A 15 és 29 év közötti magyar fiatalok keveset tudnak saját érdekérvényesítési lehetőségeikről, a közügyekkel való foglalkozást nem mindenki engedheti meg magának, de a politikum számára itthon ez nem is feltétlen kívánatos – ezek a következtetések vonhatóak le az Ezer Gyerek Egyesület és a Republikon Intézet által szervezett  A fiatalok társadalmi szerepvállalási lehetőségei című kerekasztal-beszélgetésből.

Nem új jelenség a fiatalok politikai apátiája, és hiába figyeltek meg az ifjúságkutatók némi érdeklődésnövekedést a közügyekkel kapcsolatban, a politikailag aktív fiatalok arányát továbbra is alacsonynak tartják. Mindeközben a politikum sem foglalkozik velük: nem őket célozzák a kampányokkal, a véleményük döntéshozatalba történő becsatornázására pedig szinte semmiféle eszközük nincsen.

A közoktatásból hiányzik a demokráciára nevelés

„Az igazságtalansággal szembeni kiállást már elsőtől tanítani kéne” – válaszolta Dés Júlia, a Haver Alapítvány ügyvezetője arra a kérdésre, hogy van-e helye a politikának a diákok életében. Szerinte a fiataloknak már a közoktatásban meg kellene ismerkedniük a demokráciával és a saját jogaikkal.

„Az lenne ideális, ha az oktatásnak része lenne, hogy hallatom a hangom, és nem hagyom, hogy ne hallják meg” – teszi hozzá.

A diákönkormányzati (DÖK) rendszer pont erre lenne hivatott, mégsem tud hatékony érdekérvényesítési funkciót ellátni. Tájékoztatás hiányában a diákok jórésze nem is tudja, hogy a képviseletükre életre hívott intézmény egyáltalán milyen jogokkal bír. Scherman Fruzsina, az ADOM diákmozgalom elnöke szerint nem hogy az iskolatársaik, de a DÖK tagjai sem ismerik a lehetőségeiket. Pedig egy 2011-es jogszabály értelmében az iskolai SZMSZ és házirend elfogadása előtt ki kell kérni a diákképviselet véleményét, így akár a csengetési rendbe és a közös terek használatába is beleszólhatnának. Ha valamiről mégis véleményt formál a diákcsoport, annak ritkán van kézzelfogható eredménye. A valóságban a rendezvénytámogatás szintjén reked meg a diákönkormányzati munka – ezt a következtetést vonják le a beszélgetés résztvevői.

Az ADOM elnöke szerint nem csoda, hogy kialakult a fiatalok politikai érzéketlensége, hiszen már a közoktatásban azzal szembesülnek, hogy nem az ő érdekükben hoznak döntéseket, és hogy nem is fontos, hogy minderről mit gondolnak. Szalóki Viktor, az aHang koordinátora is azt erősítette meg, hogy a középiskolai szinten jellemző, hogy negligálják a tanulókat, mert feltételezik, hogy egy diák még nem rendelkezik kellő tudással ahhoz, hogy az oktatásról beszéljen. „Ez azért problémás, mert a véleményalkotás képessége nem korhoz kötött” – mondta kérdésünkre.

Scherman Fruzsina az ADOM megmozdulásaival kapcsolatban találkozott hasonló feltételezésekkel:

„van egy olyan társadalmi csoport, ami a tüntetéseinket külön lenézi, ha fiatalok szervezik, sokszor, mert azt hiszik, nincsenek saját motivációink, csak a tanárok vettek rá, hogy kiálljunk az ügyükben. Még az egyik grafikáinkról se akarták elhinni, hogy diák készítette, pedig meglepődnének, mi mindenre vagyunk képesek.”

Országos érdekképviselet, kiüresítve

Ha a DÖK-re igaz, hogy nem tudja ellátni érdekképviseleti szerepét helyi szinten, akkor mit lehet elmondani a kormány által egyedül elismert diákfórumról, az Országos Diákparlamentről? Szalóki Viktor szerint nem sok jót.

„Mikor azt látjuk, hogy a 2017-es megalakulása óta minden alkalommal ugyanaz a javaslatcsomag fogalmazódik meg a diákparlamentben, mert a kormány semmit nem kezd vele, akkor felmerül a kérdés, hogy van-e ennek értelme”.

A magyar fiatalok másik érdekképviseleti szerve a Nemzeti Ifjúsági Tanács lenne, ami viszont nem jogtérvényesítéssel foglalkozik, hanem inkább a kormányzati politikát igazolja vissza. Szalóki Viktor úgy látja, „kritikai véleményt nem fogalmaz meg, mert nem ez a szerepe. Csak annyi kell, hogy ott álljanak egy fotón államtitkárokkal, hogy ilyen-olyan egyeztetést folytattak.”

Hiába létezik tehát olyan csatorna, amelyen keresztül eljuthatna a fiatalok véleménye a döntéshozókhoz, ott nem a kritikus hangok fognak megjelenni.

Scherman szerint a kritikus hangok ott vannak, ahova a hatalom nem figyel – aktuálisan éppen az ADOM és a Diákok a Tanárokért Mozgalom akcióin. Dés Júlia a kormányzat süket fülei miatt arra számít, hogy a fiatalok politikai apátiája csak tovább fog nőni, hiszen hiába szerveznek egy éve sikeres megmozdulásokat, közpolitikai hatása a kiállásuknak nincsen.

A felsőoktatásban működő érdekképviseletben valamivel jobb a helyzet, a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) tagjaival sokkal inkább hajlandó érdemi egyeztetést folytatni az egyetemi vezetés. Balázs László, az ELTE-ÁJK HÖK alelnöke szerint azért ez sem általánosan igaz, sok múlik az egyes képzések méretén vagy az egyetemek sokszínűségén.

„Mind negatív, mind pozitív példát egyaránt lehet mondani. Ami biztos, hogy teljesen eltérő az egyetemi közeg, mint amit a középiskolákban lehet tapasztalni, mivel nem olyan hierarchikus, hanem sokkal inkább kollegiális viszony a jellemző” – teszi hozzá.

Az ő munkájuk viszont inkább a tanulmányi ügyekre fókuszál, a kari tanácsban és bizottságokban például kötelező jelen lennie a hallgatói képviseletnek. Balázsnak olyan tapasztalatai vannak az ELTE jogi karán, hogy az oktatók rendszeresen keresik őket és megfogadják a HÖK tanácsait. Olyan kérdésekben viszont, mint az egyetemek modellváltása és közalapítványokba való kiszervezése, csak az országos szervezet, a HÖOK jogosult állást foglalni. Szalóki Viktor szerint ez elmaradt,

a magyar egyetemista társadalom a közalapítványi rendszer kiépítésére – a covid alatt elhaló SZFE-s tiltakozást leszámítva – gyakorlatilag nem reagált.

A saját ügyeikkel foglalkoznak

A középiskolában felhalmozott apátiát az egyetemi évek alatt igyekeznek ledolgozni a diákszervezetek az ifjúságról.

„A HÖK arra próbálja rávenni a hallgatókat, hogy vegyenek részt a közösségi élet szervezésében, mert ha az egyetemen érzik, hogy van szavuk, országos szinten is hamarabb részt vesznek a közügyekben”

– állítja Balázs László, aki azt tapasztalja, hogy a koronavírus-járvány óta az egyetemi szervezetek iránt is alacsonyabb az érdeklődés. Szerinte ez a társadalmi változásoknak is köszönhető: egyre nagyobb szakmai tudást kell felhalmozniuk a hallgatóknak a felsőoktatásban, ami miatt nem marad idejük a közéleti tevékenységekre.

A beszélgetés ötödik résztvevője, Pribéli Levente, a Fridays For Future Magyarország egykori alapítója úgy látja, a társadalom egyre több szociális ügyre koncentrál, így a figyelem is szétaprózódik. „Rengeteg probléma van, nehéz választani, hogy éppen mi mellett álljon ki valaki.” Abban egyetértettek a kerekasztal-beszélgetés résztvevői, hogy az ifjúság leginkább azok mögé az ügyek mögé sorakozik fel, amelyik az ő életükkel és jövőjükkel kapcsolatos. Teszik ezt úgy, hogy közben tartanak egy nagy lépés távolságot a pártpolitikától: nem keresik a kapcsolatot pártokkal és politikusokkal, tőlük különállóan kívánnak érvényesülni. Az a fiatal, aki közügyekkel akar foglalkozni, már nem a hagyományos utat választja. Szalóki Viktor úgy fogalmazott a jelenségről, hogy „míg a pártok ifjúsági tagozatainál nincsen várólista, egy-egy nagyobb ügy meg tudja őket [a fiatalokat – szerk.] mozgatni.”

Hozzáteszi, hogy ez viszont nem mindenki számára egyszerű és elérhető – már csak azért sem, mert a fiatalok politikai aktivitása Budapestre korlátozódik. Főleg ott rendeznek demonstrációkat, az ifjúsági szerveződések székhelye is ott van, a részvétel első feltétele így mintegy a felutazás, ami nem mindenki számára megoldható.

Scherman Fruzsina elmondása szerint az ADOM-nál leírható egy tipikus jelentkező képe, aki fővárosi, jó gimnáziumba jár, rendezett anyagi körülmények között él, és a világ felé nyitott. A szervezet elnöke elmondta, szeptember óta már azért megfigyelhető ebben némi változás. Sőt, többféle világnézetű ember dolgozik már együtt az oktatás jövőjéért: vannak nagyon nemzeti érzelműek és liberális diákok is náluk.

A beszélgetés itt nézhető végig teljes egészében: