Ma délelőtt több száz postai dolgozó vonult a Batthyány tértől a Gazdaságfejlesztési Minisztérium épületéig, hogy magasabb bért követeljen. Miközben a postai dolgozóknak csaknem a fele, 12 ezer ember dolgozik minimálbérért, a Magyar Posta béremelési ajánlata az idei évre mindössze 2-3 százalék volt.

A tüntetésen elhangzott, hogy a munkáltató nemrég 10 százalékra emelte a béremelési ajánlatát. A 10 százalékos ajánlat azonban így is bőven a 25 százalékos infláció alatt marad. A demonstrációt szervező egyik szakszervezeti vezető szerint legalább 20 százalékos emelésre lenne szükség.

A négy postás szakszervezetből kettő szervezte a mai demonstrációt, a Postások Független Érdekvédelmi Szövetsége és a Kézbesítők Szakszervezete. A hároméves bérmegállapodást aláíró másik két szakszervezetet, a Postás Szakszervezetet és a Magyar Postások Érdekvédelmi Szövetséget több kritika is érte a tüntetés során.

Lapunknak nyilatkozott egy korábbi alkalmazott, aki két évet dolgozott a postánál, de már két év elteltével is „rohadtul elege lett belőle”. Az apja is postás, és azt mondta, a többiekért is jött tüntetni, akikkel „undorító” módon bánnak.

Tudomása szerint több milliárd forintos profittal rendelkezett tavaly a posta, ehhez képest a vállalat és a kormány is arra hivatkozik, hogy veszteséges a cég.

Túlzott adminisztrációra is panaszkodott, „még a papír átvételét is le kell papírozni”. A digitalizációt önmagában viszont nem látja megoldásnak, a gondokat szerinte inkább az okozza, hogy ez egy „elmutyizott” cég.

Pfeifer Tamás, a Postások Független Érdekvédelmi Szövetségének (POFÉSZ) elnöke nyitotta meg a tüntetést, amelyet „békésnek” és „politikamentesnek” nevezett.

Az első beszédet Tusz Ferenc, a Kézbesítők Szakszervezetének (KÉSZ) elnöke tartotta. A beszédét azzal kezdte, hogy megköszönte a résztvevők jelenlétét, majd hozzátette, hogy többen is lehetnének, ha a „megfélemlítés” nem működött volna.

A megfélemlítéssel kapcsolatban Tusz Ferenc azt mondta, nemrégiben egy másik szakszervezet oldalán felelevenítették, hogy 2010-ben sztrájk miatt elbocsátották az általa képviselt szakszervezet 29 tagját. Ezzel a szakszervezeti elnök szerint azt üzenték, „nehogy ki merjetek állni magatokért”.

Tusz Ferenc szerint azt elfelejtette megemlíteni a szóban forgó szakszervezet, hogy egy nyertes per után az elbocsátott dolgozókat visszahelyezték állásukba. A megfogalmazás is pontatlan volt szerinte, mert nem a sztrájkért, hanem a szervezkedésért rúgták ki anno a szakszervezeti tisztségviselőket, ami egyébként a szakszervezet feladata. Annak idején azért sztrájkoltak, mert minden dolgozónak 100 ezer forintot követeltek a Posta Palota eladási árából, tette hozzá.

Növekvő munkaterhelésre és átgondolatlan munkaszervezésre panaszkodott, majd a három éve aláírt 2 százalékos bérmegállapodást bírálta, amiről szerinte előre lehetett tudni, hogy „tarthatatlan” lesz, mégis elfogadta a másik két szakszervezet.

Ezután bejelentette, hogy a munkáltató új, 10 százalékos ajánlatot tett, amelyet még mindig elégtelennek tart, hiszen nem követi az inflációt. A másik két szakszervezet ezt az eredményt magáénak tudja be, de Tusz Ferenc szerint „ez a Ti érdemetek, akik itt vagytok”. Sérelmezte, hogy a tüntetést szervező és a bérmegállapodást nem aláíró szakszervezeteket nem vonják be az egyeztetésekbe, amiben a másik két szakszervezet „partner”. „Tudjuk, miért. Az igazi két érdekvédelmi csapat az itt van, nem ott.” Az utóbbi mondatot taps követte.

Végezetül a szakszervezeti vezető azt mondta, a KÉSZ 2006-os megalakulása óta az az álma, hogy hónap végén ne kelljen valamire azt mondani a gyereknek, hogy erre most nincs pénz.

„Tegyünk az álmainkért!”, zárta a beszédét.

A következő felszólaló az októberi Volánbusz-sztrájkot szervező Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezet (SZAKSZ) elnöke, Dobi István volt, aki azzal kezdte a beszédét, hogy se posta, se autóbusz-közlekedés nélkül „nem lenne élet, nem működne a gazdaság”.

A 10 százalékos béremelést ő is kevesellte, emlékeztetett, hogy más közszolgáltatási ágazatokon belül 15-16 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre. A SZAKSZ nevében szolidaritását fejezte ki.

A hároméves bérmegállapodás, amelyről a szakszervezeti szövetségek, a kormány és a legnagyobb közszolgáltató vállalatok is megállapodtak 2021-ben,  a Volánbusznál éppúgy csupán 15 százalékos béremelést helyezett kilátásba, mint a posta esetében.

Dobi István hangsúlyozta, hogy az a szakszervezet, amely hároméves bérmegállapodást ír alá, az „elárulja” a munkavállalókat.

„Kinek az érdeke volt ez a hároméves bérmegállapodás? Ennek a szakszervezetnek még vannak tagjai?”, tette fel a költői kérdéseket a SZAKSZ elnöke.

Dobi azt is hozzátette, hogy a kollektív szerződésbe foglalt hároméves bérmegállapodással nem csak a béreket, de a dolgozók sztrájkjogát is lekorlátozták.

Szerinte ebből tanulni kell, jobban össze kell fogni a közszolgálatban dolgozókat a Volán-buszsofőröktől a postai munkásokig.

Ahhoz is volt egy-két szava a szakszervezeti vezetőnek, hogy a posta hatékonyságra hivatkozva akar elküldeni 1200 embert. „Azért arra kíváncsi leszek, hogy az irodaházból hány vezetőt küldenek el, hány vezető lesz az 1200 ember közt.”

Ezután a Postások Független Érdekvédelmi Szövetségének nyugdíjazott elnöke, Ádám István szólalt fel, aki Debrecenből érkezett, és azt ígérte, máskor is el fog jönni „a Ti tiszteletetekre”.

Szerinte a tüntetésen megjelent pár száz ember a Magyar Posta minden dolgozóját képviseli. „Azt szokták mondani, hogy egy marék arany többet ér, mint egy vagon ócskavas. Én benneteket egy marék aranynak tartalak”, mondta Ádám István a tüntetésen megjelent dolgozóknak.

A POFÉSZ korábbi elnöke „szégyennek” nevezte a 3 százalékos béremelésről szóló ajánlatot, majd összefogásra buzdított. „Össze kell fogni minden szakszervezetnek, amely hajlandó a jóra és nem megalkuvó”, jelentette ki.

Szerinte azért tartanak ott, ahol, mert eddig mindig meggyőzték a szakszervezeteket arról, hogy még mindig jobb több embernek munkát adni, mintha a magasabb bérekért kirúgnának sok embert. Ehhez képest a postánál most kirúgnak 1200 embert és sorba zárják be a postákat.

Bár a tüntetést politikamentesnek ígérték a szervezők, és – mint megjegyezte – „ő sem szeretne politizálni”, Ádám István fontosnak tartotta elmondani, hogy szerinte nem a posta, hanem a minisztérium döntött a posták bezárásáról és az elbocsátásokról.

Hozzátette, hogy sajnos nagyon kevés jogi lehetőség maradt a sztrájkra.

Ezután Pfeifer Tamás, a POFÉSZ jelenlegi elnöke ismertette azt a petíciót, melyet Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszternek címeztek, és amit a demonstrációt követően át is adtak a minisztériumnak a helyszínen található kihelyezett épületben.

A petíció elfogadhatatlannak nevezte a 2021-ben kötött bérmegállapodást, és az alábbiakat követelte:

• az alapbér azonnali növelése az inflációhoz igazodóan, 2023 január 1-től visszamenőleges hatállyal;
• valós bérfelzárkóztatási program, amely figyelembe veszi a szaktudást és a ledolgozott évek tapasztalatát;
• átfogó kép a Magyar Posta Zrt.-t érintő intézkedésekről, párbeszéd a demonstrációt szervező szakszervezetekkel is.

A tüntetés végén Tusz Ferenc azt kérte a megjelentektől, hogy „tartsanak ki az igazuk mellett”, amit „ezért vagyunk itt, baszd meg Feri” bekiáltás követett. A petíció átadása alatt a tömeg azt skandálta, hogy „Gyertek ki!”.

A Mérce kérdésére Tusz Ferenc azt is elmondta, hogy a dolgozókat érintő nyomásgyakorlás kifinomult, nem nyílt megfélemlítés zajlik. Szerinte az 1200 ember elbocsátása is ilyen üzenet volt. Úgy fogalmazott, hogy a mai tüntetésre a „bátrak” jöttek el. A 10 százalékos új ajánlatot „részsikernek” nevezte.

A folytatás mikéntjéről, például a sztrájkról a szakszervezeti tagság fog döntést hozni.