Múlt hétfőn hozta nyilvánosságra az izraeli hadsereg a palesztin-amerikai újságírónő halálának körülményeiről folytatott vizsgálatának konklúzióit. Bár a jelentés néhány részletet elismer Sirín Abu Akla halálában játszott szerepével kapcsolatban, de alapvetően üres dokumentum, mondta el Omar Nazzal, a Palesztin Újságírók Szindikátusának egyik vezetője a Mércének egy dzseníni sajtóbejáráson. Hozzátette, nemzetközi bíróság előtt kérik majd a tények teljes és egyértelmű tisztázását, hiszen immár évente tucatnyi palesztin újságíró esik áldozatul az izraeli hadsereg ciszjordániai támadásainak.

Szeptember 5-én publikálta az izraeli kormány végleges, teljeskörű jelentését Sirín Abu Akla palesztin-amerikai újságíró május 11-i halálával kapcsolatban. Maga az Izraeli Véderő és a kormány is arra következtetésre jutott, Abu Aklát véleményük szerint „nem szándékosan”, de mégis egyik katonájuk gyilkolta meg.

Mint azt korábban megírtuk, Abu Akla meggyilkolásával kapcsolatban már számos oknyomozó cikk és az ENSZ jelentése is arra jutott, hogy

az Al Jazeera helyi újságíróját célzott lövéssel, az útról körülbelül nagyjából 200 méterről, az izraeli hadsereg mesterlövészei végezték ki.

A hadsereg jelentése mindebből annyit ismert el, hogy a gyilkos golyó egyik katonájuk puskájából származhatott. Viszont úgy érvelt, az öt páncélosban a dzseníni ENSZ-menekülttábor bejárata felé vonuló konvoj katonái „több oldalról is tűz alá kerültek” május 11-én, a hajnali órákban, a tüzet pedig viszonozták a páncélosokból az izraeli mesterlövészek .

Az Izraeli Véderő végső jelentésének konklúziója szerint

„Nagy a valószínűsége annak, hogy Ms. Abu Aklát véletlenül eltalálta egy golyó az Izraeli Véderő egységeinek tüzéből, amelyet fegyveres palesztinokként azonosított célpontok ellen irányítottak.”

A jelentést közzétevő Izraeli Véderő azt is közölte, az ügyet a konklúziók megfogalmazása után lezártnak tekintik, egyetlen katona ellen sem emelnek majd vádat az ügyben.

A palesztin sajtó megfélemlítésről beszél

„Az izraeli jelentés következtetései minden alap nélküliek és hamisak. A nemzetközi sajtó feladata az, hogy minderre fényt derítsen és a világ elé tárja”

– mondta a Mérce tudósítójának Omár Nazzal, a Palesztin Újságírók Szindikátusa központi bizottságának tagja egy helyszíni terepbejáráson. Nazzal hozzátette,

„Követelésünk ugyanaz, mint az első napon, és ugyanaz, mint amit az ENSZ emberi jogi főbiztosa is megfogalmazott: átfogó és igazságos, nemzetközi vizsgálatot követelünk Sirín halála ügyében.”

A bejáráson, amit a Palesztin Hatóság hivatalnokai Dzsenínbe szerveztek meg szeptember 7-én, egy héttagú magyar újságíróküldöttség a menekülttábor elején, a már a New York Times, a Bellingcat és a CNN cikkeiben is szereplő helyszínt is meglátogathatta, ahol Abu Aklára és kollégáira is lőttek az izraeli katonák, és ahol a vezető amerikai-palesztin újságírónő az őt ért lövésekbe belehalt.

A helyszínen jelent volt a május 11-én Abu Aklát elkísérő Al Jazeera-producer, Ali Szamúdi is, aki ugyancsak súlyos sérüléseket szenvedett, az egyik éles lövedék közvetlenül nyaki ütőere mellett fúródott a vállába. A helyszínen jelenlévő újságíróknak elárulta, kizártnak tartja, amit az izraeli jelentés állít, hogy véletlenszerűen támadtak volna rájuk.

Megjegyezte többek között, hogy – mint az a korábbi híradásokban már szerepelt – amikor egy menekülttábornál sorra kerülő izraeli katonai akcióról tudósítanak, maguk is műveleti területen dolgoznak, így pedig az Izraeli Véderő tisztjei által kiadott parancsoknak engedelmeskednek. Az ilyenkor szükséges megfelelő védőfelszerelésről (sisak és golyóálló mellény) nekik maguknak kell gondoskodniuk. Abu Aklán és Szamúdin kívül a helyszínen még két újságíró volt jelen, Mudzsahid Szaádi és Satha Hanajsa.

Szamúdi elmondása szerint, amikor a hadsereg azt kéri, egy területet hagyjanak el, el is hagyják. A kérdéses napon Dzsenínbe Abu Aklával együtt érkeztek, és öten, egy csoportban szorosan egymás mellett közelítették meg a hadsereg járműveit, amelyek egy, jóval a tábor bejárata fölé emelkedő dombról tartottak a menekülttábor felé, az Új Tábor úton.

Velük szemben, 200-230 méterre, de magasságban kifejezetten alattuk, és jól belátható helyen álltak az újságírók, egy, az utca sarkán lévő szentjánoskenyérfa tövében.

„Ezt a fát és környékét kifejezetten azért választottuk, mert a környéken semmiféle összecsapás nem történt éppen, körülöttünk egyetlen palesztin fegyveres sem volt látható, egyetlen palesztin sem dobált körülöttünk köveket a katonák felé.”

Kérdésre a Mércének Szamúdi azt is elárulta, valóban igaz, hogy a ciszjordániai Dzsenínben is aktív Iszlám Dzsihád fegyveres csoport tagjai jelen voltak a környéken, és tűzharcba is keveredtek az izraeli katonákkal. Minderre azonban tőlük közel egy kilométer távolságra, az Új Tábor út elején, a dombon lévő mecset környezetében került sor, olyan messziről pedig gépkarabély lövedéke nem talál el senkit.

„Ali megsérült, Ali megsérült!”

Az izraeli páncélkocsik viszont mindezek ellenére nem az összecsapások helyszíne felé néztek, hanem egyenesen velük szemben sorakoztak fel. Az Al Jazeera producere hozzátette, ők pontosan tudták, hogy a helyszínen fegyveres összecsapások hajnali 5 és 6 óra között nem történtek, éppen ez volt az oka annak, hogy ezt a környéket választották arra, hogy megkezdjék tudósításukat.

Biztonságosnak ítélt helyükről pedig Szamúdi szerint éppen az izraeli hadsereg tevékenységének kamerás rögzítését tervezték. Ami még ennél is fontosabb, a producer szerint a velük szemben álló páncélautókat a lövöldözés pillanatát megelőzően és aközben sem érte ellenséges tűz, semelyik irányból, ugyanis ezt észrevették volna.

Azért, hogy részletesebben is tájékozódjanak a kialakult helyzetről, Ali Szamúdi elmondása szerint az öt újságíró lassan és óvatosan a fától az izraeli hadsereg állása felé kezdett gyalogolni. Minderre válaszul az egyik autóból figyelmeztető lövést adtak le a levegőbe. A figyelmeztető lövést követően Szamúdi szerint ő volt az első, aki gyorsan visszafordult, hiszen a fegyveresek kifejezetten velük szemben álltak. Sirín volt az utolsó, aki megfordult, miután producere felemelt hangon jelezte felé, mindenképpen vissza kell fordulniuk.

Ezek után dördültek el a lövések, először Szamúdit találták el több helyen.

„Úgy éreztem, majdnem felrobbant a hátam. Tudtam, hogy meglőttek, ezért kiabálni kezdtem, hogy lövést kaptam.”

Ezek után hangzottak el Abu Akla utolsó szavai, amelyek azok voltak:

„Ali megsérült! Ali megsérült!”,

majd lövések után ő is összeesett. Abu Akla nem volt olyan szerencsés, mint munkatársa: nyaklövésébe a helyszínen belehalt.

A történtek közben többen is telefonnal kameráztak, a videók összevetésével pedig a CNN cikke korábban megállapította, az újságírók felé a lövések nagyjából 200 méterről érkezhettek: a hangelemzés eredménye egybeesett a helyszínen jelenlévő újságírók beszámolóival. Noha az amerikai Külügyminisztérium július 4-én kiadott jelentése úgy fogalmazott:

„Az Egyesült Államok biztonsági koordinátora (USSC) nem jutott egyértelmű eredményre a golyó eredetét illetően, amely a palesztin-amerikai újságírót, Sirín Abu Aklát meggyilkolta. Ballisztikai szakértőink megállapították, hogy a golyó súlyosan roncsolódott, ami megakadályozta, hogy világos következtetésre jussunk.”

Mindezt mostanra már az izraeli hadsereg jelentése is megcáfolta. Joe Biden amerikai elnök izraeli és palesztinai körútja előtt azonban a biztonsági koordinátor még minden bizonnyal óvatosabban fogalmazott.

Arra a kérdésre, miféle célja lehetett azzal az izraeli katonáknak, hogy a Palesztin Hatóság és a Palesztin Újságírók Szindikátusának állításai szerint célzottan újságíróra adtak le halálos lövést, Omar Nazzal úgy válaszolt:

„Nem a katonát, hanem a parancs kiadóját kell felelősségre vonni. Az izraeli katonák nem csinálnak ilyet egyértelmű parancs nélkül. Véleményem szerint itt politikai döntés született a tűzparancs kiadásáról.”

Omar Nazzal kiemelte, csak Dzsenínben, szeptember 6-án is meggyilkoltak egy fiatal palesztint az izraeli katonák,

„csak azért, mert telefonnal kamerázott. Így akarják elhallgattatni és megfélemlíteni a palesztin újságírókat, hogy ne tudjanak tudósítani arról, ami itt történik. 2019 óta 46 újságírót öltek meg, több tucatnyit pedig megsebesítettek és letartóztattak az izraeli hadsereg katonái.”

A Mérce kérdésére pedig elmondta,

„[az izraeli zárójelentés] az amerikai nagykövetség nyomására ismerte el mindezt, nyomásra, Sirín Abu Akla ugyanis amerikai állampolgár is volt. Sajnos azonban a jelentés végül üres és tartalmatlan lett.”

Hozzátette viszont, sem ők, sem az Al Jazeera, Abu Akla munkahelye, nem fogják annyiban hagyni az ügyet, ami reményeik szerint Hágában folytatódik majd.

„Mi minden újságírót megvédenénk. Még magukat is.”

– emelte ki Nazzal.