illegálisan kell abortuszt végezniük Belgiumban, még ma is, 2023-ban”.

Az abortuszhoz való jog az elmúlt években a világ számos országában vita tárgya volt, és több államban is korlátozták az addig érvényes jogokat. A nemzetközi figyelmet leginkább az keltette fel, amikor az amerikai legfelsőbb bíróság – amely egyúttal az Egyesült Államok alkotmánybírósága – érvénytelenítette a Roe kontra Wade döntést, ezzel lehetővé pedig tette a tagállamok számára, hogy maguk döntsenek arról, betiltják-e az abortuszt.

Európában Lengyelország az abortuszvita epicentruma, miután 2020-ban szinte teljes tilalmat vezettek be, amikor a legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy a terhességet nem lehet megszakítani magzati rendellenességek miatt. A döntés csak a nemi erőszak vagy a vérfertőzés esetén teszi lehetővé az abortuszt, illetve akkor, ha a nő életét veszélyezteti a terhesség.

A tilalom akut politikai kérdés: az ítéletet meghozó bíróságot a kormányzó Jog és Igazságosság kormányához közel állónak tekintik, és a betiltást befolyásos katolikus csoportok támogatták az országban.

De Lengyelországon belül is heves ellenállásba ütközött a változtatás, és előtűnt az országban a konzervatív vidéki területek és a liberálisabb városok közötti szakadék.

Egy 30 éves nő tavalyelőtti halála komoly tiltakozási hullámokat váltott ki Lengyelország-szerte, és az Európai Parlament is tiltakozott, miután a családot képviselő ügyvéd kijelentette, hogy a haláleset összefüggésbe hozható azzal a döntéssel, hogy a szabályok szerint eljáró orvosok nem hajtanak végre egy esetleges életmentő abortuszt.

A belga jogbővítés annyiban lenne jelzésértékű Európában, hogy tovább erősítené a nyugati államok elkötelezettségét a kérdésben, és tovább nőne a szakadék néhány kelet-európai EU-s tagállam és köztük.

Az elmúlt években ugyanis Lengyelország mellett Magyarországon, Olaszországban Horvátországban is szigorítottak az abortusz szabályain.

Az abortusz elleni konzervatív-szélsőjobboldali fellépések az elmúlt években a „genderideológia”-ellenes diskurzussal is összekapcsolódnak. Bár Magyarországon a támadások elsősorban a transzneműek, tágabban az LMBTQI-közösségek ellen irányulnak, a hagyományosabb diskurzusokban a „genderideológia-ellenesség” azonban minden olyan nézetet elutasít és démonizál, amely elszakad a nemi szerepekkel és a szexualitással, termékenységgel kapcsolatos konzervatív-katolikus dogmatikától.

Az elmúlt években több elemzés született már arról, hogy számos esetben  a reproduktív jogokat korlátozni kívánó civil szervezetek és mozgalmak erősen kapcsolódnak a politikai szférához. Nemrég a Rolling Stones magazin írt egy szervezetről, a CitizenGo-ról, amely az abortuszhoz való jogok visszavétele mellett közt szerte a világon, miközben közeli kapcsolatban áll az orosz elnök belső körével.