A fogyasztók és a vállalkozások már több mint egy éve küzdenek az Egyesült Államokban és világszerte a makacs inflációval. A megugró költségek azonban nem akadályozták meg a vállalatokat abban, hogy rekordnyereségre tegyenek szert. Csak a tavalyi Fortune 500 listán (ez egy  olyan lista, amely az Egyesült Államok  ötszáz legnagyobb árbevételű nyílt részvénytársaságát sorolja fel) szereplő vállalatok 16,1 billió dolláros bevétel mellett minden idők legmagasabb, 1,8 billió dolláros profitját produkálták – írja a Fortune magazin. Az angolszász politikai spektrum bal oldalán régóta a vészharangot kongatják ezzel kapcsolatban – gondoljunk csak Bernie Sanders szenátor felszólalására az amerikai Kongresszusban.

Most azonban a világ egyik legrégebbi és legnagyobb befektetési bankjának közgazdásza is ugyanerre a következtetésre jutott.

Albert Edwards, a 159 éves Société Générale bank globális stratégája közzétett egy felháborodott bejegyzést a Greedflation (a kapzsiság és az infláció szavak összevonásával alkotott szójáték) névre keresztelt jelenségről. Szerinte a vállalatok, különösen az olyan fejlett gazdaságokban, mint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság, a világjárvány és az ukrajnai háború közepette emelkedő nyersanyagárakat „ürügyül” használták az árak emelésére és a haszonkulcsok új magasságokba emelésére.

A francia befektetési bank pedig nem csupán történelmi jelentőségű: egyike azon kiválasztott bankoknak, amelyeket a Pénzügyi Stabilitási Tanács, a G20-ak globális pénzügyi rendszerének védelmével foglalkozó nemzetközi testülete „rendszerszinten fontosnak” tart.

Edwards azt is írta a Global Strategy Weekly keddi számában, hogy

négy évtizednyi pénzügyi területen végzett munka során soha nem látott akkora vállalati kapzsiságot, mint  a legutóbbi gazdasági ciklusban.

A Federal Reserve Bank of Kansas City januári tanulmánya szerint a „felárak növekedése” – azaz a vállalat által felszámított ár és az előállítási költség arányának növekedése – sokkal fontosabb inflációt hajtó tényező volt 2021-ben, mint bármikor a gazdaságtörténet során.

Jellemzően a magasabb nyersanyagárak és a munkaerőköltségek szűkítik a vállalati nyereséget, különösen, ha a gazdaság lassul. Edwards azonban rámutatott a Bureau of Economic Analysis (BEA) múlt héten közzétett adataira, amelyek azt mutatják, hogy a haszonkulcs a negyedik negyedévben még mindig rekordmagasság közelében van a költségekhez viszonyítva. A stratéga azt feltételezte, „élesen csökkentek volna” a tavalyi év végén, ahogy a gazdaság lassult, de azt írja, hatalmasat tévedett. 

Edwards hozzátette, hogy attól tart, hogy az Egyesült Államokban és külföldön működő vállalatok „szupernormális haszonkulcsa” végül „társadalmi nyugtalanságot szíthat”, ha az állampolgároknak továbbra is az inflációval kell szembenézniük.

„Bizonyára el kell jönnie a Greedflation végének. Ellenkező esetben a kapitalizmus végét nézhetjük” – figyelmeztetett. „Ez nagy probléma a döntéshozók számára, amelyet egyszerűen nem lehet többé figyelmen kívül hagyni.”

Edwards ellentmondásos megoldást javasol a greedflation térnyerésének megfékezésére, amely szerinte magába a kapitalista rendszerbe vetett „gyengülő bizalmát” tükrözi, mégpedig az árszabályozást.

Edwards megjegyezte, hogy sok kollégája „kevésbé szimpatizál az árszabályozás használatával” de szerinte ezek alkalmazása indokolt lehet, mert

„úgy tűnik, valami megszakadt a kapitalizmusban”.

A stratéga a Massachusettsi Egyetem Amherst közgazdászainak Isabella Weber és Evan Wasner tanulmányára hivatkozott, melynek címe: „Eladók inflációja, nyeresége és konfliktusai: Miért emelhetik meg az árakat a nagy cégek vészhelyzetben?” A tanulmány megállapította, hogy a világjárvány idején immorálisan emeltek árakat a vállalatok. Azzal érveltek, hogy az ideiglenes árszabályozás lehet az egyetlen módja annak, hogy megakadályozzák az „inflációs spirálokat”, amelyek ezekből származhatnak.

A Mércén nemrég írtunk arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank is hasonlót mondott ki,  amikor nyilvánosságra hozta a jegybank negyedéves inflációs jelentését, amely szerint nem a bérek okozzák a hazai inflációt. Ellenben a vállalatok növekvő profitjának már inkább köze lehet az árak alakulásához.