Miközben Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már lassan ezres nagyságrendben indultak klímaperek államok vagy nagykibocsátók (pl. olajvállalatok) ellen, Magyarországon ilyen eddig nem történt. Holott lehetőség volna rá, mivel a hazai jogszabályok sem elégségesek a Párizsi Megállapodás teljesítéséhez és a jelen hibáit és a megoldás terhét leginkább a jövő generációira tolnák át a gyakorlatban. Bár a magyar klímatörvény is az Alkotmánybíróság előtt van, a hatalmi ágak szétválasztása miatt a testület nem tud erősebb klímatörvényt kikényszeríteni az Országgyűlésből, ugyanakkor kulcsszerepe lehet abban, hogy milyen alaphangot ütnek meg majd a klímaváltozáshoz kapcsolódó jövőbeli perek és jogszabályok.

Egységes klímajog híján, alapjogi perek mellett elsősorban ágazati szabályok (energiahatékonysági támogatások elköltése, környezetvédelmi hatósági döntések, versenyjog, beruházásvédelem, stratégiák megvalósításának a kötelezettsége) alapján lehetne sikeresen perelni a magyar államot. Mert a kreatív és elkötelezett ügyvédeken és bátor bírókon túlmenően elsősorban minél több peres ügyre volna szükség, hogy megszülessen az első, környezet- és klímavédelmet, valamint a jövő generáció szempontjait előtérbe helyező sikeres klímaper hazánkban.

Klímapereknek azokat a pereket nevezzük, amikor jellemzően egy államot, vagy egy nagyobb kibocsátót (pl. olajvállalatot) perel valaki a klímaváltozással összefüggésben.

Az előbbi esetben általában határozottabb, szigorúbb szabályozásért indulnak a perek, az utóbbi esetben az üvegházhatású gázok kibocsátását akarják visszaszorítani jogi úton.

Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban folyamatosan növekszik a klímaperek száma, egyes számítások szerint már több mint ezer ilyen ügy indult. Különösen megszaporodott a keresetek száma a Párizsi Megállpodás után, amikor az államok jogilag kötelező érvényű vállalást tettek arra, hogy az éghajlatváltozást mindenképpen 2°C alatt tartják, törekedve a 1,5°C-ra. A klímaegyezmény részletszabályainak hiányosságai és számonkérhetősége jogos kritika tárgya, mégis, azok az államok, akik ratifikálták a megállapodást, saját jogrendjük részévé tették azt, így előfordulhat, hogy egy kreatívan megindított eljárásban bíróság előtt is kötelesek felelni a végrehajtás lépéseiért.

Nem tolhatjuk a jelen hibáit a jövő generációira

A Német Alkotmánybíróság például szigorúbb klímatörvény megalkotására kötelezte a Bundestagot, mivel a korábbi változat bár 2050-ig karbonsemlegessé tette volna a német gazdaságot, az ezzel járó terheket úgy osztotta el, hogy a távoli jövőben (2030 után) jóval ambiciózusabb kibocsátáscsökkentést vizionált, mint a közeli időszakban – ezzel aránytalan terhet róva a jövő nemzedékekre, ami ellentétes a német Alkotmánnyal. Hasonló kritikát érdemel a mi klímatörvényünk is, de a magyar Alkotmánybíróság (AB) egyelőre nem döntött.

A klímaperek egyre gyakoribb sikerességében azonban nemcsak a Párizsi Megállapodásnak van fontos szerepe, hanem annak is, hogy miközben a klímaváltozás tényét és okát illetően a tudományos kételyek utolsó maradékai is eloszlottak, a következmények is egyre inkább a jelenben bukkannak fel a távoli jövő helyett. Ez két olyan tényező, ami jogilag sokkal tisztább helyzetet teremt, ha egy tárgyalóteremben ok-okozati összefüggést kell bizonyítani.

Egyrészt a Párizsi Megállapodás azt mondja, hogy az államok kötelesek cselekedni annak érdekében hogy az éghajlatváltozás jóval 2°C alatt maradjon, de nem mond semmit arról, hogy ezt hogyan kell megtenni. Másrészt a tudomány képviselői, például az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentéseiben világossá tette, hogy melyek azok a feltételek, amelyek mindenképpen szükségesek a klímacélok tartásához.

Ebben a kontextusban az olyan fogalmak mint a karbon-költségvetés egyre inkább jogilag is értelmezhető jelentést nyernek, hiszen ezek nélkül nem lehet értelmes klímastratégiát írni – és megvalósítani – egyetlen országban sem. A klímapereken dolgozó ügyvédek egyik fontos kihívása, hogy ezt az összefüggést – a cél és az odavezető út elválaszthatatlanságát – különböző (egyrészt jogi, másrészt tudományos) forrásokra építve a tárgyalóteremben is bizonyítsák.

A német és a magyar példa ehhez még azt is hozzáteszi, hogy az alkotmányban előírja a generációk közötti igazságosság elvét, azaz nem háríthatjuk a jövő nemzedékekre a jelen hibáinak megoldását.

Nem mindenható, de kulcsszerepe lehet az Alkotmánybíróságnak

Ezek az elvek nem kifejezetten az éghajlatváltozás miatt kerültek be az alkotmányainkba, de nagyon világos és praktikus iránymutatást nyújtanak a dekarbonizáció több évtizedes folyamatához is. Az AB persze nem adhat új és erősebb klímatörvényt Magyarországnak, de egy esetleges kedvező döntés és annak indoklása jelentős lökést adhat az Országgyűlésnek egy hatékony klímatörvény megalkotásához.

A klímaperek kapcsán többször megfogalmazott kritika, hogy a hatalmi ágak szétválasztásának elvébe ütközik az, hogy a bíróság jogalkotói ügyekbe ártja magát, illetve kérdés, hogy milyen részletesen írhatja elő a bíróság a jogalkotónak a törvény tartalmát. Fontos azonban azt is figyelembe venni, hogy a független hatalmi ágak egyben egymás ellenőrzését is hivatottak ellátni, így természtesnek tekinthető hogy „egymás dolgába avatkoznak”, és nem nehéz hasonló példákat találnunk más, a klímától távoli területekről sem.

Az AB szerepe nem csak a klímatörvény miatt kiemelt. A klímaperek jelentős része emberi jogi alapon zajlik más országokban is, több fontos ügy az Emberi Jogok Európai Bírósága nagykamarája előtt van.

Azért is alapjogi alapon zajlanak ezek az eljárások, mert rendszerszerű klímajog jelenleg nem létezik

– és ez nem csak a kerettörvény elégtelensége miatt van így.

A klímaperek idővel – lassan – a jogalkotásra is hatással lesznek, és remélhetőleg az ingatlanjogtól a közművek szabályozásáig minden területen egységes szemlélettel jelenik meg az éghajlat ügye, addig azonban még sok fogalomtisztázó munkára van szükség, amelynek egy részét minden bizonnyal tárgyalótermekben fogják elvégezni. Amíg azonban alapjogi szemlélettel indítunk klímapereket, azok jó eséllyel az Alkotmánybíróságon fogják elnyerni a végső ítéletet, mégha rendes bíróságon indult is az eljárás – a bíró ugyanis fordulhat az Alkotmánybírósághoz olyan helyzetben is, amikor a legtöbb állampolgár nem.

A bírók felelőssége az is, hogy mennyire merik bátran és konkrétan összekötni az éghajlattudományi ismereteket jogi érvekkel, ki tudják-e mondani például azt, hogy nincsen más mód a 2050-re ígért karbonsemlegesség eléréséhez, mint a korai cselekvés ambicionálása, mivel a jövő nemzedékek számára a megoldás már talán nemcsak aránytalan teher lenne, hanem lehetetlen kihívás. És fel tudják tenni a kérdést, hogy vajon ugyanazt jelenti-e például a jog számára a „lehetetlen”, mint a tudomány számára a „rendkívül valószínűtlen”?

Különböző jogalkalmazási hagyományokban más és más a bírósági gyakorlat ezen a téren – a magyar ítélkezési gyakorlat például viszonylag konzervatív, nemcsak klíma témában, hanem általában: inkább a törvény betűje alapján ítél.

A sikeres perekhez sok sikertelen peren keresztül vezet az út

Ahhoz, hogy a bírói gyakorlat számára is egyértelmű legyen az ok-okozati kapcsolat az éghajlatváltozás és következményei, illetve a kibocsátó és a légköri jelenség között – sok jogesetet kell részletesen megvizsgálni. A sikeres érvelés jellemzően korábbi érvelések tapasztalataira épül.

Valószínűtlen, hogy az első magyar klasszikus klímaper rögtön sikeres is lesz.

Ennek ellenére meg kell tenni az első lépést, mivel egyrészt a sikeres perhez vezető út számos sikertelen peren keresztül vezet, másrészt a sikertelen pernek is lehet jelentős kommunikációs értéke, ami felhívhatja a figyelmet valamilyen súlyos társadalmi igazságtalanságra.

Ágazati jogszabályok alapján már ma is lehetne perelni a magyar államot

A Társadalmi Reflexió Intézet (TRI) 2022-ben egy kutatási projektet végzett annak érdekében, hogy feltérképezzenek néhány olyan területet, ahol meg lehetne tenni ezeket a szükséges első lépéseket egy jövőbeni sikeres klímaper felé. A projekt során öt tanulmányt készítettek a klímaperek hátteréről a magyar jog kontextusában és néhány konkrét esetet dolgoztak fel, ahol valamilyen jogérvényesítési eljárásra keresték a lehetőséget. A projekt eredményeit összefoglaló tanulmányok megtalálhatók a TRI honlapján. Az egyes jogesetek megközelítése változatos, első ránézésre nem is tűnik mind klímapernek.

• Az egyik tanulmány azt vizsgálja, hogy az állam által elköltött 350 milliárd forintnyi épület-energetikai felújításra szánt EU-forrás milyen szempontok szerint lett szétosztva. Mivel az állam bizarr mértékű információhiányban szenved a középületek állapotáról, a kiírások nem is lehettek hatékonyak, a pénz elköltése tehát leginkább az igénylők lobbierejétől függhetett.
• Készültek hatósági döntést megtámadó beadványtervezetek, amelyek a környezetvédelmi hatóság döntését támadják meg arra hivatkozva, hogy az éghajlatváltozásra vonatkozó hatások nem, vagy nem megfelelően voltak figyelembe véve az eljárás során – ezek a beadványtervezetek bármilyen beruházás környezetvédelmi engedélyének megtámadásához alkalmazhatók.
• Versenyjogi alapon is megközelíthetők olyan esetek, amikor valamilyen, a klíma szempontjából kedvező technológia bevezetését versenykorlátozó (kartell)megállapodás keretében késleltetik a gyártók (pl. autógyártók).
• Készült egy Amicus Curiae beadvány a korábban említett klímatörvényről szóló AB beadványhoz. Az Amicus Curiae egy, az eredeti beadványt további érvekkel támogató jogi elemzés, ami az AB döntését hivatott támogatni.
• Készült egy tanulmány a nemzeti klímára, energiára és környezetre vonatkozó stratégiák koherenciájáról, alkalmazhatóságáról, kikényszeríthetőségéről és arról a kérdésről, hogy peresíthető-e, ha a mindenkori kormány nem alkalmazza ezeket.
• Végül pedig egy elemzés azt vizsgálja, hogy az állam indíthat-e nemzetközi választottbíróság előtt úgynevezett viszontkereseten alapulú eljárást beruházásvédelmi ügyben nemzetközi környezetvédelmi kötelezettségekre (például a Párizsi Megállapodásra) hivatkozva. Ilyen perre akkor kerülhet sor, ha egy külföldi befektetőt (például energiacéget) hátrány ér valamilyen állami beavatkozás (szabályozás) miatt és az ebből eredő kárát befektetésvédelmi egyezményben foglalt jogaira alapozva akarja nemzetközi választottbíróságon érvényesíteni, ahol viszont az állam hivatkozhat nemzetközi jogi kötelezettségeire védekezésként.

Összefoglalva tehát, a sikeres klímaperekhez elsősorban arra van szükség, hogy minél több esetet próbáljanak ki valódi bírósági eljárásokban.

A kereset befogadásától az ítélethirdetésig számos ponton elbukhat egy ilyen eljárás, de minden egyes kudarc egyben tanulságként is szolgál a következő felperes számára. Bár a magyar jogrendszer egyedi sajátságokkal is rendelkezik, a nemzetközi példák nagyon fontos kiindulópontot jelenthetnek az ígéretes ügyek megtalálásában.

Másodsorban kreatív ügyvédekre és bátor bírókra van szükség, akik képesek új, eddig nem alkalmazott jogi érveket megalkotni, és elég bátrak az alkalmazásukhoz.

Idővel szinte biztos, hogy az ítélkezési gyakorlat nálunk is, a nyugatihoz hasonlóan egyre nyitottabb lesz a klímaváltozással kapcsolatos ügyekre, és szerencsés esetben egy-egy nagyobb horderejű ügy jelentős vízválasztó is lehet ebben a folyamatban. Paradox módon könnyen lehet, hogy néhány nagy súlyú, de vesztes ügy is szükséges ahhoz, hogy ez megtörténjen.

A felpereseknek sok erőt és elszántságot kell befektetniük ezekbe az ügyekbe, hogy az ügyek eljussanak azokra a magas szintű bírói platformokra, ahol későbbi ügyeket is meghatározó döntések születnek majd.