Mivel úgy tűnik, hogy a kormányzat szándékosan egyre inkább kivérezteti az eleve nem túl erős szociális védőhálót, így komoly anyagi terhet vesz a vállára az, aki a gyermekvállalás mellett dönt ma Magyarországon. Az egyetlen olyan jelentősebb összegű anyagi támogatás, amely közvetlenül az újszülöttek gondozásának költségeit kívánja fedezni csecsemőgondozási díj (CSED) névre hallgat és jelenlegi formájában 2015. január elseje óta létezik.

A CSED-hez való hozzájutás társadalombiztosítási jogviszonyhoz kötött, az igénybe vevőknek megítélt juttatás mértékét a befizetett járulékok (vagyis tulajdonképpen az illető fizetése) határozzák meg, valamint a támogatás a szülési szabadság (amelynek maximális időtartama 168 nap) végéig jár.

Miközben a csecsemőgondozási díj első látásra kétségtelenül komoly segítségnek tűnik a gyermekvállalók számára, a tapasztalat azt mutatja, hogy sok szülő a  szimpla hivatali packázás és az értelmetlenül szigorú feltételrendszer miatt nem tud hozzájutni a támogatáshoz.

Ezt mutatja az a tavalyi eset is, amikor a Budapest Főváros Kormányhivatal elutasította egy anyuka CSED iránti kérelmét. A kormányhivatal indoklása szerint az édesanyának a gyermeke születését megelőző két éven belül nem volt megfelelő számú, összesen legalább 365 biztosított napja. A kormányhivatal szerint az édesanya szüneteltetett vállalkozói jogviszonyát a jogosultsági idejébe nem lehet beszámítani. Ha azonban az édesanya az egyéni vállalkozói jogviszonyát megszüntette volna, akkor jogosult lett volna CSED-re, mert azt a munkaviszonyban töltött idejével egybeszámították volna.

Az ügyben az Utcajogász pert indított a fővárosi kormányhivatallal szemben, mivel ahogy a szerkesztőségünkhöz eljuttatott sajtóközleményből kiderül, úgy látták, hogy semmilyen ésszerű indoka nincs annak, hogy a törvény különbséget tegyen szünetelő vagy megszűnt vállalkozói tevékenység között, hiszen egyik esetben sincs járulékfizetés.

A Fővárosi Törvényszék végül az Utcajogásznak adott igazat, kimondva, hogy ennek a fajta megkülönböztetésnek nincs semmiféle alkotmányosan elfogadható indoka.

A civil szervezet szerint az ítélet következménye az, hogy egyértelműen kiderült, hogy ha az egyéni vállalkozás szünetelése alatt a leendő szülő nem fizet járulékot, pontosan ugyanúgy lehetőség van a szünetelést megelőző egyéni vállalkozói tevékenység és a munkaviszony keretében szerzett napok egybeszámítására, mint a megszüntetett egyéni vállalkozás kapcsán.

Az Utcajogász szerint a döntés két okból kiemelt jelentőségű. Egyrészről, a kormányhivatal azért döntött az édesanya kérelmének elutasítása mellett, mert magát a jogszabály betűjét szó szerint követte. Valójában tehát nem a kormányhivatal diszkriminált, hanem a törvény. Az igazságtalan ellentmondást azonban a bíróság az Alaptörvényt és egy korábbi alkotmánybírósági határozatot alkalmazva fel tudta oldani. A döntés másrészről azért is jelentős, mert a kérdés nagyon sok kisgyermekes szülőt érinthet, hiszen sokan nem kapnak megfelelő tájékoztatást a szünetelő egyéni vállalkozói tevékenység gyermekvállalásra ható következményeiről.

A csecsemőgondozással kapcsolatos rendszerszintű problémákat egy konkrét, az Alkotmánybíróságot is megjárt ügyön keresztül Szabó Attila, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza már részletesen körbejárta a Mérce hasábjain.

A kérdéses ügyben érintett munkavállaló, várandós nő a munkapiac kényszere miatt határozott idejű szerződéssel dolgozott. Amikor bejelentette a munkáltatójánál, hogy gyereket vár és szülni fogi, akkor a munkáltató kérte, hogy várják meg a határozott idejű munkaszerződés lejártát, ami 2018. június 30-án volt esedékes. A javaslat az volt, hogy a szerződést majd ne újítsák meg, hiszen onnantól már csak pár nap, és a munkavállaló jogosult lesz a csecsemőgondozási díjra (CSED).

Az anyának az egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény alapján akkor is joga van a CSED-re és később a gyermekgondozási díjra (GYED), ha nem munkaviszony, hanem álláskeresési támogatás ideje alatt igényli. Azaz, semmi gond nem lehet, hiszen a CSED-et akkor is meg kell állapítani, ha azt éppen egy álláskeresési támogatást kapó nő igényli.

A törvény szerint a CSED kiszámításához az igénybevétel előtti jövedelmet kell megvizsgálni. Mégpedig nem is a közvetlenül megelőző időszakot, hanem a CSED-et  2018. július 27-től igénybe vevő érintett nő esetében a 2017. november 1-je és 2018. április 30-a közötti intervallumot. A CSED – az akkori szabályok szerint – az erre az időszakra eső jövedelem 70 százaléka volt.

Mindezek alapján joggal gondolta a munkáltató és a munkavállaló nő is, hogy az álláskeresési ellátás, amely a munkabérhez képest alacsonyabb összeget tett ki, nem számít, hiszen az már úgysem számít bele a CSED megállapításába. Az érintett anya munkaviszonya tehát megszűnt, és ezt követően amikor időben is jogosulttá vált rá, megigényelte a CSED-et.

Ezt követte a megdöbbenés. Ugyanis a törvény végrehajtási rendelete szerint az ellátását a minimálbér alapján fogják kiszámítani annak, aki  CSED-et vagy GYED-et az álláskeresési támogatás ideje alatt igényel!

Azaz hiába volt az anyukának a teljes beszámítási időszakban az átlagbért majdnem elérő jövedelme, hiába nem számít bele a jövedelembe az álláskeresési támogatás időszaka, hiába számolt azzal, hogy a befizetett biztosítási díjai alapján neki a szülési szabadság 24 hetében közel havi 200 ezer forintot kellene kapnia – a társadalombiztosítás csak 90 ezer forint körüli ellátásra találta őt jogosultnak. A gyermeket vállaló nő és a családja számított arra a pénzre, aminek végül csak kevesebb mint felét kapták meg.

Az érintett anya végig is vitte a  jogorvoslatot a kormányhivatalon, a közigazgatási bíróságon és a Kúrián át az Alkotmánybíróságig. Az Alkotmánybíróság a döntésében az anyuka érveit tulajdonképpen azzal szerelte le, hogy a jogszabályok értelmében az álláskeresési támogatás nem számít jövedelemnek. Ebből pedig az következik, hogy a jövedelem nélküli nők jogszerűen kaphatnak sokkal kevesebb CSED-et és GYED-et, mint a jövedelemmel rendelkező nők, hiszen a két csoport nincsen összehasonlítható helyzetben, így pedig nem is beszélhetünk diszkriminációról. A jogalkotó szabadon eldöntheti, hogy melyik csoportra milyen szabályozást tart kívánatosnak, igazságosnak.

Az Alkotmánybíróság tehát kimondta, hogy ha egy várandós nő elveszíti a munkáját, akkor neki nem jár ugyanaz, ami egy dolgozó nőnek járna, akkor sem, ha ugyanannyi biztosítási díjat fizetett meg érte.

A TASZ jogásza szerint ebből is látszik, hogy a kormányzat nem akar igazságos lenni, az Alaptörvény pedig nem akar igazságosságot biztosítani a szociális ellátásokkal kapcsolatban, ami számos gyermekvállaló nőt érint negatívan.