Mint arról múlt héten a Magyar Hang beszámolt, Márki-Zay Péter, az ellenzék 2022-es miniszterelnök-jelöltje a portál Gulyáságyú c. podcastjában arról beszélt, hogy a Mindenki Magyarországa Mozgalom pénzügyi elszámolását most már akár egy héten belül is nyilvánosságra hozzák.

Erre – ahogyan a cikk is emlékeztetett – korábban már több ígéret is született. Miközben erről beszélt, megemlítette, hogy azért volt nehézkes összerakni a tételes elszámolást, mert „még június közepén is” kaptak „több százmillós” támogatást az Egyesült Államokból, olyan forrásból, ahonnan már korábban is kaptak „három-négy nagyobb tételt”.

A pénzt folyósító szervezet az Action for Democracy (AD), amely 2022 januárjában alakult meg, és bemutatkozása szerint egy „olyan aggódó civilekből álló globális szervezet, akik erőt (power) akarnak adni azoknak, akik a szabadságért és a demokráciáért küzdenek”.

Az AD honlapján továbbá arról is ír, hogy a 2022-es évben több olyan helyen is választások lesznek, amelyek „kulcsfontosságú csatatérállamok”, ahol a demokrácia a leginkább fenyegetett”. Az AD szerint ezen 2022-es választások „döntik majd el a sorsát ezeknek a demokráciáknak”.

Maga a szervezet állítása az, hogy a demokratikus vezetőkbe és intézményrendszerbe vetett bizalom globálisan soha nem látott mértékben csökkent, miközben az antidemokratikus erők egyre erősödnek, és ezen segíteni kell, méghozzá a demokratikus polgári aktivizmus elősegítésével. Az állampolgári aktivizmus az Action for Democracy pedig pénzgyűjtő kampányokkal igyekszik segíteni, amely kampányok során befolyt összegeket – a jelek szerint – a „csatatérállamokban” működő, a szervezet értékeit valló partnerszervezeteknek ad támogatásképp.

Kiknek a pénze?

A szervezet, miután Márki-Zay Péter nyilatkozott a tőlük kapott pénzekről, a Magyar Hang kérdésére sietett leszögezni, hogy az AD nem támogatta az általános ellenzéki politikai kampányt, és a pénzadományokat kifejezetten a Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) számára, „információterjesztés” céljából gyűjtötték, hogy az MMM-et segítsék „a demokratikus értékek közvetítésében, úgy, mint a demokrácia helyreállítása, az euroatlanti elkötelezettség megerősítése, a részvételi demokrácia és a helyi közéleti aktivitás előmozdítása, illetve a magyar civil társadalom önszerveződésének támogatása”.

Időközben a szervezet lapunknak is elküldte az MMM-mel kötött szerződésének másolatát, amelyben ezek a kitételek valóban szerepelnek, az viszont nem, hogy pontosan mennyi pénzt folyósítanak Márki-Zay mozgalmának. Pusztán azt rögzítik, hogy a gyűjtésről írásban beszámolnak nekik.

A szervezet további állítása, hogy a pénzadományok kizárólag magyar állampolgároktól származnak. Ezt azonban egyelőre semmilyen, nyilvánosan elérhető ténnyel nem sikerült alátámasztani.

„Az Action for Democracy, mint az Egyesült Államok joghatósága alatt működő szervezet, köteles betartani az Egyesült Államok törvényeit és rendelkezéseit a támogatói személyazonosságának nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban. Mindazonáltal az általunk összegyűjtött, és az MMM-nek – más magyarországi civil szervezetekkel, például a Nyomtass-Te-Is-sel együtt – folyósított támogatás több ezer adományozótól származik, átfogó, erős és jól látható alulról jövő adományozási kampányunk eredményeként [kiemelés tőlem – BL]. Sok, az Egyesült Államokban és világszerte a diaszpórában élő magyar tisztában van azzal, hogy Magyarország jövője a demokratikus intézmények megerősítésén és az ország Nyugat iránti elkötelezettségén múlik, és örömmel támogatták az ügyet”

– írja többek közt a szervezet közleményében, amelyet hétfőn tettek közzé honlapjukon.

Cikkünk megjelenéséig arról nem közölt részleteket a szervezet, hogy honnan tudják azt biztosan, hogy kizárólag, avagy zömében magyar állampolgárok adományait fogadták, mint ahogy magának a gyűjtésnek sem találtuk nyomát.

A Mindenki Magyarországa Mozgalom kampányában szerepet vállalt forrásunk arról beszélt lapunknak – amit telefonon később Márki-Zay Péter, a mozgalom elnöke is megerősített számunkra -, hogy az országgyűlési kampány során a magyarországi adománygyűjtést az MMM-nél a Datadat (a Gyurcsány-Bajnai korszak több prominensének tulajdonában álló, célzott hirdetéseket kínáló kampánytechnológiai cég) által biztosított szoftver segítségével végezték. Nem világos azonban, hogy miért volt szükség egy további adománygyűjtő operációra, egy külföldi szervezet közbeiktatásával? Lapunknak Márki-Zay ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy ő maga nem ismeri a szervezet által felvonultatott hírességeket, például Francis Fukuyamát, és ő kevéssé ismert például az Egyesült Államokban, ezért kellett elfogadniuk az Action for Democracy segítségét.

Az MMM partnere mindezidáig nem tudta minden kétséget kizáróan bizonyítani a folyósított pénz konkrét forrását. Ebből még nem következik, hogy az MMM nem mond igazat, de egyelőre legalábbis nem transzparens a finanszírozás ezen része.

A nem egyértelmű adományozói háttérrel, illetve a kampány során, az azzal párhuzamosan és hasonló irányban elköltött külföldi, illetve nehezen ellenőrizhető pénzek transzparenciája komoly aggályokat vet fel. Ez ugyanis azonos azzal a Fidesz által életre hívott, leginkább a CÖF nevével fémjelzett gyakorlattal, ahogyan arra a Transparency International vezetője is felhívta a figyelmet az RTL-nek nyilatkozva. A magyar kampányfinanszírozási szabályok hagyományosan is szürkezónás területnek számítanak, Ligeti Miklós szerint a civil szervezetek közbeiktatásával könnyedén kijátszhatók a külföldi kampánytámogatást tiltó szabályozások.

Ezt a Fidesz fejlesztette tökélyre a különböző, politikai szlogenjeiket szajkózó „civil” szervezettel, amelyek finanszírozását könnyedén el lehetett rejteni, illetve segítségükkel a kampányköltési limitet is bőven át lehet lépni, hiszen ezeknek a szervezeteknek a költéseit nem lehet beleszámolni a szigorúan vett kampányköltségekbe.

A Mérce kérdésére, hogy jól értjük-e, hogy azt állítja, a Transparency International (és egyébként a K-Monitor korrupciófigyelő szervezet) által is hozott CÖF-hasonlat csak annyiban nem állja meg a helyét, hogy az MMM nem használt fel állami pénzt, amúgy pedig megállja a helyét, Márki-Zay Péter kategorikusan kijelentette:

„Igen.”

Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott a volt miniszterelnök-jelölt, hogy

„a jogszabályi oldalt nagyon helyesen hozzák föl, én is éltem ezzel. Amikor valaki azon aggódik, hogy itt van-e pártfinanszírozás: nincsen. Ahogyan a CÖF-nél sincs. A törvény szerint ez nem pártfinanszírozás, vagy a pártok titkos nemtudommije. (…)”

A pártok „titkos nemtudommijét” itt úgy vagyunk kénytelenek értelmezni, hogy az egyik oldalon a CÖF – és a hozzá hasonlók – a fideszes holdudvar, oligarchák és átlagszavazók adományait felhasználva tolják meg a központi kampányt, a másikon az ellenzéki pártokra segít rá az MMM, felhasználva például az Action for Democracy-től érkező pénzt, aminek eredetéről szintén alig lehet valamit tudni biztosan.

Milyen jogszabályi háttér?

Lapunknak a K-Monitor korrupciófigyelő szervezet válaszolt a bújtatott kampányfinanszírozással kapcsolatos kérdésekre. A K-Monitor szakértője szerint „a probléma az, hogy a jogszabályok a pártok gazdálkodására és választásokon induló jelöltek és jelölőszervezetek bevételeire és költéseire tartalmaznak szabályokat”, miközben „[h]a olyan szerv vagy személy végez valamely politikai szereplő érdekében kampány-tevékenységet, amely nem esik ezen kategóriák alá, lényegében bármennyit pénzt elkölthet, hiszen sem az összeg mértékére, sem annak nyilvános megismerhetőségére nincs szabály.”

A K-Monitor szakértője, Molnár Noémi szerint jogszabályi hiányosság miatt tudnak a különböző szereplők hatással lenni a politikai versenyre, úgy, hogy az ő költéseiket részletesen nem kérhetik számon:

„Mivel a Mindenki Magyarországa Mozgalom nem párt, és a 2022-as országgyűlési választások során jelölő-szervezet sem volt, ezek a korlátozások nem vonatkoztak rá. Ugyanakkor a tevékenysége nyilvánvalóan kihatott a politikai versenyre. Ezt a gyakorlatot és az állami szervek tehetetlenségét mi is feldolgoztuk kampányoló polgármesterek, államtitkárok és a CÖF példáját bemutatva.

A pártok gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi törvényességi szempontok szerint. Mivel a jogszabályokban nincs szabály erre a problémára, az ÁSZ keze is meg van kötve. Fontos ugyanakkor, hogy az ÁSZ elnöke részt vesz az ÁSZ feladatkörét érintő jogszabályok előkészítésében, tehát lenne lehetőség jelezni a jogalkotó felé, hogy a szabályok elavultak, nem reflektálnak a valós kampányfinanszírozási gyakorlatra.”

Kiknek a szervezete?

Ugyan az továbbra sem tudható, hogy milyen pénzgyűjtő kampányban és kiktől számazik az MMM számára átutalt pénz, az Action for Democracy bemutatkozása, illetve tanácsadói testülete legalább nyilvánosan szerepel a szervezet honlapján, illetve tudható még ezen felül a szervezet elnökének neve is.
Ezeken felül nem tudható, hogy pontosan milyen szervezeti struktúrában működnek, pusztán annyit, hogy egy tekintélyes, részben az amerikai külüggyel, pénzügyi és hírszerző körökkel jó kapcsolatban lévő, illetve attól nem túl távol elhelyezkedő tanácsadói kör és Korányi Dávid elnök közös munkája eredményeként állampolgárokat szólítanak meg szerte a világon – állításuk szerint – adománygyűjtési, és közéleti aktivizmusra buzdítás céljából. Hogy ez utóbbi pontosan mit takar, illetve takar-e tényleges működést, se a honlapjuk, se a média nem segített sokat.

Amíg az egyik oldalon állami pénzek veszítik el nagy tételekben közpénz-jellegüket, a másik oldal pedig erre szintén a kampányfinanszírozás szabályozási szürkezónájába benyomulva, a semmiből gründolt, a CIA-től és a Morgan Stanley-től kézfogásnyi távolságra lévő külföldi szervezetektől vesz fel pénzt a választási kampány alatt, valóban felmerülhet a kérdés, hogy miért nincs egy átfogó finanszírozási reform, ami lehetetlenné teszi mind a regnáló hatalomnak, mind az ellenzéknek a bújtatott politikai támogatások felvételét.

Addig ugyanis nehezen beszélhetünk a magyar választók akaratának tükröződéséről a mindenkori országgyűlés összetételében.