Az ivóvíz, a mezőgazdaság és a vízenergia is veszélybe kerülhet a második éve tartó aszály miatt Olaszországban. Az ország leghosszabb és az agrárium szempontjából legjelentősebb folyójának részleges elapadása komoly károkat okoz az európai kontinens élelmiszertermelésének egyik központjában.
A Pó már most több szakaszon is szinte teljesen kiszáradt, ahogy Velence kisebb kanálisai is. A folyó alföldje az ország és Európa egyik legfontosabb élelmiszertermő vidéke, így az aszály következtében az ott termelt hagyományos olasz ételek, mint a parmezán és a pármai sonka is veszélybe kerülhetnek – de a tésztagyártáshoz szükséges durumbúzából is jelentős hiányra, a rizsteremelésben pedig 30 éve nem látott terménycsökkenésre kell számítani. Az ország áramellátásának közel 7 százalékáért felelős vízerőművek kapacitása is tovább süllyedhet, miután tavaly már a felére csökkent a teljesítményük.
„2022 óta semmi sem változott. Még mindig hiányállapotban vagyunk. A tavaszt, amely általában a legcsapadékosabb időszak a Pó-síkságon még hozhat változást, a mostani aszályt az áprilisi és májusi esőzések még kompenzálhatják – ez az utolsó reményünk. Olyanra még nem volt példa, hogy két egymást követő évben nincs tavaszi eső.”
– mondta Luca Mercalli, az Olasz Meteorológiai Társaság elnöke. A 2022-es év elhúzódó hőhulláma mellett a völgyet 2007-ben, 2012-ben és 2017-ben is szárazság sújtotta, a tudósok szerint ezek egyre gyakoribbá válása az éghajlati válság újabb jele. A Pó tartósan alacsony vízszintje további problémát jelent, mivel a tengervíz így feljebb hatol a folyón, feltöltve a víztartó rétegeket, és használhatatlanná téve azokat a mezőgazdasági területek öntözésére.
„Tavaly a tengervíz majdnem 40 km hosszan hatolt be, ami az ivóvíz szempontjából is problémát okoz, mivel sótalanítókat kell használni”
– mondta el Alessandro Bratti, a Pó-medencei hatóság elnöke
„A rendkívüli aszály következményeként akár a nemzeti vízkészlet „adagolása” is szükségessé válhat Olaszországban”
– jelentette ki Gilberto Pichetto Frantin környezetvédelemért és az energiabiztonságért felelős miniszter a Radio24 rádióban. A politikus szerint. következő hónapokban súlyosbodni fog a helyzet, de remélik, hogy néhány esőzéssel sikerül feltölteni a duzzasztógátakat, máskülönben komoly következményekre kell számítani. Egyelőre ugyan semmilyen konkrét döntést nem hoztak, de megkezdődött az egyeztetés a nemzeti vízrendszer kezelőivel,
az ország egyes területein a „vízfejadag” bevezetése sem elképzelhetetlen.
A csapadékhiány az ország északi részét sújtja a leginkább, ahol Olaszország haszonállat állományának fele található, ott a vízdeficit akár a 40 százalékot is meghaladhatja, miután az Alpokban a téli időszakban megszokott hómennyiség csupán fele hullott.
Giorgia Meloni miniszterelnök a március elsejére csúcsértekezletet hívott össze az olaszországi vízforrások felmérésére, valamint a hálózati vízveszteség csökkentés és a folyómedrek tisztításának előmozdítása érdekében. Emellett közép és hosszútávú akciótervek kidolgozását is célul tűzte ki.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság jelentése szerint 1901-ben volt utoljára olyan szárazság Magyarországon, mint a tavalyi nyáron. A gazdák elképesztő károkról számoltak be, az Alföldön szinte az összes kukorica elpusztult, a normálisan 40-50 cm átmérőjű napraforgófejek gyermektenyérnyire nőttek csak. Arról, hogy miként lehetne megelőzni az ehhez hasonló pusztításokat itt írtunk hosszabban.
