Másfél milliárd forintnyi állami támogatásból – és hárommillió forint törzstőkével – a 2022-es évben összesen nulla, azaz 0 kilogramm adományt sikerült kiosztania az állami élelmiszermentő központnak, az Élelmiszermentő Központ Nonprofit Kft-nek.
„Tájékoztatjuk, hogy az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről szóló 2008. évi XLVI. törvény alapján az ÉMK felé az élelmiszer-kiskereskedők részéről élelmiszer-felajánlás 2022-ben nem történt.”
– válaszolta a szervezet az Átlátszó kérdésére. Az egészségügyi veszélyhelyzet miatti szabályok okán – vagyis a koronavírus-járvány miatti nehézségek és a járvány elleni védekezés jegyében meghozott intézkedéseknek megfelelően – 45 nap alatt.
A szervezet működése jól példázza azt a kormányzati elképzelést, miszerint a szociális ellátásokat és a társadalmi támogató feladatokat az egyházi szervezeteknek kellene biztosítaniuk – az állam támogatásával.
Az élelmiszermentő központ honlapja szerint legnagyobb segélyszervezetek munkáját a Karitatív Tanács fogja össze. Az élelmiszermentésben részt vevő tagok:
- Baptista Szeretetszolgálat
- Katolikus Karitász
- Magyar Máltai Szeretetszolgálat
- Magyar Ökumenikus Segélyszervezet
- Magyar Református Szeretetszolgálat
- Magyar Vöröskereszt
Vagyis az egyházi szervezetek öthatodos túlsúllyal szerepelnek a szervezetek között. A Karitatív Tanács elnöke pedig Soltész Miklós. Érdemes megjegyezni, hogy a fenti szervezetek önmagukban egyébként rendszeresen osztanak élelmiszert rászorulók számára.
Mint korábbi cikkünkben írtuk, a százmilliárd forint feletti éves nettó bevétellel rendelkező áruházaknak kell együttműködniük az élelmiszerbankkal. Ezek multinacionális kiskereskedelmi láncok, vagyis a szervezet honlapja szerint a következők:
- Aldi
- Auchan
- Lidl
- Penny
- Spar
- Tesco
A hatályos szabályozások szerint az élelmiszerláncoknak a hosszabb lejárati idejű termékeket kell a lejárat előtt 48 órával felajánlaniuk az élelmiszermentőnek. Mint írják, a „minőségmegőrzési idővel jelölt termékcsoportok jellemzően eleve hosszabb ideig eltartható, hűtést vagy fagyasztást nem igénylő, tehát nem könnyen romlandó élelmiszereket foglalnak magukba. Bizonyos élelmiszerek (p.l.: UHT tej, rizs, olaj, lekvár, gabonafélék, konzervek stb.) tehát a rajtuk feltüntetett minőségmegőrzési idő lejárta után is még biztonsággal alkalmasak emberi fogyasztásra, amivel elkerülhető az élelmiszer pazarlás.”
Ezt illusztrálja a Nébih alábbi diagramja is:
Noha ügyes készletezéssel és fogyasztás-előrejelzéssel ezen élelmiszercsoportok pazarlása minimálisra csökkenthető a kiskereskedelemben, meglepőnek tűnhet, hogy mégsem ajánlottak fel egyetlen kilónyit sem a láncok az élelmiszermentőnek.
Az Átlátszó cikke, valamint a 24.hu által megkérdezett cégek válaszai azt a magyarázatot valószínűsítik, hogy a nagy láncok eleve együttműködnek civil szervezetekkel a pazarlás csökkentése érdekében, és ezt támasztja alá a Magyar Élelmiszerbank Egyesület beszámolója is. Az egyesület egyébként elsősorban friss termékeket, például pékárut, zöldséget, gyümölcsöt juttat a rászorulóknak, ami eltér az élelmiszermentő fókuszától.
Az élelmiszermentési gyakorlat és az áruházak működése egyébként rávilágítanak a törvényi szabályozás vakfoltjaira: az üzletek a rövid lejárati idejű termékeket sokszor egyedi leárazásokkal igyekeznek értékesíteni akár a lejárat napján is, és ezekre a 48 órás határidő sem vonatkozik. Ezeket azonban később már nem lehet emberi fogyasztásra felhasználni, holott az élelmiszeripari termékek jelentős része – például hústermékek, mint a vákuumcsomagolt parizer, vagy tejtermékek, mint egyes sajtok – valójában még ezután is fogyaszthatók.
Az ilyen termékek esetleges rövid határidejű kiosztása komoly logisztikai feladatot és infrastrukturális igényeket – pl. hűtőfurgonok fenntartása – jelenthet. Másfél milliárd forintból ugyanakkor vélhetően ki lehetne alakítani egy, a feladat ellátására alkalmas rendszert, amennyiben a jogszabályi környezet lehetővé tenné.
