Konrad Adenauer, Németország első demokratikusan megválasztott kancellárja csaknem egy évtizeden át szisztematikusan kémkedett a legnagyobb politikai riválisai után az ország külföldi hírszerző szolgálatán keresztül – írja a Guardian.
A leleplező dokumentumokra egy független történészekből álló csoport bukkant rá, amelynek az volt a feladata, hogy az egykori Bundesnachrichtendienst (BND), azaz a nyugatnémet szövetségi hírszerzési szolgálat történetét felkutassa.
A német kancellár és a hírszerzés közötti levelezést évtizedek óta a Sankt Augustinban található Konrad Adenauer Alapítvány archívumában őrzik, de jelentősége csak most vált nyilvánvalóvá, miután a Klaus-Dietmar Henke történész által vezetett kutatócsoport a BND feloldott titkosítású aktáit egybevetette a kancellár levelezésével.
A napvilágra került dokumentumokból kiderült, hogy Konrad Adenauer irodája a BND vezetőjével, Reinhard Gehlennel több mint egy évtizeden keresztül folyamatos összeköttetésben állt. A titkos és törvénytelen információáramlás lehetővé tette a konzervatív politikus számára, hogy a Bundestagban akkoriban az ellenzéket vezető Szociáldemokrata Párt (SPD) kampánystratégiáiról, parlamenti manővereiről és belső hatalmi harcairól szerzett pontos nformációk révén megszilárdítsa a hatalmát. Adenauernek ez sikerült is: 1949 szeptemberétől 1963 októberéig maradt kancellár a Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa, aki ráadásul 1951 és 1955 között egyben külügyminiszteri tisztséget is betöltött.
Reinhard Gehlen irodáján keresztül az SPD pártvezetőségének közel 500 bizalmas jelentése jutott el így a CDU vezette kancellári hivatalba. Adenauert a BND informátora gyakran még aznap tájékoztatta arról, hogy az ország legnagyobb ellenzéki pártja miről tárgyal és mit tervez tenni.
Klaus-Dietmar Henke történész a tervet az amerikai Watergate-botrányhoz hasonlította, amikor Richard Nixon le kívánta hallgatni a Demokrata Párt székházát. Nixonnal ellentétben azonban Adenauer kémkedése titokban maradt.
Adenauer, akit – a CDU, a Szabaddemokrata Párt (FDP) és a szélsőjobboldali Német Párt támogatását élvezve – 1949-ben minimális többséggel megválasztottak kancellárnak, az 1950-es évek elején kereste a módját annak, hogy megszilárdítsa a hatalmát az NSZK élén.
Köln egykori polgármestere nemcsak a vasfüggönyön túli ellenféltől tartott, hanem a Német Szövetségi Köztársaságon belüli balközép szociáldemokratáktól is. A CDU 1953-as választási plakátja arra figyelmeztetett, hogy „a marxizmus minden útja Moszkvába vezet”, annak ellenére, hogy az SPD akkoriban nacionalista és hazafias pártként pozicionálta magát, „Moszkva” pedig olyan távol állt a marxizmustól, mint Makó Jeruzsálemtől.
1953 decemberében Adenauer számára lehetőség nyílt arra, hogy ellenőrizze és így sakkban tartsa legnagyobb politikai riválisait. Reinhard Gehlen, a CIA németországi fiókjaként létrehozott hírszerző ügynökség (az ún. Gehlen Org) vezetője beszervezte informátorként Siegfried Ortloffot, a szociáldemokraták akkori ügyvezető titkárát.
1953 és 1962 között Ortloff csaknem 500 bizalmas értesüléssel szolgált előbb a CIA fiókszervezetének, 1956-tól pedig a Gehlen vezette hírszerző ügynökségnek, amely nyomban legépelte a jelentéseket, majd pedig továbbküldte Adenauer kabinetfőnökének.
A feljegyzések jelentős taktikai előnyt jelentettek Adenauernek, mivel még a nyilvános bejelentések előtt hírt adtak arról, hogy az SPD mely politikusokat tervezi kancellárjelöltként indítani a szövetségi választásokon, az SPD milyen beadványokat terjeszt elő, s arról is, hogy milyen támadássorozattal készül a CDU ellen. Így például a kancellár idejekorán értesült arról, hogy az SPD-nek ismeretei vannak arról, hogy a kabinetfőnöke, Hans Globke milyen szerepet játszott a náci faji törvények kidolgozásában.
Adenauer hivatala több esetben is konkrét információkat kért a német hírszerzéstől. Egy évvel az 1961-es országos választások előtt a hírszerző szolgálatot bízták meg azzal, hogy ásson elő információkat kihívójáról, Willy Brandtról. A hírszerző ügynökséggel kötött titkos megállapodás nemcsak Adenauer karrierjét segítette, aki 14 évig maradt hatalmon, mielőtt 87 éves korában lemondott, hanem Gehlenét is, akit a német kormányfővel kialakuló kapcsolatai révén 1956-ban az újonnan létrehozott BND vezetőjévé avanzsált.
A szociáldemokraták székházában működő ügynök motivációja kevésbé világos. A Süddeutsche Zeitung vizsgálata szerint Ortloffot az SPD akkori meghatározó alakjával, az egykori kommunista Herbert Wehnerrel való személyes rivalizálás és politikai bizalmatlanság vezérelhette.
Konrad Adenauert mind a mai napig köztisztelet övezi Németországban. A Kereszténydemokrata Unió Adenauerről nevezte el az általa társalapított párt székházát és a kutatóközpontját is.
