Libanoni és gázai célpontokra is csapásokat mért az izraeli légierő péntek reggel, miután csütörtökön vélhetően a Hamász rakétatámadásokat intézett izraeli célpontok ellen. A Libanon felől érkező rakétázást izraeli tisztégviselők a 2006-os háború óta nem látott méretűként írták le.
Áldozatokról nem érkezett jelentés egyik oldalról sem, Libanonban három becsapódást észleltek, amelyek közül kettő egy menekülttábor közelében történt.
Izrael a hadügy szerint „igyekszik nem eszkalálni a helyzetet”, de azért csapaterősítéseket küldtek a gázai és a libanoni határsávokhoz, tüzérségi és gyalogsági egységek formájában.
Mint arról mi is beszámoltunk, az erőszak legújabban a szerdai, Al-Aksza mecset elleni izraeli rendőréi razzia után robbant ki. Az izraeli rendőrség a „szélsőségesek szószólóinak” letartóztatása címszavával tömeges rajtaütést hajtottak végre az iszlám egyik leszentebb helyén, 400 palesztint letartóztattak, és a Middle East Monitor szerint villanógránátokat dobáltak, valamint fegyverrel ütöttek több hívőt is.
A Palesztin Vörös Félhold szerint a mentősöket az izraeli fegyveres erők megakadályozták abban, hogy belépjenek a mecsetbe és ellássák a sérülteket.
A rendőrség az eszkalációt azzal indokolta, hogy a mecset védelmében magukat elbarikádozók kövekkel és petárdákkal dobták meg őket. A mecset elleni támadást a palesztin vezetés, valamint Jordánia és Szaúd-Arábia is elítélte.
„Ami Jeruzsálemben történt, az súlyos bűntett a hívőkkel szemben. Az Al-Aksza mecsetben nem az izraeli megszállók engedélyével történik az imádkozás, hanem ez a mi jogunk. (…) Az Al-Aksza a palesztinoké, minden arabé és muszlimé, ez a rajtaütés pedig szikra a megszállás elleni forradalom számára”
– nyilatkozta Mohamed Stajje palesztin miniszterelnök az Aljazeera szerint.
Ahogy szerda reggeli cikkünkben írtuk, noha Netanjahu új, szélsőjobboldali támogatással alakult kormánya a leglátványosabb módon a palesztin lakosság nyílt elnyomásában és a kompromisszumok nyílt elutasításában üt el a korábbiaktól, a palesztin népesség látványosan hiányzik a tüntetésekről – ennek pedig egyrészt az az oka, hogy a tüntetések politikai vezetése látványosan nem akarja bevonni a palesztin ügyet, és az etnikai egyenlőséget követelő baloldaliakat a demonstrációkba, de a palesztinok számára sem túl vonzó egy olyan Legfelsőbb Bíróság védelme, amely eddig is súlyosan háttérbe szorította a palesztinok alapvető jogait.