„A Srí Lanka-i munkások szembekerültek a globális pénzügyi tőkével. Tehát nincs esélyünk arra, hogy ezt a helyzetet a kapitalista rendszeren belül megváltoztassuk, ahogy azt a szakszervezetek állítják”.
Mindezt Ruchira Madhava Srí Lanka-i tanár mondta el a WSWS riporterének. Madhava hozzátette: „Teljes mértékben támogatom ezt a sztrájkot, és a kapitalista rendszer elleni egységes harc részeként kell fellépnünk. Nekünk, munkavállalóknak azonban mindenképpen el kell szakadnunk a szakszervezetektől, és független harcot kell folytatnunk.”
Nemcsak a homagamai (a legnagyobb településhez, Colombóhoz közel eső város) tanár gondolja ezt így. Szerdán Srí Lanka-szerte több százezer munkás tiltakozott a kormány megszorító intézkedései és a sztrájkot ellehetetleníteni igyekvő törvénykezése ellen.
Sztrájkoltak a közegészségügyi dolgozók, köztük az orvosok és ápolók, a kikötői, a postai és távközlési dolgozók, az áramszolgáltatók munkásai, valamint a vasúti mozdonyvezetők. A magán- és közszféra banki dolgozói, az egyetemi és nem egyetemi dolgozók és az iskolai tanárok szintén beszüntették a munkát.
Az egynapos sztrájk ideje alatt a kórházak, iskolák, egyetemek, a posta, a távközlés és a villamosenergia-szolgáltató leálltak.
A szingaléz és tamil nyelvű dolgozók, beleértve a háború sújtotta északi Jaffnában dolgozókat is, részt vettek a munkabeszüntetésben, amivel a munkások áthidalták a kormányzat igyekvését, hogy nemzeti alapon megossza az embereket.
A munkások az ellen tiltakoznak, hogy a tavalyi politikai és gazdasági válság nyomán megszorításokat vezetne be a kormány. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) által diktált intézkedések között szerepel a munkavállalók fizetésére kivetett különadó, a bankhitelek kamatainak emelése, az elektromos áram árának emelése, a túlórapénzek csökkentése, az állami szektor privatizációja és több tízezer munkahely megszüntetése a közszférában.
A sztrájkolók azt szeretnék elérni, hogy ezeket az intézkedéseket vonják vissza, a megélhetési válságot pedig a kormány nyomban csillapítsa azzal, hogy a rászorulóknak kifizet 20 ezer rúpiát.
Ranil Wickremesinghe, aki tavaly júliusban vált miniszterelnökké, miután az elődje, Gotabaya Rajapaksát a nép elüldözte, nem hajlandó engedni a munkások követelésének. A sztrájk megtörésére tett kísérletként Wickremesinghe kedden a vasúti és a postai szolgáltatásokat is az alapvető szolgáltatások közé sorolta, amellyel azt kívánta elérni, hogy az egészségügyi és kikötői dolgozók mellett a postások és a vasutasok se sztrájkolhassanak.
Miközben a kormány fegyveres katonákat vezényelt a vasútállomásokra és a colombói kikötőbe, hogy letörjék a munkabeszüntetést, a munkások sztrájkba léptek ezekben az ágazatokban. Összecsapásra azonban nem került sor.
A Srí Lanka-i sztrájk figyelemre méltó fejleménye, hogy zömmel a szakszervezetek megkerülésével történik. A szakszervezetek törekvése, hogy az ellenállást az ellenzéki pártokhoz csatornázzák be, amelyek azonban szintén elkötelezettek az IMF előírásainak betartása iránt. A munkások és a szakszervezetek célja sem esik egybe. Utóbbiak a legtöbb esetben a dolgozókat arra utasították, hogy maradjanak otthon, és eltántorították őket a tiltakozások szervezésétől.
A WSWS értékelése szerint arról van szó, hogy a szakszervezetek, akárcsak maga a kormány, félnek a munkásosztály növekvő erejétől, és mindent megtesznek, hogy elnyomják a mozgalmat.
