A múlt héten kiadott tűzifarendelet alapján veszélybe kerül a védett területeken található erdőállományok hosszú távú fenntarthatósága – írja kedden megjelent értékelésében a Magyar Tudományos Akadémia kutatási hálózatához tartozó Ökológiai Kutatóközpont.

Mint ismert,  a háborús veszélyhelyzetre, valamint a „brüsszeli szankciók okozta energiaválságra” hivatkozva a múlt héten rendeletben lazított óriásit a kormány a fakitermelés szabályain.  Így a védett területeken őshonos fafajú, magas természetességű erdőkben is alkalmazható a tarvágás, kiterjesztett területi hatállyal. Ezzel összefüggésben a tűzifa kivitelét is megtiltotta az Orbán-kabinet.

„A rendelet alapján Magyarország legszebb, legértékesebb erdeit veszélyeztetjük, ami erdőgazdálkodási szempontból sem kedvező, hiszen ezek az állományok alkalmasak leginkább a minőségi rönkfák előállítására”

–  írja az Ökológiai Kutatóközpont.

A kutatók  állásfoglalása nem kérdőjelezi meg a tűzifa iránt megnövekedett igény létét, vagyis a tűzifa kitermelés növelésének szükségességét, ugyanakkor ahogyan írják, a megugrott tűzifaigényt elsősorban a nem védett területen található, alacsonyabb természetességű (átmeneti erdők, kultúrerdők, idegenhonos állományok, faültetvények) intenzívebb használatával kéne biztosítani.

A rendelet a jelenlegi formájában nemcsak az erdei élővilágot és a biodiverzitást veszélyezteti, hanem az erdők klíma-, víz- és talajvédelmi funkcióját és a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodó képességét is csökkenti – írják a kutatók.

Miután a tarvágás a rendelet szerint elvégezhető a jelenlegi vágáskornál fiatalabb állományokban, ez hosszú távon a fiatalabb állományok területi növekedéséhez vezet, az idős és vegyeskorú erdők rovására, amelyek leginkább biztosítják a biodiverzitás megőrzését és az erdők ökoszisztéma szolgáltatásait.

Mint írják, a szükséges faanyag biztosítható a jelenleg e területeteken elterjedt fokozatos felújító vágás keretében, amely az eredetihez hasonló természetességű, mag eredetű állományokat hoz létre. Hegy- és dombvidéki védett területeken, őshonos állományokban az eddigi erdészeti politika törekvése ennek csökkentésével az örökerdő üzemmód terjesztése, ami a folyamatos erdőborítás biztosításával kielégíti az ökológiailag fenntartható faanyagtermelés követelményeit.

Ehhez képest erdészeti és természetvédelmi szempontból egyaránt jelentős visszalépésként értékelik ezekben az erdőkben a tarvágások és a sarjaztatáson alapuló felújítás (újbóli) bevezetését.

Az Ökológiai Kutatóközpont arról is ír, hogy a teljes vegetációs időszakra vonatkozó fakitermelési korlát részleges feloldása indokolt lehet, elsősorban az őszi, késő nyári időszakban, azonban a szaporodási időszakra eső tavaszi, kora nyári fakitermelések jelentős kárt okozhatnak a költő madárállományban és egyéb életközösségekben.

A kutatók végül azt is megjegyzik: miután a rendelet számos lehetőséget biztosít a fenntarthatóság kiiktatására,  az „ökológiai szempontokat figyelembe vevő erdész szakemberek bölcsességére van bízva”, hogy a tűzifa igények kiszolgálása érdekében ne szoruljanak háttérbe az ökológiailag értékes erdőállományok hosszú távú fenntarthatósági szempontjai.

Az erdők kontrollálatlan kivágása ellen számos civil és politikai szereplő, valamint szakértők is felemelték hangjukat. Legutóbb Zalaszentgrót DK-s, valamint Székesfehérvár fideszes polgármestere jelezte, hogy önkormányzati hatáskörben szó sem lehet a rendeletbe foglalt iránymutatások követéséről. Pénteken tüntetés is lesz a Kossuth téren a fakitermlés könnyítése ellen, amelyen több tízezren jelezték  részvételüket.