Traski Viktor, az Ungvári Nemzeti Egyetem kárpátaljai magyar oktatója, matematikus több mint egy éve tüzérként harcol a keleti fronton az orosz megszállók ellen. Ő sem gondolta volna, hogy ennyire elhúzódik a háború, de biztos a győzelemben, és ha ez meglesz, az átélt tapasztalatok hatására szeretne még a gyermekszegénység felszámolása és a környezetvédelem felé fordulni. Arról is kérdeztük, mit szól ahhoz, hogy a megafonos megmondóember, Trombitás Kristóf „beszólt” neki és Fegyír Sándor professzornak. 

Mérce: Hogy van ma, milyen a helyzet? Tudom, hogy nem feltétlenül mondhatja meg, hogy hol van.

Traski Viktor: Most megmondhatom, hiszen szabadságon vagyok, hazajöttem néhány napra Ungvárra. Itt jó a helyzet.

Mérce: Hányadik alkalom a háború kezdete óta, hogy eltávot kapott?

T. V.: Második. Októberben voltam tíz napot – ezt utazással együtt kell érteni, tehát körülbelül hatot tudtam itthon tölteni. Most pedig kaptam még tíz napot, de ezúttal útravalónak is néhányat pluszba.

Mérce: Ez egy év alatt akkor sem tűnik valami soknak. Ennyire szükség van mindenkire a dandárjában?

T. V.: Van egy lista, amire mindenki feliratkozik, azon sorra kell kerülni. Ez október és március között még így is elég gyorsnak tűnik. Eleinte az volt a baj, hogy törvényileg nem volt előírva hadiállapot idejére szabadság, de ezt aztán megoldották a döntéshozók. 

Mérce: Amikor annak idején bevonult, számított arra, hogy egy év múlva még mindig háború lesz?

T. V.: Nem.

Azt hittem, maximum év végére véget ér. Most másként gondolom, de reménykedem, hogy mielőbb lezárul.

Mérce: Hogyan lehet bírni egy évet a keleti fronton, állandó bombázásában, életveszélyben? Mennyire terhelte meg önt?

T. V.: A háború nem hat pozitívan senki egészségére, ez egyértelmű. Sem a fizikai, sem a szellemi épségre, de próbálom magam mind fizikailag, mind szellemileg rendben tartani, szerintem minden jól vagyok.

Mérce: Milyen most a keleti fronton a hangulat? Sokan számítanak arra, hogy tavasszal az ukrán csapatok áttörést érhetnek el egy nagyobb ellentámadásban. Mások azt vetítik előre, hogy az oroszoknak jelentős tartalékai vannak, s bevetik majd ezeket.

T. V.: Mi azt látjuk, hogy az oroszok nagyon sok katonát odarendeltek, jópár harckocsit is. Én azonban nem vettem észre, hogy bármikor is visszafogták volna a támadásokat, ugyanazzal az intenzitással szembesültünk végig. Lehet, hogy valaki arra számít, hogy most bekeményítenek, de én nem hiszem, hogy ennél jobban tudnak. Szerintem az ukrán áttörés elkerülhetetlen, és vissza tudjuk szerezni a tavaly elfoglalt területeket.

Mérce: Ha már otthon van: Kárpátaljával kapcsolatban elég sok álhír jelent meg a közösségi és a hagyományos médiában Magyarországon, sokat beszéltek arról, hogy a magyarokat negatívan diszkriminálják a mozgósítások során, arányaiban többüket sorozzák be, hiába cáfolták ezt többször is. Milyen otthon a hangulat?

T. V.: Csak két napja vagyok Ungváron, nem láttam olyan katonákat, akik civilek után futkosnának, buszba tuszkolnák és szállítanák őket a parancsnokságra. Azelőtt ismerőseim telefonon elmondták, hogy folyt mozgósítás, de ha felülreprezentáltan céloznák a magyarokat, akkor azt a fronton is látnunk kellene.

Én viszont nem vettem észre, hogy több magyar katonával találkoznék. A mozgósítás szerintem arányos módon zajlik.

A mi egységünknél jelenleg a katonák húsz százaléka kárpátaljai. Ők többnyire  önkéntesen vonultak be, vagy mozgósítottak, és együtt érkeztem velük a frontra. 

Mérce: Voltak olyan felmérések, amelyek azt mutatták, hogy a háború kezdete óta romlott Magyarország és a magyarok megítélése Ukrajnában, sokan úgy vélik, az Orbán-kormány politikája miatt lehet ez. Ön tapasztalt negatív irányú megkülönböztetést emiatt?

T. V.: Én a fronton nyíltan vállalom, hogy kárpátaljai magyar vagyok, de nem tűnt fel, hogy másként viszonyulnának  hozzám emiatt. Aki Magyarországról próbált volna kérdezni, azt könnyen leszereltem azzal, hogy itt harcolok, ahol te, miből gondolod, hogy másként vélekednék akkor a dolgokról? Az alapján lehet engem megítélni, amit teszek, nem politikusok kijelentései alapján. Szóval semmi gondom nem akadt. 

Mérce: Néhány napja Trombitás Kristóf, a kormánypárt egyik megmondóembere kirakott egy önt és Fegyír Sándor professzor urat ábrázoló fényképet, mondván, vannak olyanok, akik „örülnek, ha másodrendű állampolgárként a vágóhídra vezénylik őket.” Mit gondol erről?

T.V.: Öntől hallom először azt, hogy ilyen történt. Mosolyogni tudnék, de másrészt nagyon szomorúnak tartom. Egyrészt minket nem vezényelt senki vágóhídra, mi jelentkeztünk katonai szolgálatra. És nem mi mentünk más országot megtámadni, mi a saját szeretteinket, családjainkat, városainkat, országunkat védjük. 

Mérce: És a másodrendűségből éreznek valamit?

T. V: Küldtem nemrég egy üzenetet videó formájában a megyei tanácsnak, abban is elmondtam, hogy ez alatt az év alatt én nem éreztem, hogy másként viszonyultak volna hozzám, mint bármely bajtársamhoz. 

Mérce: Mennyire hiányzik a civil élet, az oktatás?

T.V.: A családom és az oktatás nagyon, éppen ma voltam bent a kollégáimmal beszélni. Már a harmadik szemesztert hagyom ki, és az oktatási módszerek változnak közben, úgy érzem, mintha lemaradnék kicsit. Remélem mielőbb befejeződik a háború, és be tudom pótolni, ami kimaradt. A legnagyobb kérdés nem is az oktatás, hanem a tudományos tevékenység. A vezető tanárom mondta annak idején, hogy a tudomány olyan, mint a zongorázás. A kutatásban ha kihagysz egy időszakot, akkor nagyon nehéz később visszazökkenni.

Mérce: Mi az, amit kutatna, ha holnap vége szakadna a háborúnak?

T. V.: Drasztikusan nem tudnám megváltoztatni a jelenlegi kutatási területemet, de mostanság sokat foglalkoztat a környezetvédelem. Azt látom a fronton, hogy évtizedekbe fog telni a környezet helyreállása.

Ugyanakkor a gyerekszegénység is nagyon megvisel, szeretnék valamit tenni ellene. Nem egyszerű kéregető gyerekekkel szembesülni, és gyakran megtörténik. Nagyon örülnék, ha a jövőben lenne alkalmam ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, de még nincs konkrét elképzelésem.

Mérce: Akkor ön elméleti tudósból a háború hatására kezd a társadalomtudományok felé elmozdulni?

T. V.: Ezeket inkább gazdasági kérdésként látom, a matematikusok meg amúgy is gyakran viccelődnek azzal, hogy a legjobb közgazdászok mind matematikusok. 

Mérce: Később akár politikai vállalásokat is tenne? Hiszen az ön által említett kérdésekre politikai erők tudnának megoldásokat kínálni.

T. V.: Nem terveznék én magam politikussá válni, semmiképp. Nem csak egy politikus tud társadalmilag hasznos lenni.