Az októbertől kezdődő közoktatási tiltakozáshullám egyik érdekes részlete, hogy az ezt megelőző akciókkal összevetve sokkal nagyobb számban képviseltetik magukat a szakgimnáziumok (volt szakközépiskolák) és szakközépiskolák (volt szakmunkásképzők) is.
Az iskolai tiltakozások alatt azonban feltűnően eltér a szakiskolai aláírók, résztvevők számaránya a fővárosban és például Szegeden. Utóbbi helyen az október 20-án ugyancsak nagy demonstrációt tartottak, és október 14-én a Kölcseys tanárok elbocsátása és a tankerületi „fegyelmező” levelek kiküldése ellen tiltakozó levelet írtak alá.
Az október 27-i élőlánc térképes beosztása felsorolja az élőláncban szereplő összes oktatási intézményt. Ez alapján számolva itt 157 általános iskola, gimnázium és szakiskola van felsorolva az összes képen. Ezek között 15 szakgimnáziumot és szakközépiskolát találunk a sorban.
Mindez durva számítás alapján 9,5 százalék. A budapesti adatoknál az iskolák szerinti, élőláncon megjelent létszámot nem ismerjük. Holott lehet, hogy kevesebb iskolából például többen vettek részt rajta.
Ezzel szemben a szegedi tiltakozáshoz olyan levelet is csatoltak a résztvevők (ezt közöltük is), amelyből kiderül, azt összesen 800 dolgozó és tanár írta alá. Ezek közül szakközépiskolában, szakgimnáziumban és technikumban 211-en látták el kézjegyükkel (ez 30%), miközben intézményes szinten az összes tiltakozó iskola 25 százaléka közülük került ki.
Noha ez egyértelmű kisebbség az általában inkább értelmiségi pályára képző gimnáziumok és a még közös oktatást biztosító általános iskolák számához képest,
azt mindenképpen lehet látni, hogy a tiltakozásnak a szakiskolás tanárok és diákok is szerves részei.
A budapesti arány még beszédesebb, ha azt összevetjük az Oktatási Hivatal nyilvántartása szerint a fővárosban működő tagintézmények listájával. E szerint az adatbázis szerint a főváros területén 2022-ben 83 ilyen iskola működött, közülük 15 , azaz 28 % képviseltette magát a 15 kilométeres élőláncon.
Közülük a vonatkozó térkép tanúsága szerint kifejezetten nagy számban voltak jelen a ferencvárosi Közgazdasági Politechnikumból, a Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium és Technikumból, és a budai oldalon a Nemes Nagy Ágnes iskolából, ahogy az informatikusokat nagy számban képző Addetur Baptista Technikumból és a BGSZC Budai Gimnázium és Szakgimnáziumból is. Látványos, hogy a Politechnikum, ahogy a művész-szakközépiskolák értékrendjükből következően is felléphetnek egy központosított és egysíkú tantervvel rendelkező rendszer ellen, különösen a mostani kiélezett helyzetben. Kis számban vannak azonban csupán jelen a listában a „klasszikus” szakközépiskolák.
Egészen más helyzet alakult ki Szegeden, ahol a műszaki téren legrégebbi és elismert szakiskola, a Gábor Dénes Technikum nem csupán 42 aláíró tiltakozóval képviseltette magát, de október 14-én még élőlánccal is jelentkezett. Csakúgy mint a város klasszikus közgazdasági technikuma, a Vasvári, amely hasonló arányokban vett részt a tüntetéseken.
Ha az országos arányok legalább megközelítően az alacsonyabb fővárosi és a magasabb szegedi között alakulnak valahol, az azt is jelenti, hogy a mostani oktatási megmozdulás abban is különbözik az előzőektől, hogy abban a jövő műszerészei, technikusai, felszolgálói, iparművészei és kereskedelmi alkalmazottai is szervezkedni kezdtek.
Legalábbis már szabad szemmel látható az arányuk.
A szakképzés helyzete: nagy ígéretek, kevés eredmény
A szakiskolák és szakközépiskolák a 2016-os reformok lévén jöttek létre az előző, államszocializmus korából maradt – de kifejezetten jobban működő – szakközépiskolák és szakmunkásképzők helyett. Az átalakítás, amit 2018-ban, 2019-ben Palkovics László innovációs miniszterre bíztak, azonban az ígéretek ellenére hevenyészett és továbbra is alulfinanszírozott rendszert hozott létre.
A propaganda szintjén a jövő gyári technikusainak és általában a szakképzésnek a szerepe persze kiemelt szerepet kapott, talán éppen az elhanyagolt gimnáziumokat és egyetemeket ellensúlyozva. De a reform valahogyan mégsem sikerült.
Bár a szándék az volt, hogy a szakiskolákat a középfokú köznevelésben egy az egyben elválasszák a gimnáziumoktól, a tiltakozások azt mutatják, hogy mostanra az itt tanítóknak, tanulóknak és dolgozóknak is elegük lett a jelenlegi helyzetből.
Ehhez nagy lökést adhatott például az is, hogy a szakiskolákban kifejezetten fontos gyakorlati tárgyakat oktatókat 2019-ben egyenesen a rabszolgatörvény hatálya alá akarták vonni. Az itt tanítók rengeteg, addig járulékos feladatát ekkor átsorolták a kötetlen munkaidő részbe (amiért túlórapénz nem jár), és olyan terv is volt, hogy a hiányzó tanár helyettesítése itt „önként vállalt túlmunkának” számít majd.
A probléma két éve 32 ezer embert érintett, Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete volt elnöke pedig a Mércén megjelent cikkében a gondok ősforrásának az ugyancsak 2019-ben elfogadott, új szakképzési törvényt tartotta.
A törvény elsődleges célja a kormány számára akkor az volt, hogy az európai uniós követelményekkel lényegében összhangban próbálja intézményesen átszervezni a gyárakba kerülő műszerészek, technikusok, kereskedelmi és vendéglátási ágazatba készülő, szakképzett dolgozók képzését. Ehhez azonban végül nem vontak elég forrást be a rendszerbe, és a közoktatást általánosan is érintő elhanyagoltság, tanárhiány ezen a területen is fennmaradt.
Sőt, Szűcs szerint azt is nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a helyzet minden kormányzati újítási szándékkal csak romlott. Mindezt a fizetetlen túlórákat megnövelő, a szakképzésben tanítókat a közalkalmazotti státuszból a jóval kevésbé előnyös, kevesebb juttatással és joggal járó Munka Törvénykönyve alá rendelte. Ez pedig nem növelte meg a szakgimnáziumok és szakközépiskolák vonzerejét.
Az akciókban tehát már ők is jelen vannak, és a legfontosabb pontok követelései (41+10 százalékos béremelés, megfelelő munkakörülmények, túlterheltség mérséklése) nagyon is vonatkoznak rájuk.
Az ellenzék 2022-es választási kampányába és programjába, az MSZP-s Komjáthi Imre révén bekerült egy részletes, a szakiskolák szerepét átalakító, azokat megfelelő forrásokkal és új tantervvel is ellátni igérő rész. Komjáthi maga pedig egy Mércének adott interjúban is hangsúlyozta, a szerinte sem működő reformok helyett sürgős és gyökeres átalakítás kellene, hiszen a legújabb adatok szerint Magyarországon „az összes álláskereső 40 százaléka szakképzetlen, tizenhatezer pályakezdő fiatalnak csak a nyolc általánosa van meg”. Az MSZP akkori alelnöke, mostani társelnöke szerint az alacsonyan fizetett és súlyos kizsákmányolásra épülő tőkés munkahelyek arányát csak úgy lehetne csökkenteni, ha több szakképzett dolgozó kerül ki a magyarországi iskolákból.
Fontos kérdés, hogy a tiltakozások és a sztrájk további alakulása során jobban és karakteresebben hallatszódik-e majd a szakképzésben tanítók és főként az ott tanulók hangja. Hiszen mégiscsak a jövő munkásairól és az értük felelős nevelőkről van szó.
