A makói Continental szakszervezete perre ment a munkáltatóval, mivel egy dolgozóját, pár hónappal a 2021-es sztrájk után, betegszabadsága alatt fosztották meg a cafeteriájától. A vállalat érvelése szerint a béren kívüli juttatás megadását a cégnek jogában áll szabadon mérlegelni. A szakszervezet szerint azonban ebben az esetben az egyenlő bánásmódról szóló törvénynek semmi értelme, így akár a Kúriáig is elmennének.
Október 19-én hozott ítéletet a Szegedi Törvényszék Munkaügyi csoportja első fokon abban a perben, amit a Makói Gumiipari Szakszervezet egy volt, elbocsátott tagja, Kasik István indított egykori munkaadója, a Makói ContiTech Fluid Automotive Hungária Kft., tehát a Continental gyár ellen.
A Törvényszék ítéletében a ContiTechnek adott igazat, úgy érvelt, hogy a cég „cafeteria-szabályzatával” ért egyet. Azaz, a bíróság szerint nem diszkriminatív, ha valakitől azért vonják meg több havi cafeteria juttatást, mert a dolgozó szabadságra ment.
Az ügy túlmutat egyetlen dolgozó helyzetén. Alapvetően az a kérdés, hogy a béren kívüli juttatásként, SZÉP-kártyára utalt cafeteria a munkaszerződésben rögzített olyan járandóság-e, amit egy betegszabadság miatt nem lehet megrövidíteni.
Vagy pedig teljesen a multicég döntési hatáskörébe tartozik-e, hogy hogyan vonja azt el, gyakorlatilag „büntetésként” a termelésből való kiesés miatt. Mindez több millió embert is érinthet az országban, hiszen a hasonló ítéletek az új bírósági eljárásrendben „félprecedens” jelleget hordoznak.
Sokakra hatással lehet a döntés
Noha Magyarországon hagyományosan, a kontinentális jogrend miatt egy ilyen bírósági döntésnek nincs kihatása a többi bíróság cafeteria-rendszerrel kapcsolatos határozataira, 2020. áprilisa óta nem ez a helyzet. Egy akkor, a kormánytöbbség által elfogadott törvénymódosítás ugyanis korlátozott esetjogot vezet be a bírósági ítélkezésben. Míg korábban a bíróságok ítélethozatalát már megszületett határozatokra nem alapozhatta (úgy, mint azt az angolszász jog teszi), 2020. április 1-től a hagyományos jogszabályi környezet és a Kúria jogegységi határozatai mellett külön is mérlegelni kell az ítéletet hozó bírónak a korábban, hasonló ügyekben meghozott határozatokat is.
Így, ahogyan Kasik István ügyvédje nekünk fogalmazott, a Szegedi Törvényszék mostani, egyenlő bánásmód törvényt érintő ítéletének súlya van az országos munkaügyi ítélkezési gyakorlatot illetően is.
A felperes munkás jogi képviselője és a szakszervezet fellebbezni fognak, így a Szegedi Ítélőtáblán az ügy hamarosan folytatódhat.
Mint ismert, a Makói Gumiipari Szakszervezet 2021 márciusában a cég által megtagadott kollektív szerződés visszaállítása miatt sztrájkba lépett. Az akcióban az 1200 helyi munkás közel 70 százaléka (körülbelül 800 dolgozó) vett részt.
Pár hónappal ezután, augusztusban Kasik István anyagmozgatót a Continental elküldte állásából. Ez nem csupán vele történt meg: a tavaszi sztrájk után országos sajtófigyelmet kapott és felháborodást keltett, hogy az évtizedek óta ott dolgozó emberek közül csaknem százat küldött el a cég több hullámban, augusztus és szeptember folyamán. Az utcára került dolgozóknak 2021. december 23-án, együttműködési megállapodás keretében segített Makó fideszes önkormányzata is, fejenként 100 ezer forinttal.
„Mertünk sztrájkolni, és azonnali felmondás lett a vége…”
Kasik esete egyedi, bár augusztus végén küldték el, mint a többieket. Csakhogy augusztus elején hat napos betegszabadságra ment, amit az üzemorvos is jóváhagyott. Erre hivatkozva tagadta meg tőle a Contitech a cégnél neki járó extra cafeteriát. Úgy érveltek, Kasikot ugyan kiírták szabadságra, de az orvosi vizsgálat nem állapította meg, hogy munkavégzésre alkalmatlan lenne, ezért mivel nem ment be dolgozni, a két havi béren kívüli járandóságát nem fizették ki neki.
Ezért nyújtott be keresetet a Makói Gumiipari Szakszervezet tagjaként az anyagmozgató, álláspontja szerint az eredetileg a felmondási idő alatt járó kéthavi, mintegy 56 ezer forintos, elmaradt béren kívüli juttatást követelték jogi úton. Időközben a pénz felét a multicég már kifizette, de a másik felét nem hajlandó.
A Szegedi Törvényszék munkaügyi csoportja június 20-án, első fokon már tárgyalta a makói munkás ügyét. A Kasik védelmét elvállaló ügyvéd keresetében annak megállapítását kérte, hogy a körülbelül havi 28 ezres cafeteria összegének elvonását lehetővé tevő contis munkaügyi „cafeteria-szabályzat” ellenkezik az Egyenlő bánásmódról szóló, 2003. évi CXXV. törvény (EBktv.) előírásaival, amely a betegséget „védett tulajdonságként” írja le, ami után nem érheti anyagi hátrány a dolgozót.
A múlt szerdán született, és a Mérce által megszerzett szöveges ítéletben a bíróság viszont úgy fogalmazott:
„megállapítható, hogy a felperes nem egészségi állapotára, hanem jelenlétének hiányára tekintettel nem részesült béren kívüli juttatásban 2021. júliusában. Minthogy a cafeteria juttatás kifizetésének elmaradása nem állt okozati összefüggésben a felperes esetében egészségi állapotával, a munkáltató diszkrécionális jogkörben hozott döntése a bíróság álláspontja szerint nem volt jogszabálysértő. Az alperes eleget tett a jogszabályban foglalt bizonyítási kötelezettségének, és bizonyította, hogy a felperes által megjelölt védett tulajdonság és a bekövetkezett hátrány között okozati összefüggés nem volt, így megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét.”
A felperes Kasik és a szakszervezet ezzel szemben a per során végig hangsúlyozta, a munkavállaló eleve a betegsége okán hiányzott a Continental makói telephelyéről, és mindezt orvossal is egyeztette. A bíróság azonban mégis úgy döntött, ez nem elég, és a Continental a cafeteria kifizetése előtt saját maga is eldöntheti, beteg-e a munkavállaló, vagy csak simán szabadságolt. Ehhez hozzátette az ítélet, nem látják úgy, hogy a betegség mint az Egyenlő bánásmód törvény által „védett tulajdonság” fennállt volna, mint a cég döntésének az oka.
Hajdú Roland, a Makói Gumiipari Szakszervezet titkára az ítélet után a Mércének úgy reagált,
„megdöbbentő és elképesztő az ítélet, hiszen a per arról szólt, hogy jogosan különbözteti-e meg munkáltató a beteg munkavállalót. Ezzel szemben az ítélet erre nem ad választ, hiszen azt mondja, hogy aki távol van, annak nem jár. Aki beteg, azt távol van. Én azt látom, és azt gondolom, hogy ez egy olyan ítélet, ami azért született, hogy a másodfokú ítélet megoldja.”
Hajdú azt mondta, a per így értelemszerűen fellebbezéssel folytatódik a részükről.
Június 20-án, a tárgyalás kezdetén a felperest a bíró is megkérdezte, hogyan történt a felmondás, amire Kasik csak annyit válaszolt: „Mertünk sztrájkolni, és azonnali felmondás lett a vége…” Azt sejtetve, hogy ügyének alakulásában szerepet játszott a multicég bosszúja is, amiért a sztrájkban részt vett.
Büntetik a betegszabadságot?
Ügyvédje szerint itt egyértelmű diszkrimináció történt, hiszen a betegszabadság jogát a szakszervezetek már száz évvel ezelőtt kiharcolták, ma pedig több törvény (így az egyenlő bánásmódról szóló) is védi: nem a munkaadó dönti el, hogy egy szabadság az-e vagy nem.
A különbség aközött van, hogy a cég, illetve az üzemorvos megállapítása szerint lehet valaki egyszerre „munkára alkalmas” és „beteg” is, sőt, nagyon sokan állandó fájdalmakkal járnak be dolgozni a makói Continental gyárba.
Ahogyan ugyanis arról korábbi riportunk beszámolt, a táppénz és a valós megbetegedések kezelése a makói Continentalnál több mint problémás. A riport részletesen tárgyalta, hogy a táppénz kivétele nagyon gyakran formális vagy informális megtorlással jár a cégvezetés részéről, amely elsősorban az előírt normák teljesítését kívánja elérni azzal, hogy gyakorlatilag büntetik, ha valaki betegszabadságra megy. Sőt, három napnyi táppénz után a dolgozóknak ugrik a tizenharmadik havi prémium. Ahogy akkor írtuk, informális szabály, hogy hat nap után a cafeteriának is „annyi” egy egész hónapra.
Mindez nem egyedi eset, a legtöbb hasonló munkahelyen is gyakran előfordul ez a gyakorlat Magyarországon.
Ebben az összefüggésben válik jelentőssé az üzemorvos és a háziorvos közötti különbség is. A magyarországi törvények szerint 1200 munkavállalónként egy üzemorvost és egy szakápolót kell biztosítania a makói munkáltatónak. Az üzemorvos feladata megállapítani, hogy egészségügyileg alkalmas-e a munkára a munkavállaló. Volt olyan eset is, hogy a szegedi Continental gyárban az üzemi orvos orvosi alkalmatlanságot állapított meg egy volt, makói kazánosnál, akit a makói gyárból a sztrájk után küldtek el. Laboreredményei is bizonyították ezt. És noha a betegség jóval a szegedi munkavállalás előtt elkezdődhetett, Makón az üzemi orvos sohasem jelzett hasonló problémát.
Hajdú Roland szerint ezek a körülmények vezettek oda, hogy a járvány alatt számos munkás inkább eltitkolta, ha koronavírusra utaló tünetei voltak, és nem mert táppénzt kérni a vállalattól, féltve béren kívüli juttatásait. Ezért azután a ContiTech idővel kivonta a táppénz-szabályok alól a koronavírust, nehogy fertőzés terjedjen el az üzemben.
Az is feltűnő, hogy Szegeden a ContiTechnél évente végeznek munkaalkalmassági vizsgálatot a dolgozók között, míg Makón azokat a dolgozókat, akiknél betegséget gyanítanak, gyakran üzemorvos helyett a háziorvoshoz küldik. De még így is gyakori a munkások szerint, hogy valaki „saját felelősségére” felveszi a munkát akkor is, ha gyanús, hogy ezt már nem kellene:
„Annak idején [név] is ezért halt meg a kazán mellett, mert orvosilag alkalmatlan volt, aztán saját felelősségre még maradt, mert köll a pénz. Az orvost is azért hibáztatom, mert én, ha azt mondom, hogy ez a dolgozó beteg, mert szíves, és nem lehet abban a munkakörben foglalkoztatni, akkor is kiállok amellett, hogy nem engedem, méghogy ha ő akar, akkor sem”, – számolt be minderről a Mércének egy munkás.
Continental: „szabad mérlegelés tárgya” a juttatás
Ezzel szemben a Contitech a június 20-i tárgyalásnapon úgy érvelt, „általános gyakorlatot követett” akkor, amikor a hatnapos távolmaradás után egy egész havi cafeteriát elvontak dolgozójuktól. Úgy vélték, a cég szabadon dönthet az általa szerződésben rögzített béren kívüli juttatásokról. Így a SZÉP-kártyára utalt étkezési és üdülési összegek megítélése és visszavonása egyedül az ő dolguk. Ha pedig a a munkás nincs a munkahelyén, akkor a Continental szerint a „motivációként” értelmezett cafeteriát akár meg is kurtíthatják.
Miközben a cég jogi képviselője hangsúlyozta, „nem ők találták fel a spanyolviaszt” a gyakorlat alkalmazásánál, azt úgy próbálta bemutatni, hogy ők egyáltalán nem betegségre hivatkozva vették el azt. Szerintük kizárólag azt kellett a belső szabályzat szerint mérlegelniük, jelen volt-e a dolgozó adott munkanapokon, és „hozzájárult-e a termeléshez”.
Hozzátette azt is a cég ügyvédje, ugyanezt az elvet alkalmazza a magyar állam is „számos minisztériumban”, így például a külügynél is. Ezen a ponton a bírónő is jelezte, még a bíróság alkalmazottainál is jó lenne, ha világos lenne a cafeteria rendszere.
Az is szerepelt korábbi riportunkban, hogy a makói Continentalnál előszeretettel állapítanak meg dolgozóknál egészségügyi alkalmatlanságot foglalkozási megbetegedés helyett. Előbbiért ugyanis nem kell a cégnek kártérítést fizetnie, míg utóbbiért kellene. Hajdú erről riportunkban még azt mondta:
„Látok némi összefüggést a vállalat munkaerő-igénye és az egészségügyi alkalmatlanságok száma között, amin azért nem csodálkozom, mert a foglalkozás-egészségügyi orvost is a vállalat fizeti. Ez az egész országban rosszul van szerintem kitalálva, ezen szerintem érdemes lenne változtatnia az illetékeseknek”.
Kasik István esetében is feltűnő az, hogy az üzemi orvosnál tett látogatás után érvelt úgy a Continental, hogy az általa kivett szabadság mégsem betegszabadság, és ezt az általa készített orvosi papírokra hivatkozva tudták állítani a perben.
Az alperes multicég érvelésével kapcsolatban Kasik ügyvédje a júniusi tárgyaláson megjegyezte, hogy szerintük az abszurd, és felhívta a figyelmet arra, hogy jogszerűen, ráadásul üzemorvos által kiírt szabadságon volt a munkavállaló.
Szerinte ezért a cég szabályzata és rendelkezése nem csupán az egyenlő bánásmód követelményét sérti, hanem az Alaptörvény XX. cikkelyét is, ami kimondja, „(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.”; és „Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország (…) a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével (…) biztosítja és segíti elő.”
Miután a tárgyalás előtti egyeztetés nem járt sikerrel, kiderült az is, nem csupán a szakszervezet, de a cég is „elvi kérdésnek” tekinti a munkaügyi pert, a Contitech viszont nem az emberi jogok, hanem a „cégek szabad mérlegelésének” joga miatt.
A Kasikot képviselő ügyvéd még ekkor, júniusban leszögezte, hogy kedvezőtlen ítélet esetén a fellebbezés mindenképpen szükséges. Ő, védence és a teljes szakszervezet is úgy gondolja ugyanis, ha betegség miatt elvonható a cafeteria, akkor az egyenlő bánásmódról még mindig érvényes törvényt „gyakorlatilag kidobhatjuk az ablakon”. Hiszen nem tudni, hol áll meg a folyamat, és milyen más esetekben tagadható meg önkényesen a cafeteria a dolgozótól.
