Érzéketlen polgármester, magyarázkodó államfő és minisztérium: kommentáljuk az elmúlt legmeredekebb megszólalásait.
Vacsora a munkásság „gazdáival”
„A miniszter eredményes munkavégzéséhez elengedhetetlen, hogy a tárcája hatáskörébe tartozó ágazatok meghatározó vállalataival állandó kapcsolatot tartson, helyzetükkel, kihívásaikkal tisztában legyen, gyakorlati tapasztalataikat a jogalkotásban, stratégiai tervezésben figyelembe vegye. (…) A miniszter korábban hasonló keretek között egyeztetett az Audi, a Mercedes, a Rheinmetall vagy az Airbus képviselőivel is. Így vélhetően a jövőben is alkalmat fog találni a jelentős iparági szereplőkkel, fontos vállalati partnerekkel való egyeztetésekre, a baloldal rosszallása ellenére még akkor is, ha a résztvevők csak az esti órákban, vacsora mellett tudnak egy asztalhoz ülni.”
– a Technológiai és Ipari Minisztérium közleménye, miután véletlenül rajtakapták hogy Mészáros Lőrinc vasútépítő cégének vezérigazgatójával vacsorázik.
Egy miniszternek néha találkoznia kell az egyes iparági szereplőkkel. Az irodájukban, konferenciákon, vagy más, némiképp szakmaibbnak tűnő keretek között, mint egy borozgatással egybekötött vacsora a Várban.
Azt hagyjuk is, hogy – minthogy a miniszter hivatala is kifejtette – „a vasúti beruházások állami megrendelése nem a Technológiai és Ipari Minisztérium feladata”, vagyis nincs ok aggodalomra, nem jelent korrupciós veszélyt, hogy egy miniszterrel iszogat a kormány kedvenc vasútépítő cégének a vezetője. Amúgy tényleg nem, az ilyesmi vacsorák inkább afféle tünetek. Abban pedig semmi okunk kételkedni, hogy a minisztérium valóban érdekelt a már futó projektek megfelelő előrehaladásában.
Az viszont kifejezetten aggasztó, hogy a felsorolt multinacionális nagyvállalatok vezetőivel is hasonló körülmények között egyeztet a miniszter, hisz a felsorolt cégek kifejezetten szerezhetnek előnyöket Magyarország kormányának tagjaival folytatott laza hangulatú összejöveteleken. Hovatovább a kormánytagoknak úgy általánosságban nem kellene a nagy cégek vezetőségével bratyizniuk.
Ebben pedig nem is az a bizonyos korrupciós kockázat a legfelháborítóbb, hanem hogy azon cégekkel vacsorázgat a kellemes budavári estében (vagy máshol) a miniszter, amelyeknek a magyarországi munkásságot árusították ki kilóra.
Itt nemcsak arról van szó, hogy meghívják nyaralni, ha gyorsabban épül ki a vasúti szárnyvonal az új üzemhez.
Itt magyarázkodás közben a minisztérium azt dörgölte az orrunk alá, hogy a miniszter milyen bensőséges viszonyt ápol a vállalatokkal, amelyek kedvéért a munkajogi szabályozás maradékát is a falhoz csapták, hagyják elpusztulni a természeti kincseinket (az életkörülményeinket biztosító környezetet). És amiket egyébként milliárdos összegekkel támogat a kormány.
A rendszer szempontjából ugyanakkor az az igazán szemléletes, hogy míg a magyarországi és nemzetközi nagyvállalatok képviselőivel – legalábbis a közlemény hangvétele alapján – teljes természetességgel és nyíltan vállalva ül le a miniszter borozgatni, szakszervezeti tisztségviselőkkel vagy környezetvédő szervezetek képviselőivel milyen abszurdnak hatna egy hasonló csoportkép.
Empatikus elnök széttárt karokkal
Bogatin Bence
„Helyesebb lett volna, ha a módosításokról érdemi egyeztetés után születik döntés”
– Novák Katalin köztársasági elnök közleménye, miután aláírta a katatörvényt.
Semmilyen politikai realitás vagy logika nem diktálta azt, hogy Novák Katalin esetleg másképpen fog eljárni államfőként a negyedik Fidesz-kétharmad alatt, mint Áder János, már ami a poszt törvényhozással kapcsolatos jogköreit illeti.
Így az sem lephetne meg önmagában senkit, hogy az újdonsült köztársasági elnök az elmúlt héten tüntetéssorozatot kiváltó, a kisadózók tételes adójának átszabásáról szóló törvényt aláírta. Érdekességet inkább az szolgáltatott, ahogyan Novák – előde szokásától eltérően – valamiért úgy érezte, hogy magyarázkodnia kell a nép előtt emiatt, ráadásul úgy, hogy közben elismerte, ő maga is lát olyan hibát a törvényben, amely miatt nem szabadna annak hatályba lépnie. Ez jelentős különbség Áder János tízéves működéséhez képest, aki ugyan szintén többször reflektált a forrongó közhangulatra, ami egy-egy felháborító törvényt övezett, ám mindig fegyelmezetten kiállt az adott jogszabály kikezdhetetlensége mellett.
Novák Katalin furcsa megnyilvánulásának kétféle olvasata lehet. Egyfelől az már nagyjából elnökjelöltté válása óta látható, hogy – a választás kimenetelétől függően – megjelenés és kommunikáció terén aktívabb, imázs és arculat szempontjából nyitottabb és empatikusabb, „szerethetőbb” profilt képzelt el magának (vagy képzelt el neki a Fidesz, ha rosszindulatúan szemléljük a dolgot) Áder merev, szenvtelen karakteréhez képest. Ez alapján
az államfő mostani megnyilvánulása azé az anyukáé, aki megértően megsimogatja az iskolás gyerekét, akit felpofozott az osztályfőnök: átérzi ugyan a sérelmét, de nem fog vitatkozni a tanárral a szülői értekezleten.
A másik olvasat szerint a korábbi Fidesz-alelnök Novák közleménye erődemonstráció, amellyel szimplán csak szemérmetlenül a képünkbe vágja, hogy Magyarországon nem léteznek többé az alkotmányjogi aggályok, és erről már a köztársasági elnöki hivatal is nyíltan beszélhet.
Egyik forgatókönyv gondolatától sem tekinthetünk optimistábban Novák ciklusának maradék négy és háromnegyed évére.
Példastatuálás elektrosokkolóval
Fazekas Lázár Benjámin
„az önkormányzat részéről, a Palotaholding azaz a vagyonkezelő részéről, a családsegítő részéről mindent megtettünk annak érdekében, hogy ezt a családot megmentsük erről a kilakoltatástól, ők nem voltak együttműködőek, az együttműködés teljes hiányát tapasztaltuk. Azt viszont a 2000 bérlőnkkel nem tudjuk megtenni, hogy akkor ők miért fizetnek és akkor majd valaki megmenti őket.”
Július 19-én kedden, a Cserdiné Németh Angéla vezette XV. kerület kilakoltatott egy egyedülálló édesanyát és kiskorú lányát. A kilakoltatás ellen tiltakozó A Város Mindenkié aktivistáit a rendőrség brutálisan távolította el a helyszínről, többek között elektrosokkolót is bevetve. A polgármester egy személyben még az utolsó pillanatban is leállíthatta volna kilakoltatást, mivel a családnak civil felajánlásokon keresztül lett volna fedezete a tartozás egyösszegű rendezésére. De Cserdiné nem így döntött. A kilakoltatást követően a fenti szavakkal magyarázta bizonyítványát.
A polgármester mellett maga is beismerte, hogy a bérleti jogviszony kezdetén, amit nem is az édesanya hanem annak idősebb lánya gyakorolt, a család rendben fizetett és a felújítási kötelezettségeinek is eleget tett. Ahogy elmondta azt is, hogy a bérleti szerződés lejárta után kezdődtek a gondok, amit az önkormányzat szerint a család, a család szerint az önkormányzat miatt nem hosszabbítottak meg. De Cserdiné maga is említette, amit az egyedülálló Gizella kapcsán az AVM is elmondott, hogy tisztában voltak azzal, hogy a járvány alatt a nő elvesztette a munkáját, egyetlen bevételi forrása a családi pótlék volt.
Gizella a helyszínen azt is elmondta, hogy nincs hova menniük, egy napig egy barátnál lehetnek, de utána szinte biztosan a hajléktalanság vár rájuk.
Az ellenzéki önkormányzat és a DK elnökségi-tag Cserdiné mégis úgy döntöttek, utcára teszik a családot. Hiába szajkózta a sajtótájékoztatóján Cserdiné, hogy mindent megtettek a családért, lássuk be, ha mindent megtettek volna, most nem lenne egy egyedülálló anya és gyermeke otthontalan. Ha mindent megtettek volna, akkor elfogadják Gizellától a tartozás kiegyenlítését – nem pedig aktivistákat sokkolóznak. Ha mindent megtettek volna, akkor nem ugyanúgy rángatják el az ajtó elől a békés tiltakozókat, mint ahogy a Fidesz által elrendelt kilakoltatásokon szokás, és ahogy arra még ellenzéki önkormányzatnál nem volt példa.
És érvelhet Cserdiné az együttműködés hiányával a család kapcsán, az nem tesz valakit rossz szegénnyé, és azonnal utcára rakanadóvá, hogy nem feltétlenül teljesíti a bürokratikus követelményeket. Ahogy az önkormányzat (és a DK) által is hirdetett szociális érzékenység is éppen arról szólna, hogy aki jobban rászorul, annak jobban segítünk.
De a polgármester a szociális érzékenységet sokkolóra váltotta. A cél – amint az első bevetésénél a héten, hogy a Fidesz antiszociális megszorításaival szemben tüntetőknél, úgy Cserdiné kegyetlen döntésénél is egyértelmű volt – a megfélemlítés, a példastatuálás.
Ahogy a polgármester fogalmazott, nem teheti meg 2000 lakóval szemben azt, hogy egyetlen családnak engedményeket ad. Ezzel az eljárással valójában azt üzente ezeknek a családoknak, hogy jöhet válság, jöhetnek elszálló rezsiárak, kerülhet ezer forintba a kenyér, és maradhat 13 ezer a családi pótlék, rájuk is ez a sors várhat, ha megszorulnának.