A Belügyminisztérium utasítására IQ-tesztet kell végezni az állami gondoskodásban élő 6-18 év közötti gyerekeken. Nem világos azonban, mi a célja a minisztériumnak az állami gondozásban élő gyerekek intelligenciahányadosának felmérésével, továbbá az intézkedés végrehajtásának módja is meglehetősen furcsa: a felmérést egy orosz és angol nyelven elérhető, Testometrika nevű honlapon kell elvégezni. A hvg.hu értesülései szerint a szakszolgálat ad hoc módon, egy Word-dokumentumban küldte meg a teszt magyar fordítását.

De a legfőbb kérdés az, hogy az intelligenciahányados sztenderd felmérésének gyakorlata önmagában szolgál-e bármiféle érdemi tudással, és nem különbözteti-e meg hátrányosan, rassz- vagy osztályalapon a gyerekeket.

A váratlan orosz IQ-teszt

A fellelhető információk alapján a helyzet kicsit a Monty Python-féle spanyol inkvizícióra hasonlít: senki sem számított egy IQ-tesztelésre, a Belügyminisztérium első számú fegyvere tehát a meglepetés. Az intézkedés célja és módszere is ködös: hogy miért kell, és miért így kell felmérni az állami gondozásban élő gyerekek intelligenciahányadosát, arról a nekünk nyilatkozó gyermekvédelemben dolgozó szakértő is csak találgatni tud.

Amit tudni lehet, hogy a  „pályaalkalmassági/IQ felmérést” egy orosz nyelvű honlapon lévő teszt Word-dokumentumban szereplő magyar fordítása alapján kell elvégezni, a gyermekvédelmi gyámok közreműködésével. Az utasítás a „normál szükségletű” gyermekekre vonatkozik, tehát a tartós beteg vagy sajátos nevelési igényű (SNI) iskolásokra nem.

A szakértő szerint a legvalószínűbb, hogy csupán az oldal tesztelése miatt hozta meg az intézkedést a Belügyminisztérium. Ha tényleg ez az indok, az viszont sértheti az egyenlő bánásmód elvét: a minisztérium nyilván nem tudja tesztre kötelezni a családjukban élő gyerekeket, azaz „megint a legkiszolgáltatottabb gyerekeket használja fel az állam”.

Ha mégis a gyerekek felmérése a cél, az azért furcsa, mert önmagában egy ilyen tesztből nem sok mindenre lehet következtetni. Gyerekek esetében általában az iskolai tanulási képességek meghatározására szolgálhat (az IQ-teszt eredetileg is ebből a célból jött létre, hogy aztán egész más dolgokra is használják), segítségével meghatározhatják, miben van szüksége fejlesztésre a jó iskolai előmenetel érdekében az adott tanulónak. Ehhez pontos felmérés szükségeltetik, ez esetben viszont kérdéses, hogy az orosz tesztoldal milyen minőségű szolgáltatást nyújt.

Az IQ-teszt relatív felmérés, a korcsoportunk eredményeihez viszonyítva kapjuk meg saját IQ értékünk. Ennek pontosságához arra van szükség, hogy megbízható és releváns minta alapján legyen összeállítva az adott teszt és a kiértékelés módja – nincs például sok értelme a magyar tanulók teszteredményeit összemérni a világ másik felén élő, teljesen más iskolarendszerbe és társadalomba beágyazott gyerekek eredményeivel, és így IQ értékeket számolni.

Az orosz honlapon semmiféle információ nem lelhető fel arra nézvést, mi alapján vannak összeállítva a tesztek. A cég a hvg.hu kérdéseire annyit válaszolt: „a teszteket amerikai, orosz, ukrán és fehérorosz szakértők fejlesztik”. Aggályos az is, hogy a Testometrika online, nem kontrollált keretek között végezteti el a tesztet. Ezzel szemben a magyarországi Mensa hivatalos tesztjét csak élőben lehet kitölteni.

Végezetül az sem világos, hogy mi történik az állami gondozásban élő gyerekek adataival – egyáltalán nem biztos, hogy örülnek neki, hogy az ilyen módon felmért intelligenciahányadosuk különböző helyeken tárolva lesz.

Az oldal adatkezelési tájékoztatója azt írja, hogy a látogatók feltétel nélkül hozzájárulnak személyes adataik kezeléséhez. Az állam részéről a kitöltés végén minden gyermek kap egy egyedi azonosítót, a gyámnak ezzel együtt kell megküldenie az eredményt a megyei területi gyermekvédelmi szakszolgálat részére. Ők az adatokat összesítik, majd elküldik az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat (OGYSZ) központjának augusztus 25-ig. Hogy az OGYSZ mit kezd velük, arról tényleg csak találgatni lehet.

Mindezen kérdések tisztázása érdekében a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) közérdekű adatigénylést nyújtott be a Belügyminisztériumnak – írják közleményükben. A megküldött válaszról (ha lesz) a későbbiekben beszámolunk.

Az IQ-tesztelés és a biológiai determinizmus hagyománya

Felmerül azonban egy további aggály is az IQ-tesztelés gyakorlatával kapcsolatban. Böröcz József szociológus Facebook-oldalán hívta fel a figyelmet az eset kapcsán arra, hogy az Egyesült Államokban az IQ-tesztelés korántsem elfogadott módja a szellemi képességek felmérésének.

„Az örökletes IQ fogalma és ennek »sztenderd tesztelése« a gyarmati viszonyokban gyökerező, legvadabb, biológiai-determinista rasszizmus terméke. Tökéletesen érvénytelen társadalommérő eszköz: ez minimum Steven Jay Gould mára klasszikusnak tekintett, The Mismeasure of Man című, 1981-ben (azaz több mint NEGYVEN ÉVE) megjelent könyve óta kevéssé vitatott dolog.”

Steven Jay Gould könyvében (amely magyarul is megjelent: Az elméricskélt ember, Typotex, Bp., 1999) az ember „objektív” lemérésének különböző módozatait kritizálja. Állítása, hogy ezeknek a méréseknek gyakran politikai, sőt rasszista indítékai vannak, a tudományosnak beállított módszerek egyszerűen csak a fehér faj felsőbbrendűségét hirdetik. Az IQ-teszt kritikája kapcsán Gould többek között amellett érvel, hogy az az amerikai kontextusban a kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének, elnyomásának lett az eszköze. Az örökletes IQ fogalma (az eugenika hagyományának megfelelően) ugyanis úgy tesz, mintha genetikai, örökletes alapokon dőlne el az IQ-tesztek eredménye, nem léteznének társadalmi különbségek, amelyek magyarázhatják az emberek közötti IQ értékek különbségeit.

Továbbá Gould arra is rámutatott, hogy az intelligencia egyszerűen nem mérhető egyetlen értékkel, hisz annál sokkal komplexebb.

Amikor egyetlen értékbe sűrítjük az ember szellemi képességeinek összességét, azzal erős kijelentést teszünk arról, szerintünk mi számít egyáltalán szellemi képességnek. Ugyanis valójában csak az értékünk meghatározási módja szerint mérjük az embert. Az IQ-teszt esetében például azt a teljesítményt keresve, amelyet a többségi társadalom és az iskolarendszer hasznosnak könyvel el, vagy könyvelt el a 20. század elején, a teszt megalkotásakor.

Hasonló következtetésre jutott a közelmúltban többek között Dr. Stefan C. Dombrowski, az amerikai Rider egyetem pszichológia professzora, kutatásának eredményeit hozzáférhető formában, animációs videóban is közzétette – magyar felirat elérhető a videón.

Bernáth László pszichológia professzor lapunknak elmondta: az első intelligencia-tesztet francia pszichológusok állították össze 1905-ben, az iskolaérettség megállapítására. Erre azért volt szükség, mert egyre több gyereket jelentettek iskolaképtelennek tanáraik (valószínűleg mert tavasszal és ősszel szükség volt a gyerekmunkásokra a földeken). De már az eredeti teszt megalkotói is hangsúlyozták: nem lehet az értelmi képességet egyetlen számmal abszolút módon mérni, hiszen az több komponensből áll, és nem tudjuk, mit tekintsünk egységnyi intelligenciának. Épp ezért az eredeti teszt az iskolaérettség megállapítására érdekében relatív módon mért. Azt nézte, hogy az adott gyerek a hat évesek átlagához képest hogyan teljesít.

A teszt a készítők intenciói ellenére azonban hamar az emberek osztályozásának eszközévé vált. Az Egyesült Államokban az I. világháború idején a hadsereg széles körben használt különböző intelligencia-teszteket, hogy meghatározza, ki érdemes tiszti képzésre. A hadsereg felmérését felhasználva az eugenikában érdekelt kutatók kimutatták: bizonyos faji csoportok szellemileg magasabbrendűek. A skandinávok, németek például sokkal jobb eredményt értek el, mint az olaszok vagy a magyarok. A tesztek elvileg kultúrafüggetlenek voltak, ám, ahogy erre Bernáth László is rámutat: felülmérték a többgenerációs bevándorlókat (németek) és alul azokat, akik nem sokkal korábban érkeztek Amerikába (magyarok).

Mégis, az ehhez hasonló kutatásoknak politikai következménye is lett: 1921-től kezdve a legtöbb amerikai állam lehetővé tette az értelmi fogyatékos emberek kényszersterilizálását. A gyakorlat Európában is elterjedt, és persze mondanunk se kell, a náci Németország később engedélyezte az alacsony intelligenciahányadossal rendelkező gyermekek meggyilkolását is. Azt pedig tesztekből állapították meg, hogy ki értelmi fogyatékos a viselkedésen túl (nők esetében volt, hogy értelmi fogyatékosságnak számított a házasság előtti együttlét is, mutat rá a professzor). Amerikában ezek alapjául a hadsereg egykori tesztjei szolgáltak.

Az intelligencia-tesztek ehhez hasonló, brutálisan diszkriminatív használata a 20. század második felétől kezdve szerencsére kiveszett a gyakorlatból. Amerikában a 70-es években kezdik el hatályon kívül helyezni a sterilizációs törvényeket. Európában szintén, de például Svájcban 1980-ig érvényben maradtak, Csehországban még tovább. Továbbá a teszt maga is megváltozott: a modernebb intelligenciatesztek már nem egy-kettő, hanem 8-9 faktorra mérnek – mutat rá a professzor. Eredményük sem egy konkrét érték, ehelyett a szakemberek mintázatokat keresnek, amelyekből csupán következtetni lehet problémákra.

A lapunknak nyilatkozó, gyermekvédelemben dolgozó szakértő szerint Magyarországon az oktatásban (pl. felvételiknél) és a gyermekvédelemben eddig nem volt szokás az IQ-teszt használata. Magatartásbeli és tanulási zavarok esetén a pedagógiai szakszolgálat végezhet ilyen tesztelést, de sosem önmagában. Önmagában ugyanis fals eredményekhez vezet, mert nem érzékeny a különböző hátrányos helyzetekre, traumákra, és általában a szociális környezetre.

„A traumatizált, hátrányos helyzetű gyerek kitölti a tesztet, kijön egy alacsony (de sok szempontból hamis) szám, a stigma pedig vele maradhat örökre.”