Vasárnap este Svédország szociáldemokrata miniszterelnöke, Magdalena Andersson bejelentette, hogy országa csatlakozását kéri az észak-atlanti katonai szövetséghez. Finnország szociáldemokrata kormányfője, Sanna Marin egy nappal előtte, szombaton jelentette be Finnország NATO-hoz való csatlakozási kérelmét.
„Nyilvánvaló, hogy a szövetségektől való szabadságunk jól szolgálta Svédországot, de az a következtetésünk, hogy ez a jövőben nem szolgálna olyan jól minket” – jelentette ki Andersson a csatlakozás kapcsán.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és egyben Norvégia volt szociáldemokrata miniszterelnöke üdvözölte a szomszédos államok döntéseit és gyors felvételt ígért a szövetségbe.
A vasárnapi bejelentéssel véget ért Svédország 200 éves katonai semlegesség iránti elkötelezettsége, amelynek során a skandináv ország formálisan egyetlen katonai szövetségnek sem volt része.
S vége szakadt annak a svéd szociáldemokrata politikai hagyománynak is, amit Olof Palme miniszterelnök folytatott a hidegháború alatt, amely a két blokk között egyensúlyozva próbált ellenállni a fegyverkezési versenynek. Finnország is igyekezett történelme során semleges maradni, miután két háborúban (1939; 1944) is harcolt a szovjetekkel.
Jóllehet, már a Szovjetunió összeomlása után közeledett Finnország és Svédország a NATO-hoz. 1994-ben aláírták a Békepartnerség elnevezésű együttműködési megállapodást, 2016-ban pedig ratifikálták az úgynevezett Fogadó Nemzet megállapodásokat, amelyek lehetővé tették, hogy a NATO csapatai könnyebben működhessenek svéd és finn területeken.
Ugyanakkor a svéd miniszterelnök idén márciusban még azt nyilatkozta, a csatlakozás destabilizálná a régió biztonságát, a finn kormányfő pedig év elején még azt mondta, nem hiszi, hogy még életében része lesz Finnországnak a NATO-nak. Végső döntésükben az is közrejátszott, hogy a két baloldali párt igyekezett kifogni a szelet a jobboldali ellenzéki pártok vitorlájából, amik a NATO mellett kampányoltak (Svédországban a Mérsékelt Párt, Finnországban a Nemzeti Koalíció Pártja). Április 13-án Stockholmban a két kormányfő hivatalosan is egyeztetett a csatlakozásról.
A közvéleménykutatások szerint a többség a csatlakozás mellett van – Svédországban a lakosság negyvennyolc százaléka, Finnországban a lakosság hatvan százaléka támogatja a csatlakozást.
A csatlakozás azonban nem lesz konfliktusmentes. Törökország nem örül Svédország és Finnország NATO-csatlakozási kérelmének. Erdoğan elnök szerint a skandináv országok „terrorista szervezetek vendégházai”. Erdoğannak elsősorban az fáj, hogy Svédország támogatta a Kurd Munkáspárt (PKK) szíriai szárnyát, a YPG-t, és jelenleg is hat kurd származású politikus ül a svéd parlamentben, négy különböző párt színeiben.
Szijjártó Péter magyar külügyminiszter elmondta, Magyarország támogatja az északi országok csatlakozási kérelmeit, de a külügyminiszter szerint tekintettel kell lenni a Törökország által jelzett „érzékenységekre” is.
Eközben Ausztria kitart katonai semlegessége mellett. A lakosság elsöprő többsége, hetvenöt százaléka támogatja a függetlenséget és csupán tizennégy százaléka támogatná a NATO-hoz való csatlakozást. Svédország és Finnország csatlakozásával Ausztriát kivéve csak Írország és Málta maradna semleges az Európai Unióban.
