Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerdán tartotta meg a szokásos éves State of the Union beszédét, amelynek során az Európai Unió általános helyzetét értékelte. Bár a beszédből fájóan hiányoztak vagy épp csak említésképpen szerepeltek olyan témák, mint az élelmiszerellátás biztosítása, a gazdálkodók terheinek csökkentése vagy a környezetvédelem, az egyik legégetőbb kérdéssel, az Európai Unió államai által tapasztalt energiaválsággal von der Leyen részletesen foglalkozott.
A német politikus több csapásirányt is megfogalmazott az energiaválság negatív hatásainak kiküszöbölésére. A rövid távon hatásosnak remélt intézkedések közül három, míg hosszabb távra tekintve két cselekvési tervet vázolt fel.
Pénzügyi tűzerő és érdem alapú számlázás
„Oroszország továbbra is aktívan manipulálja energiapiacunkat. Úgy értem, inkább fáklyázzák a gázt ahelyett, hogy a szerződéseknek megfelelően Európába küldenék”
– mondta a Bizottság elnöke az energiaválsággal foglalkozó rész felvezetésében.
A közelgő tél energiaválságát és azzal várhatóan párhuzamosan kibontakozó társadalmi-gazdasági krízist von der Leyen három javaslattal orvosolná.
Egy Európai Unió-szerte kötelező érvényű takarékoskodási programmal, amellyel a napközbeni, reggeltől késő estig tartó energiafogyasztást csökkentené az árak letörésének céljából. Egy egyen ársapka bevetésével, amely az ún. inframarginális erőműveket, vagyis a nem gázalapú energiát előállítókat érintené, tehát a nukleáris vagy megújuló energiaforrásokat használókat. Valamint egy „extraprofitadóval”, amellyel a fosszilis szektor cégeinek hatalmas nyereségéből igyekezne valamennyit visszaforgatni a rossz helyzetbe került fogyasztók számára.
Ez utóbbival kapcsolatban von der Leyen a brit Guardiannek úgy fogalmazott, hogy „ez a lépés megadja a tagállamoknak azt a „pénzügyi tűzerőt, amivel célzottan támogathatják a sérülékeny háztartásokat”. A különadóktól a Bizottság mintegy 140 milliárd eurós, sérülékeny háztartások támogatására fordítható bevételt remél.
A hosszabb távú, illetve bizonytalanabb kimenetű eszközökre tett javaslatában a Bizottság elnöke egy, az EU tagállamai számára előnyös gázimport-megállapodásokat felkutató és tető alá hozó munkacsoport felállítását; a fosszilis energiahordozók visszaszorítására 3 milliárd eurós hidrogénpiaci befektetést; valamint a gázimportra bevezetendő ármaximum helyett a gázárhoz igazodó energiaár-rendszer, az ún. marginális árképzés, illetve „merit order” mélyreható reformját említette.
A marginális árképzés azt jelenti, hogy a villamos energia árát a marginális erőmű változó költségei határozzák meg, azaz a legdrágább erőmű, amely a kereslet kiszolgálásához szükséges. A villamosenergia-árak így alakulnak a rövid távú nagykereskedelmi piacokon. Ezt a mechanizmust gyakran a „merit order görbével” szemléltetik, egy olyan diagrammal, amely a teljesítményt, illetve a meglévő erőműpark áramtermelési költségeit ábrázolja. Minden termelő ugyanazt az árat kapja, és minden fogyasztó ugyanazt az árat fizeti egységesen.
Mint arra von der Leyen is emlékeztetett egy júniusi Európai Parlamenti beszédében:
„Még mindig van egy villamosenergia-piacunk, amelyet úgy alakítottak ki, ahogyan az húsz évvel ezelőtt szükséges volt, amikor elkezdtük bevezetni a megújuló energiákat […] Ma a piac teljesen más, és ez a piaci rendszer már nem működik.”
A villamosenergia piacán ugyanis a marginális árképzés eredetileg a megújuló energia területére vonzotta a befektetőket, így fejlődhetett a technológia. A jelen krízis során viszont, amit nagyban Moszkva gázár-manipulációja fűt, ez a modell értelemszerűen még jobban húzza felfelé az összes energaiaárat: ha a legdrágább a földgáz, drágább minden, beleértve a napenergiát, az atomenergiát és a szélenergiát is.
Janisz Várufákisz baloldali politikus, Görögország korábbi pénzügyminisztere nemrég a Mércén is megjelent írásában kritikusan ír erről a rendszerről:
„Ahogy a világjárvány nagy károkat okozott a globális ellátási láncokban, a földgáz ára először megnőtt, majd Ukrajna orosz invázióját követően háromszorosára emelkedett. Egy csapásra már nem a legszennyezőbb tüzelőanyag (a lignit) volt a legdrágább, ez pedig a fosszilis tüzelőanyagokba és a cseppfolyósított földgáz infrastruktúrájába történő hosszú távú befektetések növelését ösztönözte.
A határköltség-alapú árképzés segítségével az energiavállalatok óriási járadékokat sajtoltak ki a felháborodott kiskereskedelmi fogyasztókból, akik ráébredtek, hogy sokkal többet fizetnek a villamos energia előállításának átlagos költségénél. Aligha meglepő, hogy a lakosság, miután sem saját zsebére, sem a környezetre nézve nem látta semmiféle előnyét a feje felett forgó és a tájat is elcsúfító lapátoknak, a szélturbinák ellen fordult.”
Varufákisz megoldása a problémára az energia piacosításának felszámolása lenne, és egy közcélú logikára épülő rendszer kialakítása:
„Ideje elengedni a szimulált villamosenergia-piacokat. Helyettük közcélú energiahálózatokra van szükségünk, amelyekben a villamos energia ára az előállítás átlagos költsége egy kis felárral. Szén-dioxid-adóra (karbonadóra) van szükségünk, és az ebből befolyt összeggel a szegényebb állampolgárokat kell kompenzálni. Nagyszabású, Manhattan-terv-szerű befektetésekre van szükségünk a jövő zöld technológiájába – zöld hidrogénbe, tengeren úszó nagyméretű szélfarmokba. Végezetül pedig a meglévő megújuló energiaforrások (napenergia, szél, akkumulátorok) önkormányzati tulajdonú helyi hálózataira van szükség, amelyekben a közösségek az általuk igényelt energia tulajdonosává, kezelőjévé és haszonélvezőjévé válnak.”
Gázsapka
A Bizottság múlt héten kiszivárgott energia-vészhelyzeti eszközről szóló rendelettervezete már nem tartalmazta a több európai állam által is szorgalmazott, viszont az orosz gázimporttól nagyban függő országokra, így Magyarországra és több régiós szomszédjára veszélyes, importgázra kivetett ársapka ötletét. De – legalábbis a Portfolió gazdasági oldal brüsszeli forrásai szerint – az importgázra kivetendő ársapka, illetve hasonló eszközök nem biztos, hogy végleg lekerültek a napirendről. Mindenesetre von der Leyen valóban nem tett szerdai beszédében ilyen javaslatot.
A gázársapka ugyanis nem csak egyféle lehet. Az Euraktiv számára tanulmányt készítő Ingmar Schlecht amellett érvelt nemrég, hogy bizonyos részletszabályozásokkal és az ársapka nem fixált módon való bevezetésével akár még minimalizálni is lehetne a lépés kockázatait. Schlecht cikkében többek közt azt javasolja, hogy az ársapkát technológiánként differenciálják, mivel egyes technológiákat a válság miatt több szélsőséges hatás érte, mint másokat.
Nemcsak a gáz, hanem a szén ára (és a szénszállítási költségek) is magasabbak, mint valaha – de az atomenergia, a lignit és a megújuló energiaforrások költségei nem változtak. Továbbá a felső határ nem a felső határ feletti bevétel 100%-át, hanem egy alacsonyabb, mondjuk 90%-os arányt kellene lefölözni. Ez döntő ösztönzőket biztosít az erőművek karbantartásának ütemezéséhez.
Javasolja ezen felül, hogy az ársapka ne egy fix, törvénybe foglalt szám legyen, hanem egy olyan képlet, amely a szén-dioxid- és üzemanyagárakkal együtt „lebeg”. Ellenkező esetben a nyersanyagárak megugrása a nem gázalapú erőművek piacról való kiszorulását eredményezné, így azokat gáztüzelésű erőművekkel kellene helyettesíteni.
Okok, következmények és nyelvi kreativitás – reakciók von der Leyen terveire
A megugró energiaárak elleni bizottsági elképzelésekre számos reakció érkezett. Kristian Ruby, az Eurelectric villamosenergia-ipari csoport főtitkára pozitívumként említette, hogy a Bizottság energiafogyasztás-csökkentési javaslatokkal állt elő, és üdvözölte a kritikus nyersanyagok ellátásbiztonságának kezeléséről szóló bejelentést, amelyek számos megújuló energiaforrást hasznosító technológiához szükségesek. Kijelentette viszont, hogy szerinte a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-termelők bevételeinek korlátozására javasolt intézkedések a befektetői bizalom romlásának kockázatát hordozzák magukban.
„A villamosenergia-ipar elismeri, hogy kezelni kell a megugró energiaszámlákat, de az Európai Bizottság megközelítése a válság következményeit kezeli, nem pedig az okát” – közölte.
Manon Aubry, az Egységes Európai Baloldal képviselője ennél erősebb hangot ütött meg felszólalásában, amelyben von der Leyen szelektív „kivételes profitadóját” kritizálta:
„Gratulálok a nyelvi kreativitásához. El tudom képzelni, ahogy a szinonimaszótárban keresgélt, hogy elkerülje a „megaprofit” szót. Ön a ‘kivételes profitra’ utalt, de ennek nemcsak a fosszilis tüzelőanyagokról kellene szólnia. Az összes olyan vállalatról kellene szólnia, amelyek profitáltak a válságból, legyen szó a hajózási ágazatról, legyen szó a bankszektorról, legyen szó a luxuscikkek ágazatáról. Nemcsak az energiavállalatokat kellene megadóztatni”.
Az energiapolitikai mechanizmusról szóló javaslattételt tehát már ismerhetjük, annak elfogadása és részleteinek kidolgozása azonban még hátravan. A további ezzel kapcsolatos vitákat és döntéseket természetesen követjük, és be is számolunk majd róluk.
(Euraktiv; Euronews; Mérce)