„Tisztában vagyunk azzal, hogy az abortuszpárti csoportok jelenleg mit tesznek: nagy hangsúlyt helyeznek az ukrán nőkkel való különleges bánásmódra, amikor az abortusz esetében a nemi erőszak miatti kivételezésről van szó. A lengyel törvény az lengyel törvény, az abortusz pedig abortusz. Nem számít, hogy az ember melyik országból származik”
– nyilatkozta nemrég Katarzyna Gęsiak, a lengyel Ordo Iuris egyik vezetője.
Ha valakinek esetleg illúziói voltak azzal kapcsolatban, hogy az ukrajnai borzalmak elől menekülő nőkkel kevésbé mostohán bánnak a lengyel orvosok, sajnos ki kell, hogy ábrándítsuk. Még ha akadnának is olyanok, akik a nők érdekében kockára tennék az állásukat és a szabadságukat, egyes obskúrus, kormányközeli civilek mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák őket. Például az ultrakonzervatív, abortusz- (és LMBT-, válás- és szexuális felvilágosítás-) ellenes Ordo Iuris nevű szervezet rendszeresen ellenőrzi, hogy a lengyel kórházakban végeznek-e abortuszt az ukrajnai menekült nőkön. Ha arra jutnak, hogy történnek ilyen beavatkozások, a szervezet felszólítja a kórházat, hogy igazolja, az intézmény tett-e lépéseket annak érdekében, hogy „meggyőződjön az illető állításának igazságtartalmáról a megerőszakolásával kapcsolatban”.
Európa legszigorúbb abortusztörvényének hazájában a női önrendelkezést nemcsak a törvényhozás, az alkotmánybíróság és a hatóságok lehetetlenítik el, de a velük, illetve a tekintélyelvű kormánypárttal együttműködő, szinte varázslatosan nagy befolyással rendelkező szélsőjobboldali civilek is.
Érdemes visszaemlékeznünk arra az esetre, amikor 2021 tavaszán kiderült, hogy a prágai lengyel nagykövetség megpróbált nyomást gyakorolni a cseh egészségügyi minisztériumra, hogy akadályozza meg azt a törvénytervezetet, amely megkönnyítette volna a lengyel (és úgy általában a külföldi) nők Csehországban végzett abortuszát.
A nők helyett döntéseket hozó szélsőjobboldali lengyel civilek és kormányzati szervek tehát igyekeznek kiterjeszteni a szélsőségesen szigorú abortuszszabályozást: úgy a honfitárs esetében külföldön, mint a más országokból származó nőkkel szemben belföldön.
Az abortuszt keresők Mekkájától a Fekete Tüntetésekig
Lengyelország modern történelmében az abortuszszabályozást nem mindig uralta a katolikus fundamentalizmus és a jobboldali biopolitika. A harmincas években az ország törvénykezése még ismert olyan kivételeket, amelyek Európa más államaiban ismeretlenek voltak, így legálisan lehetett megszakítani a terhességet abban az esetben, ha a nő egészségét veszélyeztette vagy ha a terhesség bűncselekmény következménye volt. A náci megszállás időszakát leszámítva (amikor pár évig teljesen legálisan lehetett abortuszt végezni a hitleristák biopolitikája miatt) ezután 1956-ban nyúlt először a – már posztsztálinista – lengyel állam az abortusztörvényhez: a terhességmegszakítás lehetőségét kiterjesztették a „nehéz életkörülményektől” szenvedő nőkre is. A szociális szempontokat érvényesítő szabályozást változó szigorral alkalmazták és ellenőrizték, mindemellett árulkodó, hogy az abortusz olyannyira hozzáférhető volt, hogy a biztonságos és legális beavatkozás érdekében még Svédországból is gyakran jártak nők Lengyelországba.
Mindez megváltozott a rendszerváltás és a mélyen katolikus jobboldal hatalomra kerülése után. 1993-ban fogadták el azt a törvényt, amely egészen 2020-ig szabályozta a művi terhességmegszakításokat az országban: ebben már nyoma sem volt annak, hogy a „nehéz életkörülmények” kivételt jelentenének, és egy rövid ideig tartó próbálkozást leszámítva a kitétel soha többé nem került bele a törvénykezésbe. Az egyéb kivételek esetén is extrém módon megnehezítették a beavatkozást, így az incesztust, illetve a nemi erőszakot két ügyésznek, a magzat súlyos károsodottságát, illetve a terhesség veszélyét az anya egészségére nézve két-két orvosnak kellett megállapítania. Sejthető, hogy emiatt azok az abortusz mellett döntő nők sem jutottak el az operációig (legalábbis kórházi keretek között), akiknek a törvény biztosította erre a jogot, hiszen a procedúra adminisztratív túlbonyolítottsága sokakat eltántorított a szándékától.
Ezt az eleve szigorú jogi környezetet szigorította tovább a lengyel Alkotmánybíróság 2020-ban, amikor alkotmányellenesnek ítélte a ‘93-as törvény azon kitételét, amely lehetővé tette az abortuszt a magzat károsodása esetén. A beadványt elkészítő „kommandó” válogatott fundamentalista jobboldali képviselőkből állt, akik – természetesen – az Ordo Iuris-szal is kiváló viszonyt ápolnak.
Mint már fentebb is láthattuk, az abortusztiltást zászlajára tűző, 2013 óta létező kormányközeli szervezet egészen agilis a maga területén: 2016-ban például az ő munkájuk eredménye volt az a törvényjavaslat, amelyet ha elfogadtak volna, az abortusz minden formája ellehetetlenül. Ez akkor azért nem következhetett be, mert lengyel nők százezrei vonultak utcákra országszerte a Fekete Tüntetések (Czarny Protest) keretében, hogy demonstrációkkal és sztrájkokkal akadályozzák meg az Európában példátlan, de az egész világon csaknem egyedülálló szigorítást.
Párhuzamos ellátások és tudatosabb lengyel nők – nem várt hatások a szigorítás után
„Tudom, hogy nálatok is rossz a helyzet, de hidd el, Lengyelországban egyenesen elviselhetetlen”
– mondta el a Mércének Kinga Jelinska, a Women Help Women nőjogi szervezet alapítója és igazgatója, mikor a 2021-es szigorítások hatásairól kérdeztük.
Jelinska több mint egy évtizede dolgozik olyan aktivista csoportokkal, amelyek célja az abortusztablettákkal és a biztonságos abortuszprogramokkal kapcsolatos ismeretek továbbadása. Olyan országokban is működnek, amelyekben szinte lehetetlen az információkhoz való hozzáférés. Szervezetével tagjai az Abortion Without Borders nevű szövetségnek, amelyben 2006 óta hat nőjogi szervezet (Kobiety W Sieci, Aborcyjny Dream Team, Women Help Women, Ciocia Basia, Abortion Network Amsterdam, Abortion Support Network) dolgozik azon, hogy minden nő hozzáférhessen a biztonságos abortuszhoz, bárhol is éljen a világon.
Jelinska azt is elárulta, hogy tavaly csak az ő partnereikkel közösen mintegy 34 ezer abortuszban segítettek lengyel nőknek.
„Sokkal tudatosabbak lettek a lengyel nők, mióta a törvények szigorodtak, jóval nagyobb számban fordulnak hozzánk nem csak abortuszért, de általában nőgyógyászati és szexuális felvilágosítással kapcsolatos kérdésekkel is”
– mesélte a nőjogi aktivista.
Az Abortion Without Borders akciószövetség működési alapelve, hogy soha nem firtatják, mi miatt kívánja valaki a terhességmegszakítást, s milyen körülmények közt fogant a magzat. Mindenkinek, aki külföldön szeretne klinikai abortuszon átesni, fizetik az utazását és a szállását. Lengyelországon belül gyakorlatilag csak abortusztablettával szakítható meg a terhesség. Emiatt sem kell különösebben aggódni a Women Help Women alapítója szerint:
„Gyakran sulykolják, hogy a tabletta nem biztonságos és súlyos mellékhatásai vannak. Ez azért nem több, mint pszichológiai nyomásgyakorlás, hiszen önmagában jóval kevésbé veszélyes, mint a Viagra – amelyet tömegek szednek manapság.”
A veszély azonban nem csak a gyógyszer kémiai hatásait jelentheti: áprilisban emeltek vádat az Aborcyjny Dream Team (ADT) egyik aktivistája, Justyna Wydrzyńska ellen, aki egy nagyon rossz helyzetben lévő nőnek adott abortusztablettát. A nőt rendszeresen bántalmazta a férje, akinek a gyermekét nem kívánta világra hozni. De a férfi megtiltotta neki az abortuszt (egyszer egy külföldi útját is megakadályozta), így jutott el végül az ADT-hez. A bántalmazó rájött, hogy mi készül, és a tabletta érkezésekor a rendőrség is megjelent a háznál. A nő elmondása szerint a stressz miatt végül spontán elvetélt.
Justyna Wydrzyńska, aki a tablettát vitte, a most zajló büntetőperben akár három éves börtönbüntetést is kaphat. Az ügyét az Amnesty International is felkarolta, követelve a lengyel hatóságoktól a vádak ejtését.
Két világ harcol tehát Lengyelországban a női reprodukciós jogok felett: az egyik, az Ordo Iuris és a hozzá hasonló szervezetek, bőséges kormányzati hátszéllel mindent megtesznek azért, hogy a nők ne dönthessenek saját testük felett. A másik világ pedig, amelybe az Abortion Without Borders is tartozik, az önrendelkezésért, a nők felvilágosításáért és a biztonságosan elvégezhető terhességmegszakítás lehetőségéért harcol.
(A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönöm Kinga Jelinskának és Szalóky Áginak, a PATENT aktivistájának)
Ha támogatásra van szüksége, mert Önt vagy ismerősét bántalmazás vagy szexuális erőszak érte, itt talál részletes információkat.
A NANE Egyesület segélyvonala bántalmazott és szexuális erőszakot átélt nőknek: 06 80 505 101 (hétfő, kedd, csütörtök, péntek 18-22; szerda 10-12 óráig; ingyenesen hívható mobilról is).
Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) telefonszáma: 06 80 20 55 20 (ingyenesen hívható napi 24 órában, abban az esetben hívja, ha menekülnie kell otthonról vagy krízisszállást keres.)
A PATENT Egyesület jogsegély-szolgálata: 06 80 80 80 81 (szerdánként 16-18 óráig és csütörtökönként 10-12 óráig, e-mailen: [email protected])
A biztonságos internethasználatról itt olvashat bővebben.
Gyermekkori abúzus áldozatai a fenti segélyvonalakon túl a Muszáj Munkacsoport oldalán tájékozódhatnak.