Gyorsított eljárásban döntött a bíróság még 2020-ban egy olyan lakó kilakoltatásáról, akit a bérbeadói engedély nélküli ott tartózkodásra hivatkozva akartak eltávolíttatni a bérleményből annak ellenére, hogy a lakó szerint a tulajdonosok korábban igenis engedték őt beköltözni, sőt a kauciót és bérleti díjat pedig elfogadták tőle – számolt be az esetről az Utcajogász Egyesület.
A szegénységben élő, főleg hajléktalan és rossz vagy bizonytalan lakhatásban lévő embereknek jogi segítséget nyújtó civil szervezet most az Alkotmánybírósághoz fordul, mert a végrehajtási törvény – ahogy ebben az esetben is történt – lehetőséget teremt arra, hogy az elsőfokú bíróság a kilakoltatási döntést kizárólag az ingatlan tulajdonosainak kérelme alapján hozza meg, és nem biztosít lehetőséget nyilatkozattételre a lakás használója számára.
Az Utcajogász beszámolója szerint az ügyfelüket arra hivatkozva akarták két éve kitenni a tulajdonosok a lakásból, hogy szerintük nem kötöttek vele lakásbérleti szerződést, tehát ő tudtuk és engedélyük nélkül költözött be a tulajdonukban álló lakóingatlanba. A bíróság ennek megfelelően gyorsított eljárásban a kilakoltatásról döntött.
A végrehajtó 2021. december 15-én – mivel a lakásban kézbesítésekor nem tartózkodott senki – a végzést a lakás ajtajára tűzte, egyúttal értesítette a lakót arról, hogy a kiürítést 2022. január 6-án végrehajtják. A munkából hazatérő lakó a lakásajtóra tűzött papírból tudta meg karácsony előtt 9 nappal, kilakoltatási moratórium időszaka alatt, hogy tudtán kívül a lakás elhagyására kötelezték. Ekkor hallott először arról, hogy a bíróság már lefolytatta az eljárást. A kilakoltatási döntés előtt az Utcajogász ügyfelének nem volt alkalma nyilatkozatot tenni. A bíróság döntését csak a lakás tulajdonosainak elmondása alapján hozta meg.
„Ha a bíróság lehetőséget biztosított volna a lakónak, hogy elmondja érveit, akkor kiderülhetett volna, hogy a lakót a lakástulajdonosok engedték beköltözni, a többszázer forint összegű kauciót és bérleti díjat pedig elfogadták a lakótól”
– írja az Utcajogász.
Az Utcajogász ügyfele így azonban azelőtt volt kénytelen elhagyni az ingatlant, hogy igazolhatta volna, jogosan tartózkodik ott.
Az Utcajogász kiemeli, hogy az eset során nem a bíróság sértett szabályt, hanem mindez azért történhetett meg, mert az úgynevezett „önkényesen elfoglalt lakások” kiürítésére vonatkozó szabályok gyorsított, nem peres eljárásban zajlanak, amelyek során a bérlőnek semmiféle védekezési lehetősége nincs az első fokú eljárásban. A lakó csak az elsőfokú határozat, azaz a kilakoltatási döntés meghozatala után nyújthat be fellebbezést. Így tett az Utcajogász ügyfele is, aki fellebbezésében állításait – bérleti díj, kaució és közös költség átvételével igazolta – mely bérleti szerződéssel igazolta. A baj azonban az volt, hogy a fellebbezésnek ezeknél a gyorsított eljárásoknál nincs, így esetében sem volt halasztó hatálya. Így alakult ki az a helyzet, hogy bár a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezte az elsőt, az jóval – több mint kilenc hónappal – a kilakoltatás kitűzött napja után született meg, amikorra ő már régen elhagyta az ingatlant.
Az Utcajogász Egyesület tehát most Alkotmánybírósághoz fordult, az ügy adatlapja az Alkotmánybíróság honlapján itt érhető el. Indítványukban arra kérik az Alkotmánybíróságot, hogy semmisítse meg a jogszabályt, amely lehetőséget teremt arra, hogy az elsőfokú bíróság a kilakoltatási döntést kizárólag az ingatlan tulajdonosainak kérelme alapján hozza meg, és amely nem biztosít lehetőséget nyilatkozattételre a lakás használója számára.
A szervezet szerint ez sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Azzal pedig, hogy a törvény szerint a fellebbezést csak a kilakoltatás után bírálja el a másodfokú bíróság, sérül a hatékony jogorvoslathoz való jog is.
A probléma ráadásul számtalan családot érinthet az Utcajogász értékelése szerint. Mint írják, a probléma jogi, gazdasági és társadalmi szempontból is jelentős, ugyanis a lakáskiürítési eljárásokat nagy számban az önkényesen elfoglalt lakás kiürítésére vonatkozó szabályok alapján született határozatok teszik ki. „Mivel nincs olyan, az egész országra kiterjedő jogszabály, amely kizárná a gyermekes családok vagy az ápolásra szoruló személyek esetében a lakás kiürítését, az érintettek között a társadalom sérülékeny csoportjainak tagjai is megtalálhatóak” – teszik hozzá.