Valaha visszatérhetünk-e a koronavírus-járvány előtti gazdasági növekedéshez? A Blackrock nemzetközi befektetési társaság, ami világszerte mintegy 10 billiós vagyon fölött diszponál, éves zárójelentésében nem sok szépet jósol a 2023-as évre: a vagyonkezelő cég”elkerülhetetlen recesszióra” és „sokkal magasabb inflációra” számít.

Az Open Democracy elemzése szerint a Blackrock jelentése „túl optimista” abban a tekintetben, hogy a kiszámíthatóan növekvő profitráta és vagyoni koncentráció hatásait elhallgatja.

Nem meglepő ennek elhallgatása a világ egyik legbefolyásosabb és legnagyobb befektetési vállalatától. Az már viszont annál inkább hírértékű, hogy a  cég „a négy évtizedes stabilitás” végét jósolja, ami „brutális kompromisszumokkal” fog járni, azaz erősen csökkenő életszínvonallal.

A jelentés újdonsága, hogy a jegybankok, köztük az Egyesült Államok jegybankja is rendre „átmenetinek” nevezi az inflációs válságot, míg a Blackrock állandósult válságot jósol.

Amíg tehát a központi bankok magas kamatlábbal igyekeznek fenntartani a gazdasági növekedést és ideiglenes válságra számítanak, addig a Blackrock  úgy gondolja, hogy az infláció csak akkor süllyedhet le a megszokott 2 százalékos szintre, ha a központi bankok készek arra, hogy súlyos recesszióba döntsék gazdaságaikat. Mivel ez nem valószínű – és tegyük hozzá: nem is kívánatos – az infláció beláthatatlan időkig lesz magas a Blackrock értékelése szerint is.

Az infláció mértékénél is fontosabb kérdés, hogy ki fizeti meg a válság árát. Míg a fosszilis energia vállalatai az energiaválság ellenére is rekordmagas profitot tesznek zsebre, és míg idén a legnagyobb magyar földbirtokos, Csányi Sándor letaszította a trónról Mészáros Lőrincet a leggazdagabb magyarok toplistáján, miközben az élelmiszerárak az egekbe szöknek, addig nem is lehet másra számítani, mint recesszióra és az életszínvonal csökkenésére.