Lemondott Mario Draghi, Olaszország miniszterelnöke miután nem sikerült megmenteni a kormánykoalíciót, és nem maradt elegendő támogatottsága a parlamentben a kormányzáshoz – írja a Guardian. A múlt héttel ellentétben Sergio Mattarella köztársasági elnök ezúttal elfogadta Draghi lemondását.

A kormányfő lemondása és a parlamenti pártok közötti törésvonalak miatt a lap szerint szeptemberre új választásokat írhatnak ki Olaszországban.

A miniszterelnök az elmúlt héten kért maga ellen bizalmatlansági szavazást, hogy folytathassa a kormányzást. Ehhez azonban szüksége lenne megfelelő számú képviselő támogatására is „az elkövetkezendő nehéz időkben”, enélkül nem vállalta a kormányzást az eddigi kormányfő.

Ezt kétségessé tette, hogy az Öt Csillag Mozgalom, a szélsőjobbos Liga (korábban Északi Liga, Matteo Salvini pártja), valamint a Silvio Berlusconi sokszoros korábbi kormányfő és botrányhős pártja, a Forza Italia nem vett részt a bizalmatlansági szavazáson – amin egyébként a jelenlévők bizalmat szavaztak Draghinak.

A régóta érő politikai krízist az Európai Központi Bank korábbi vezetőjének válságkezelési csomagja robbantotta. A kormánykoalíciós partner Öt Csillag Mozgalom (M5S) nem támogatta Draghinak a növekvő árakkal szembeni fellépésre vonatkozó elképzeléseit az olasz törvényhozásban, és megvonta tőle a bizalmát.

A Giuseppe Conte volt miniszterelnök által vezetett M5S bojkottálta a 23 milliárd eurós inflációellenes segélycsomagjáról szóló szavazást.

A párt – amely a legutóbbi, 2018-as választáson a legtöbb szavazatot szerezte, de azóta megcsappant a támogatottsága – azzal érvelt a bojkott mellett, hogy az infláció és az emelkedő energiaköltségek által sújtott háztartások és vállalkozások megsegítésére elkülönített források nem elegendőek. A törvényjavaslat tartalmazott egy olyan rendelkezést is, amely lehetővé teszi a római hatóságok számára, hogy hatalmas szemétégetőt építsenek az olasz főváros hulladékának, amit az M5S mindig is ellenzett. Emellett az utóbbi időben az M5S hevesen bírálta a kormányt az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányok miatt is.

Noha a javaslatot az M5S nélkül is elfogadta a parlament szenátusa, Draghi ezután közölte, hogy nem akar az M5S nélkül kormányozni. Azzal is magára haragította a pártot, hogy nem támogatta kilencpontos javaslatcsomagját, melyben többek között az alapjövedelem és a környezetbarát otthonok támogatása is szerepelt. A Liga és a Forza Italia ezzel szemben újabb, Draghi-vezette kormányt tartana kívánatosnak.

A Draghi másfél évig bírta miniszterelnökként, 2021 februárjában alakított kormányát politikusok és pártoktól független technokraták alkotják, és az olasz parlament nagy többsége támogatja, köztük az Öt Csillag Mozgalom (M5S), a szélsőjobboldali Liga (Lega), a Silvio Berlusconi vezette Forza Italia (FI), a balközép Demokrata Párt (PD), a centrista Italia Viva (IV) és az Egyes cikkely (1. cikkely) párt.

A kormányválság kétségkívül kedvez a szélsőjobboldali Olasz Testvérek (Fratelli d’Italia) pártnak, amely a nemrég tartott helyhatósági választásokon áttörést ért el. A közvélemény-kutatások szerint a kormánykoalíciót alkotó Liga és az Olasz Testvérek a legnépszerűbb pártok Olaszországban.

Mario Draghi kormánya másfél éves működésével átlagon felül teljesített. Olaszországban a második világháború vége óta 69 kormány váltotta egymást, vagyis átlagosan mintegy 1,1 évig álltak fenn, ezt a jelenlegi csaknem másfélszeresen haladta meg.

Az olaszországi politika hagyományainak megfelelően Draghi eleve egy kormányválság nyomán foglalta el a miniszterelnöki széket. Mario Draghi pályafutását a Firenzei Egyetem professzoraként kezdte a nyolcvanas években (ahol egyébként az előző miniszterelnök, Giuseppe Conte is sokáig tanított jogot), valamint a Világbank olasz képviseletét is vezette egy ideig. Ezt követően több mint tíz évig vezette az olasz államkincstárat, mielőtt a – finoman szólva is – kétes hírű amerikai befektetési bank, a Goldman Sachs nemzetközi ágának alelnökeként helyezkedett volna el. 2005 és 2011 között ő volt az olasz nemzeti bank elnöke. 2011 novemberében pedig az Európai Központi Bank vezetőjének választották, mandátumát egészen 2019-ig viselte. Az EKB élén eltöltött idejét európai politikai körökben gyakran ünneplik sikerként, az olasz bankár sokak szerint megmentette az eurozónát az összeomlástól (kiérdemelve ezzel a „Super Mario” becenevet).

A frissen lemondott kormányfővel kapcsolatban felmerült korábban olyan kritika, hogy nincs mögötte valós társadalmi legitimáció. Szakértői kormánya ugyanis a pártok közötti alkuk alapján állt fel. Ennek fényében érthető, hogy az olasz szociológus, Paolo Gerbaudo miért értékelte a szakértői kormány kinevezését a demokráciával szembeni inzultusnak.