A rezsicsökkentés csökkentése után szűk nyolc hónappal a kormány rendezte egy eddig figyelmen kívül hagyott társadalmi csoport energiaszámláit a szerda esti Magyar Közlönyben megjelent rendelettel.
Eddig ugyanis a külön villanyórával nem rendelkező önkormányzati és állami bérlakásokban lakók az ún. lakossági piaci árat fizették a villamos energiáért.
(A lakossági piaci ár szintjét ugyancsak hatóságilag állapították meg, de ebbe most ne menjünk bele; akit érdekel, itt olvashat róla.)Ez változott most meg, ugyanis évi 2523 kilowattóra fogyasztás alatt immár az egyéni mérővel nem rendelkező állami és önkormányzati bérlakások lakói is a rezsicsökkentett áron kapják az energiát. Mivel számos helyen nincs a lakásoknak külön villanyórájuk, ezeken a helyeken a fogyasztást átlagban számolják; vagyis a háztartások összfogyasztását osztják le a teljes fogyasztással.
A bérleti szerződést a bérbeadó 60 napon belül köteles ennek megfelelően módosítani.
A kormányrendelet azt is hangsúlyozza, hogy az államnak és az önkormányzatoknak fel kell szerelniük az egyéni mérőket (bár a rendelet tartalmával azt is elismeri, hogy ez nem történik meg).
„Az önkormányzati bérlakások fenntartóinak felelőssége az egyéni fogyasztás mérésének megteremtése, ugyanakkor hosszú ideje megoldatlan helyzetet teremtenek az egyéni villamos fogyasztásmérők felszerelésének elmaradásával”
– indokolják a rendelet szükségességét, de a rendelet jogszabályi környezetre vonatkozó részében már az állami bérlakásokat is említik.
A dolog szépséghibája, hogy a rendelet a háborús veszélyhelyzetre hivatkozik.
Vagyis amíg érvényben van a háborús veszélyhelyzet, addig marad a rezsicsökkentett energiaár az érintett fogyasztóknak, és amennyiben a rendelet szövege így marad, a veszélyhelyzet megszűnésével a kedvezmény is füstbe megy. Némiképp abszurd módon az adhat reményt az érintetteknek, hogy a háború jelen állás szerint nem fog egyhamar befejeződni. Szintén derűlátásra adhat okot, hogy a kormány nem szokta kivezetni a különböző veszélyhelyzeteket. Ez ráadásul beláthatatlan jogi következményekkel járna, tekintve hogy számtalan olyan rendelet hivatkozik az egyes veszélyhelyzetekre, aminek semmi köze hozzá.
Noha a kormány jelen rendelet indoklásában is „brüsszeli szankciókat” valamint a háborús helyzetben folytatott családvédelmet emlegeti, az önkormányzati és állami bérlakások lakói jellemzően a háború előtt és a rezsicsökkentés csökkentésekor sem a módosabb rétegekből kerültek ki.
Hovatovább akár van háború, akár nem, nehéz megmagyarázni hogy a lakhatási konstrukciónak – tehát hogy saját, piaci vagy önkormányzati, esetleg állami bérlakásban lakik valaki – miért kellene befolyásolnia, hogy mennyit fizet az energiáért.
A kormány a rezsicsökkentés-csökkentés bevezetésekor láthatóan elfeledkezett számos társadalmi csoportról, elsősorban a szegényebbekről, akik állami vagy önkormányzati bérlakásokban laknak. Emiatt az elmúlt hónapokban számos részletszabályt módosítottak – viszont az érintettek addig is magasabb rezsiszámlákat kellett hogy fizessenek, mintha más formában oldanák meg a lakhatásukat.
