Bizonyos politikai elemzők szerint cinikusok mérkőznek hisztérikusokkal a 2022-es választásokon. Cinizmus jellemzi a Fideszt, a hisztériával pedig az egyesült ellenzékre tesznek utalást. Elemzésünk ennél specifikusabb fókusszal operál, az Egységben Magyarországért kormányprogramját és program híján a Fidesz romaügyi törekvéseit veszi górcső alá a Romák 1 Magyarországért Kiáltvány követeléspontjainak mentén.

A választási ringet az 1Magyarország neutrálisan, roma önszerveződő csoportként személi, és missziójával összhangban szakpolitikai praxisváltásra tesz konkrét javaslatot Magyarország következő kormányának egy befogadóbb, gyűlöletmentes közélet és a valós roma politikai képviselet megteremtése érdekében. Szilárd meggyőződésünk, hogy a politikai és szakpolitikai keretezésében újszerű megközelítésre van szükség ahhoz, hogy a roma emancipáció ügye méltó helyet foglaljon el hazánk demokráciájának viszonyrendszerében, mert az országunk egész társadalmának javát szolgálja.

Több évtizedes múltra tekint vissza a roma mozgalom azon elemi igénye, alapvetése, hogy a romákat érintő társadalompolitikai programok kidolgozása akkor nyer legitimitást, ha abba világnézettől függetlenül aktívan bevonódnak roma civilek és szakértők. Ezzel párhuzamban a roma civilek legfőbb agendája közé tartozik annak egyértelművé tétele a politikai, gazdasági elit számára, hogy a roma emancipációs törekvések abban az esetben fognak új lendületet kapni, ha a romák politikai és intézményi reprezentációja tudatosan megvalósul. Az egyenlőségre vonatkozó garanciák, az emberi és – állampolgári jogok összefonása társadalompolitikai eszközökkel nem csupán a roma közösségeknek, de az egész országnak többszörösen megtérülő társadalmi, gazdasági és kulturális haszon.

A romákhoz viszonyuló politikai attitűdöt demokráciadeficit jellemzi

Mindeddig ignoráló vagy sporadikus a politikai elit viszonya a roma közösségekkel. A politikai elit olyan eszközöket használ a roma ügyek képviseletében, amelyek markánsan leírhatók demokráciadeficittel. Nem vitatható el, hogy a politikai mellett a társadalmi és gazdasági klíma sem kedvezett annak, hogy ez a viszonyrendszer pozitív fordulatot vegyen, s ennek minden bizonnyal halmozottan van realitása akkor, ha visszatekintünk az elmúlt 12 évre. Ez a demokráciadeficites szemléletmód és praxis szelektíven tesz eleget annak a pártokkal szemben támasztott elvárásnak és népuralmi követelménynek, hogy a társadalom tagjaival élő, aktív párbeszédet folytassanak. Nem tanúsítanak érdeklődést és nem fordítanak kellő figyelmet a romákat (is) érintő fajsúlyos társadalmi, gazdasági és politikai problémákra, hátrányokra. Nem mutatnak a pártok és képviselők kielégítő érdeklődést azon megoldási javaslatokra sem, amelyek a roma önszerveződő közösségek, civil szervezetek és szakértők fogalmaznak meg az emancipáció és a pozitív változás előmozdításának érdekében. A megválasztott képviselők esetében, akik egy jól működő modern demokratikus rendszerben annak fenntartása érdekében a legtöbb munkát végzik, valid a kérdés, hogy kiket képviselnek, vagy kiket kellene képviselniük? Hogyan válasszanak képviselőket az emberek? Hogyan viselkedjenek a képviselők? Végül kinek és hogyan kell eldöntenie ezeket a kérdéseket? A képviselet alanyai mindig az állampolgárok, de sajnos Magyarországon is helytálló az a tendencia, hogy vannak olyan állampolgárok, társadalmi csoportok, akiknek képviselete fájóan hiányos, vagy egyszerűen nem létezik.

Mi romák, hazánk történelmi kisebbségét alkotjuk, mégis állandóvá vált a valódi képviseltért és elismerésért való küzdelmünk.

Paradoxon, hogy a romák valódi képviseletéért a civil társadalmon belül kialakult érdekszövetségek küzdenek a legtöbbet, és biztatják a képviselőket, képviselőjelölteket, politikai szereplőket a konstruktív párbeszédre, a képviselői státusszal járó elvárások hathatósabb megértésére. Egy jól működő, stabil demokráciában ennek fordítva kellene lennie. Civilek, akik nem rendelkeznek politikai felhatalmazással és döntéshozói szereppel, erősebbek a képviselőknél a társadalom számára fontos ügyek kihangosításában. A roma civil kultúrára a demokrácia termékeként nem pedig termelőjeként kellene tekintenie a politikának.

A romaellenesség felszámolásának esélyei

Bármennyire is központi szerepet játszik a demokráciában, a választások időszakosan zajlanak, és csak a politikai pártok által kínált, erősen összesített alternatívák közül választhatunk. Az 1Magyarország Kezdeményezés 1500 fős közösségének követelései között szerepel, hogy a választások után megalakuló új kormány számolja fel a romaellenesség minden formáját. A magyar politikai közbeszédben virulens napi jelenség a romaellenesség. A romák mellett a gyűlöletbeszéd áldozatai között szerepelnek a zsidók, a nők, a fogyatékossággal élő embertársaink, LMBTQ közösségek, a fedél nélküliek, szegények és menekültek.

A romák esetében a jelenleg hatályos Nemzeti Felzárkózási Társadalmi Stratégia nem alkalmas sem a romaellenesség leküzdésére, sem pedig a társadalmi inklúzió megvalósítására. Az egyesült ellenzék Szabad Magyarország Alkotmányozás programpontban nincs konkrét javaslat rendszerszintű reformra, mindössze arra tér ki, hogy az alkotmány „rögzítse az államhatalom kötelezettségeit a kisebbségek és a nemzetiségek jogainak védelme érdekében”, amiből egyelőre nem derül ki, hogy mennyiben fog eltérni az évtizedek óta fennálló  rossz gyakorlatoktól, hoz-e a romák számára pozitív változást, tesz-e lépéseket a romaellenesség csökkentésére. A Romák Helyzete programpont kitér ugyan a nemzetiségi jogok védelméért felelős intézmények helyreállítására, hatékony jogvédelmi eszközökkel való felruházására, de ezeket részletekbe menően konkretizálják az 1Magyarország követelései, miszerint a helyreállítás azt jelenti, hogy szükséges a nemzetiségi Ombudsmant magasabb szintű jogkörrel felruházni és visszaállítani az Egyenlő Bánásmód Hatóságot.

Ezeknek az intézményeknek a legmagasabb szinten kell működtetniük a kisebbségek és nemzetiségek jogvédelmét, olyan hatáskörrel, amely az eddigieknél hatékonyabban, valós eredménnyel kezeli a romákat és más társadalmi csoportokat ért hátrányos megkülönböztetéseket, az emberi jogi sérelmeket, a politikai gyűlöletbeszédet. Az 1Magyarország egy országos bizottság felállítását szorgalmazza, amely felkészült roma szakemberek irányításával a romaellenesség leküzdését kezeli, és amely hatékony segítséget nyújt a jogvédő intézményeknek ellennarratívák megalkotásával és közzétételével. E bizottság az előítéletek csökkentését elsődleges célként jelenítené meg intézkedéseiben. Emellett fejlesztené a civil szféra és a roma önszerveződések meggyőző erejét, valamint biztosítaná, hogy közpénzből és uniós forrásokból ne finanszírozzanak olyan tevékenységeket, amelyek a romák elleni gyűlöletet és erőszakot szítják. Mindezek mellett terjesztené a roma történelmi ismereteket és intézményes keretek között óvná a magyarországi cigányság kulturális örökségét roma fiatalok bevonásával.

A romaellenesség leküzdésének prioritást kell élveznie a következő kormányban, viszont erre egyik oldalon sem látunk konkrét garanciákat. Ugyanakkor, optimizmusra adhat okot, hogy az egyesült ellenzékből a Párbeszéd, a Momentum és a Jobbik három, a Fidesz egy befutó helyet kínál roma jelölteknek a pártlistákon. A Fidesz nem nyújt semmilyen intézményes garanciát a romaellenesség leküzdésére és azzal, hogy az elmúlt évek alatt leépítette a fékek és ellensúlyok rendszerét még inkább kitette a roma közösségeket a gyűlölet veszélyének, sőt politikai retorikájában ő maga erősítette a romaellenességet. Az Egységben Magyarországért felé pedig továbbra is kérdés: Hogyan, milyen konkrét intézkedésekkel kívánja csökkenteni a romaellenességet? Milyen konkrét jogi, társadalmi garanciákban gondolkodik?

Bebalzsamozott közmunka

A romák gazdasági stabilitásának, jólétének biztosítására nem rajzolódik ki egyik oldalról sem olyan elképzelés, amely az 1Magyarország javaslata szerint kiemelten a romák munkaerőforrására, munkaerőpiaci potenciáljára építene. Az ellenzék alapvetően a szociális gazdaságban látja a romák munkaerőpiaci helyzetének javítását, és az államot, illetve az önkormányzatot ruházza fel nagyobb szerepekkel és mozgástérrel a munkahelyteremtést illetően. Továbbá megmarad a közmunkaprogramnál, amelyhez nem tesz érdemi javaslatot, az nem különbözik a jelenlegi kormányzati szemléletmódtól, intézkedéseitől. A cél, miszerint „olyan közmunkaprogramot kell alkotni, ahol a közmunkások szakmai kompetenciáját is figyelembe veszik és minél hatékonyabban használják, és ahol a helyi termelés és gazdálkodás erősítése és a megélhetéshez szükséges jövedelem megteremtése” történik nem törekszik a romák jelenleg rendkívül rossz foglalkoztatási és gazdasági esélyeinek megváltoztatására.

Fixálja a roma munkavállalók helyét: a helyi gazdaság működtetésében kizárólag közmunkásként vehetnének részt. A közmunka viszont nem lehet a végső állomás. A vállalkozói szektor bevonása is szükséges ahhoz, hogy a romák be tudjanak kapcsolódni a gazdasági vérkeringésbe. A 2021-2027 közötti uniós forrásokat nemcsak a lakhatás kezelésében szükséges kihasználni, hanem a romák foglalkoztatásában is. Olyan gazdasági modell építésére van szükség, amely valós esélyt biztosít az elsődleges munkaerőpiacra való belépéshez.  A célzott gazdaságpolitikának olyan ösztönzőket és gazdaságélénkítő befektetéseket kell tartalmaznia, amely például a Helyreállítási Alap és a Green Deal (zöld megállapodás) keretében támogatja a földrajzi mobilitást, a romák számára is hasznosítható szakképzési és felnőttképzési rendszer kialakítását, és amely növeli a romák versenyképességét, a prosperáló roma vállalkozások generálását. Továbbá biztosítani kell az energia és az ipar ígéretes területein létrejövő befektetésekhez való hozzáférését is.

A közmunkaprogram nem kínál jövőképet a következő generációnak, inkább megrekedést, a társadalmi mobilitás befagyasztását.

A közmunkának státus konzerváló és regulatív jellege van. Molnár György közgazdász, aki egyetért a kiáltvány pontjaival, arra hívja fel a figyelmet, hogy külön hangsúlyt kell adni a területi egyenlőtlenségek kiegyenlítését szolgáló beruházásoknak, fejlesztéseknek azokban a térségekben, ahol sok roma él, aminek nagyon fontos része a közlekedés fejlesztése is. A közgazdász kiegészítésként hozzáfűzi a romák nagyobb arányú foglalkoztatását a közszférában, ezt elősegítő képzési és ösztöndíj programok indítását. A munkaerőpiaci intézkedéseknek fontos részét kell képeznie a munkaügyi szakapparátus megerősítésének, véli Molnár György.

A Gazdaság programpont alatt alapvetően a már meglévő gazdasági szereplőket, a kis-és középvállalkozásokat célozza az ellenzék, nem veszi figyelembe a kiaknázatlan erőforrásokat, mint például az aktív korú roma népesség tudatos bevonását. A programalkotási szöveg rámutat, hogy az ellenzék véleményklímája nem különbözik elődéitől, a Fideszétől a „roma honfitársak” megítélése kapcsán.

Fontos lenne annak a megközelítésnek alkalmazása, amely úgy tekint a romákra, mint akik képesek, sőt, jelenleg is hozzájárulnak az ország szellemi, gazdasági és kulturális gyarapodásához. Pozitív tényező viszont, hogy az ellenzék a következők szerint kívánja elősegíteni a mélyszegénységben élők munkába állását: „Célzott képzésekkel, támogatott foglalkoztatással, az utazás és szükség esetén a lakhatás támogatásával kell segíteni a mélyszegénységben, kistelepülésen élő emberek, köztük roma honfitársaink munkába állását”. De nem látható, hogy a szociális gazdaságon és közmunkaprogramon túl milyen konkrét intézkedéseket kínál az ellenzék a romáknak arra, hogy be tudjanak kapcsolódni a gazdasági vérkeringésbe, hogy az elsődleges munkaerőpiac aktív szereplőivé váljanak? Amennyiben bebalzsamozza a közmunkát, mint egyetlen közvetlen eszközt arra, hogy a romák részesei legyenek a foglalkoztatási rendszernek, nem fog különbözni szemlélete az 1945 utáni földosztási logikától, és az 1990-ben elindult fékeveszett privatizációs mechanizmustól sem, mindkettőből igazságtalanul kimaradtak a romák.

Haszonelvűség vs. egyenlőség

Az egyenlőség az adózásban és a családpolitikai intézkedésekben kulcskérdés a romák és a szegények számára. A Fidesz adórendszerének előnyéből ma kizárólag a magas keresetű családok részesülnek, ez a torz redisztribúció azt eredményezi, hogy az alacsony keresetűek, vagy a tartós munkával nem rendelkezők, köztük nagyon sok roma fokozottan ki van téve a szegénység kockázatának. Az egykulcsos adórendszeren, a családtámogatási rendszeren és a 27%-os áfán keresztül a Fidesz tulajdonképpen a szegényekkel fizetteti meg a gazdagok adókedvezményét, mert jelentős összegeket von el ezen intézkedéseken keresztül az alacsony jövedelműektől. Mindezek mellett a Fidesz kormányzata leépítette a jóléti, szociális szolgáltatásokat. Ezzel szemben valóban kiemelten fontos a családi pótlék megemelése, és a szociális szolgáltatások nyújtása, mint például az ellenzék programja szerinti adósságkezelés.

A Családpolitika programpontban kritikus, hogy a jelenlegi adókedvezmény rendszerét az ellenzék meg akarja tartani, üdvözlendő viszont, hogy a programpont szerint „a nehéz helyzetben lévő családoknak több támogatást kell kapniuk”, és meg kívánja duplázni a családi pótlék összegét, habár nem egyértelmű, hogy a nehéz helyzetben lévő családok adókedvezményhez való hozzáférését hogyan kívánja rendezni. A családi pótlék univerzális ellátás, tehát minden gyermekes család hozzájut, nem fogja csökkenteni a jövedelmi egyenlőtlenségeket, habár a közmunkából adódó jövedelmi hektikusságot mindenképpen mérsékeli.  Az adókedvezmény viszont nem univerzális, ha erre nincs egy jól átgondolt, a társadalmi feszültséget megelőző és egyenlő arányú közteherviselési koncepciója az ellenzéknek, az hosszú távon tovább fogja növeli a társadalmi távolságot és az egyenlőtlenségeket. A családi pótlék emelésének abban az esetben van haszna, ha lényeges változások történnek a társadalompolitika alrendszereiben, többek között az adórendszerben.

Az 1Magyarország álláspontja szerint az új és igazságos közteherviselés megóvja a következő nemzedékek egyenlő esélyeit. Az új kormánynak olyan adórendszert kell bevezetnie, amely egyenlően kedvez szegénynek és gazdagnak: a magasabb és alacsonyabb jövedelműeknek egyenlő mértékben kell részesülniük a családi adókedvezményből. Magyarország jövője szempontjából is elengedhetetlen, hogy az alacsonyabb jövedelmű dolgozók ne viseljenek aránytalanul több közterhet, elérhetővé kell tenni a családtámogatási hitelkonstrukciókat a roma és szegényebb munkavállalók számára is.

Az ország 2020-ban 336 milliárd forintot fordított gyermekek után járó adókedvezményre, amiből a romák és szegények az alacsony jövedelem és a magas munkanélküliségi ráta miatt alig, vagy egyáltalán nem részesültek. Ez a perverz újraelosztás diszkriminatív, leginkább a közép és felső-középosztályoknak kedvez. Szegényellenes, bemerevíti a társadalmi státuszokat, a kasztosodás irányában tolja Magyarország társadalmát. Az ellenzék Szociális Ügyek programpontjában a szociális minimum-program bevezetése a szegények szempontjából pozitív irányt mutat. Szintén előremutató az adósságkezelési szolgáltatás visszaállítása és a családi csődvédelem intézményének kiterjesztése, amellyel „megelőzhető a bajba került családok lakásvesztése, hajléktalanná válása”.  Nem világos viszont, hogy a megtartani kívánt perverz újraelosztási rendszer hogyan fogja szolgálni az egyenlő arányú közteherviselést. Mivel tudja garantálni az ellenzék kormányprogramja, hogy az adórendszer ne tartsa meg szegényellenes jellegét? Hogyan lesz így a romák szempontjából is igazságosabb az ország társadalma?

Szelfi Kisgrófóval vs. roma gyerekek szegregációja

Az 1Magyarország garanciákat követel a minőségi és hatékony oktatáshoz való hozzáféréshez.  Meg kell állítanunk a jelenlegi tendenciákat! Az etnikai hovatartozás alapján megvalósuló oktatási szegregáció gyakorlata nemcsak súlyos egyéni hátrányokat okoz, hanem nemzetgazdasági szinten is kimutatható a közvetlen negatív hatása.

A kötelező óvodába járás óta a szegregáció mértéke tovább nőtt, a gyerekek már az óvodába lépéskor megtapasztalják az elkülönítést. A roma tanulók 60%-a alacsony színvonalú szegregált iskolákban és osztályokban tanul. Az országban mintegy 350 szegregált iskola van. Az ellenzék programjában az 1Magyarorország követeléseivel többnyire azonos pontokat tartalmaz az Okos Magyarország programpont, amely a tankötelezettségi korhatár 18 évre történő visszaállítása mellett elköteleződik a szabad intézményi, tanítási klíma megteremtésére is. Egyik kulcsmegállapítása, hogy: „Az iskolarendszer a társadalmi szakadékok áthidalásának hatékony eszköze kell, hogy legyen”. Továbbá, hogy: „Az esélyegyenlőség fontos feltétele, hogy az oktatási rendszer rugalmasan alkalmazkodjon a diákok sokféleségéhez”. Az 1Magyarország követelésével azonos módon ösztönzi a minőségi oktatást a pedagógusok bérének megemelésével és növeli a pedagógus pálya vonzerejét, helyre kívánja állítani a bérek értékállóságát. A roma tanulók szempontjából elengedhetetlen, hogy az állami és egyházi iskolák azonos, minőségi oktatást és nevelést nyújtsanak. Fel kell számolni a szegregációt és a színvonalbeli különbségeket, és be kell fektetni az óvodai és iskolai eszköz – és szakember fejlesztésbe (pl. több szociális munkást, pszichológust iskolaőrök helyett).

Egyetértünk az ellenzék azon álláspontjával miszerint az intézmények esetében az a méltányos, ha az állami és egyházi óvodák és iskolák azonos finanszírozást kapnak és egyenlő kötelezettségek terhelik őket, szektorsemleges a finanszírozási mechanizmus. Az 1Magyarország olyan intézkedéseket követel, amely megfékezi a roma tanulók lemorzsolódását, ehhez állami és uniós forrásokból létrehozott ösztöndíjprogramokra van szükség, amelyekben célzottan részesül a pedagógus és a roma tanuló, és amelyek garantálják a roma és nem roma szülő bevonását, a tanulók továbbtanulási esélyeinek növelését. Ehhez közvetve hozzájárul az ellenzéki program azzal a megállapítással, hogy „kiemelt támogatást kell nyújtani a halmozottan hátrányos helyzetű diákoknak és az őket tanító tanároknak és iskoláknak”. Egyetértés van abban, hogy a kora gyermekkori ellátásokat bővíteni és fejleszteni szükséges. Ezen a területen az 1Magyarország pontjaival azonos módon említi meg az ellenzék a Biztos Kezdet Gyerekházakat és a védőnői hálózat támogatását és fejlesztését.

Az 1Magyarország konkrétumokban látja a garanciát azzal, hogy a Biztos Kezdet Gyerekházak működését olyan ösztönzőkkel kell segíteni, amelyek erősítik helyben a szakmaközi, illetve a szakemberek és szülők közötti együttműködéseket. Hiányzik viszont az ellenzék oktatásra vonatkozó elképzeléseiből a szakcivilek, a Tanodák által a területen végzett munka elismerésének gyakorlata. A szegregáció mértéke a mainál is súlyosabb lenne a civilek megfeszített munkája nélkül. Az 1Magyarország fontosnak tartja a civilek által elterjesztett sikeres módszerek adaptálását a köznevelési rendszerbe. Az 1Magyarország szerint a peremterületeken lévő szegregált közösségek digitalizálásába nemcsak a digitális analfabetizmus miatt kell befektetni, hanem az online tanulásban való hatékony részvétel biztosítása érdekében is. Ez jelenleg nélkülözhetetlen az iskolaköteles roma és szegény tanulók hozzáférésének szempontjából.

Üdvözlendő az ellenzék azon álláspontja miszerint „mindenkinek járjon a felnőttképzési számla: élete során meghatározott mennyiségű át-és továbbképzés”, viszont ez csak abban az esetben tud hatékony lenni, ha ezzel egyidőben befektetés történik a munkaerőpiac által vezérelt oktatásba és új technológiákba. Nem láthatók az ellenzék programjában olyan ösztönzők, amelyek elősegítenék az együttnevelés társadalmi támogatottságát. Ehhez az 1Magyarország szerint hatékony eszköz lehet a társadalmi hirdetés, a roma és nem roma szülők együttműködésének ösztönzése.

Az ellenzék oktatási programját alapjaiban rengeti meg viszont annak a tanulságtételnek a hiánya, amely a roma diákok szegregációjának felszámolása mellett teszi le a voksát. Nem kínál a program semmilyen garanciát arra, hogy az egyre mélyülő szegregációs problémát célzottan kezelni kívánná.

Riasztó adat, hogy a roma tanulók körülbelül egyharmada fejezi be középiskolai tanulmányait. A minőségi pedagógiai munkát nélkülöző közoktatási intézmények nem képesek a roma tanulók felkészítésére, hogy sikeresen tanuljanak tovább, lépjenek be a munkaerőpiacra. E trendek óriási, szinte áthidalhatatlannak tűnő szakadékot képeznek a roma gyerekek és a teljes tanulónépesség között, mindez szélsőségesen bemerevíti a romák rossz társadalmi helyzetét, akár több generációra is megakadályozva a társadalmi mobilitást. Ez a trend legalább annyira súlyos terhet jelent Magyarországnak, mint az egészségügy állapota, ezért ennek kezelése prioritást kell élvezzen a következő kormányzati ciklusban.

Az 1Magyarország Kezdeményezés a Nemzeti Köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításában látja a megoldást, amellyel 4 évben belül véget kell vetni az évtizedek óta fennálló roma gyerekekre irányuló elkülönítés gyakorlatának. A nemzetközi közösség által jelentős előrelepések történtek a romák oktatásának támogatása terén az elmúlt évtizedben. E pozitív tendenciának érvényesülni kell hazánkban is. A pedagógusok munkáját fontos elismerni, ez az ellenzék programjában olyan prioritás, amely hosszú távon csökkentheti az iskolák közötti különbségeket. A közösségi vélemények, a pedagógusok és szülők egybecsengő véleménye, hogy az állami iskolák drámai helyzetben vannak, és mindehhez jelentősen hozzájárult a jelenlegi kormány oktatáspolitikája, a sztrájkjogok limitálása, bizonyos egyházi szereplők döntéshozatali jogkörrel való felruházása. Mindez mélyítette azt a szelekciós mechanizmust, amely leginkább a roma tanulókat érinti hátrányosan. Tehát amellett, hogy számos ponton értünk egyet az ellenzék oktatásra vonatkozó elképzeléseivel, továbbra is kérdés, hogy milyen konkrét garanciákat kínál az ellenzéki program a roma gyerekeket ért szegregáció fokozatos felszámolására? Ez fokozottan érvényes a Fidesz felé. Az egyházi és állami fenntartói szerep mixtúrájának erős a felelőssége az iskolák közötti szélsőséges különbségek fennállásában.

Szelfi a Kisgrófóval nem oldja meg a mélyülő oktatási szegregáció problémáját, amely roma gyerekek tömegeinek jövőjét taszítja reménytelen helyzetbe.

Az ellenzék lakhatási programjának legtöbb eleme a társadalmi különbségek csökkentésére hat

Az 1Magyarország Kezdeményezés a tisztességes lakhatást és fenntartható fejlődés biztosítását követeli.  Az elmúlt 12 évben, egyre inkább elterjedt rendszerszintű korrupció azt is megakadályozza, hogy a beruházási programok eljussanak az infrastrukturális problémákkal és társadalmi elszigeteltséggel küzdő roma közösségekhez. A romák közül háromból kettő (69%) lakhatási deprivációval küzd. Az energiaszegénység általánosan elterjedt. A roma telepek felszámolását célzó projektek egyes esetekben rosszabb lakhatási körülményeket eredményeztek. A megfelelő lakhatás nélkülözhetetlen egyéni, társadalmi kívánalom, alapvető szerepe van hazánk társadalmi, gazdasági, oktatási és kulturális fejlődésében. Az új kormánynak meg kell védenie a roma és mélyszegénységben élő családokat a rossz lakhatási körülményektől. Az 1Magyraország javasolja a krónikus bérlakáshiány enyhítését, a szociális, megfizethető lakhatási programokba való befektetést, mely átlátható módon a roma és szegény családok számára egyaránt kedvez. Ezzel együtt be kell fektetni a roma családok földhasználati jogába is. Meg kell teremteni, és ahol szükséges javítani kell a romatelepek infrastruktúráját, biztosítani kell a megújuló zöld energiához való hozzáférésüket pl. a zöld megállapodás európai program keretében. Továbbá biztosítani szükséges a helyi civil szervezetek és hiteles roma önszerveződések részvételét, és a szélesebb társadalmi konzultációt a roma telepek felszámolására irányuló programok kidolgozásában, hogy valós, a helyiek szükségletén alapuló lakhatási integráció valósuljon meg.

Véget kell vetni a romatelepek közelében kialakult, cégek által elkövetett illegális szemétlerakás gyakorlatának.

Többek között ezen követelési pontok miatt is üdvözlendő az ellenzék azon számítása miszerint évente akár tízezer bérlakás emelhető, és támogatni kell az önkormányzati szociális- és bérlakásépítést és bérlakás-felújítást. Elismerésre méltó az a szándék, hogy az ellenzék fel kívánja mérni, hogy a többszázezer üres hazai lakás és ház mekkora hányada vonható be az otthonteremtési programba.

Ugyanakkor arra már nem látunk garanciát, hogy az ellenzéki program hogyan kívánja segíteni a roma és szegény családok otthonteremtési programhoz való hozzáférését. Biztató viszont, hogy a szociális lakások kiadását külön szerven, a lakásügynökségen keresztül kívánja kezelni, ami garanciát tud jelenteni a támogató szakmai segítségnyújtásra is. Szintén üdvözlendő, hogy a lakhatási válságkezelést az ellenzék, lakhatási támogatási rendszer kialakításán keresztül kívánja kezelni.

Ugyanakkor, az 1Magyarország felhívná a figyelmet arra, hogy azok az építő munkások, vagy egyéb munkát végzők, akik nincsenek bejelentve, nem tudnak részesülni a lakáscafetéria-rendszer előnyeiből, hiszen hiába támogatja a munkaadót ilyen típusú béren kívül támogatással, abból a családi otthonteremtési programhoz hasonlóan roma és szegény dolgozók és családok tömegei esnek ki a hátrányos foglalkoztatási helyzetük miatt. Éppen ezért javasolt ezekkel a problémákkal rendszerszinten foglalkozni. Egyetértés van az ellenzék azon megállapítása kapcsán, hogy a „létfenntartáshoz minimálisan szükséges alapvető közszolgáltatásokhoz mindenki megfizethető áron hozzáférhessen: senki ne fagyjon meg a saját fűtetlen otthonában azért, mert nem tudja kifizetni a gáz- vagy a villanydíjat; senki ne kerüljön emberhez méltatlan helyzetbe azért, mert nem tudja kifizetni a vízdíjat”.

Kizárólag támogatni lehet azt a javaslatot, hogy a magánháztartások sávos tarifarendszer bevezetésén keresztül a gáz-, a villamos energia- és a vízszolgáltatásban az átlagfogyasztásig a mainál számottevően alacsonyabb áron kapják az energiát és a vizet, és a rászoruló családok számára ingyenesen elérhetővé teszi a tűzifajuttatást. Szintén nem elvitatható az a megállapítás, miszerint a teleprehabilitációs programokat az oktatási, munkaerőpiaci és egészségügyi elemekkel kombinált módon, komplexen kell kezelni, viszont az a fentebb említettek szerint, civilek bevonásával együtt lehet csak érvényes. A lakásfenntartási támogatás normatív módon, a korábbinál méltányosabb elosztása segítség lehet a szegény és roma családok lakhatási szegénységének enyhítésében.

Az ellenzék elkerülhetetlennek véli a lakásbérleti piac szabályozását. Ebben nagyon fontos a társadalmi támogatottság elérése is, mivel a romákat állandó megkülönböztetés éri ezen a területen is: az albérlethez jutás a diszkrimináció és a megfizethetetlen árak együttes problémája miatt a romák számára szinte lehetetlen. A Zöld Magyarország Környezet – És Természetvédelem programpontban megítélésünk szerint kifejezetten aktuális, hogy: „Szigorúan fel kell lépni az illegálisan hulladékot lerakókkal szemben, és fel kell számolni az így keletkezett lerakókat”, ez cégekre és vállalkozásokra különösen érvényes, akik általában a települések szélén, a romatelepek szomszédságában követnek el illegális hulladéklerakást. Fontos kérdésünk maradt továbbá, hogy van-e szándék az ellenzék és a Fidesz részéről a romák és szegények fölhasználati lehetőségeinek feltérképezésére?

Egyenlőségdeficit az egészségpolitika víziójában

Az egyenlőség megteremtését követeljük az egészségügyben is. Az általunk megkérdezett romák szinte kivétel nélkül drámai helyezeteket tapasztalnak az állami egészségügyben, sorra számoltak be diszkriminációs esetekről is. A strukturális, rendszerszinten keletkezett problémák hatással vannak a romák egészségi állapotára. A hosszabb várólista, a háziorvosok, gyermekorvosok, nőgyógyászok, vagy éppen a gyógyszertárak hiánya különösen a szegény falvakban élők egészségi állapotára van rossz hatással.

Az ellenzék Egészséges Magyarország programpontjában említi, hogy a lakosság születéskor várható élettartama 4 éves lemaradásban van az európai átlaghoz képest. A romák esetében ez az adat több, mint tragikus: 10-14 évvel rövidebb az élettartam a hazai átlaghoz képest. Sajnálatos módon ezt az ellenzék programja nem említi. Pedig ezen adatok figyelembevételével olyan intézkedésekre is szükség van, amely közvetve növeli a romák születéskor várható élettartamát és az egészségben eltöltött évek számát.

A koronavírus-világjárvány mindezeket a tényezőket súlyosbította, amelyeket már nem lehet elodázni vagy figyelmen kívül hagyni.  Biztosítani kell a közegészségügyi szolgáltatásokhoz, gyógyszerekhez való egyenlő hozzáférést minden roma és szegény számára, különös tekintettel a peremterületeken élőkre.

Követeljük, hogy Magyarország következő kormánya tegyen meg mindent annak érdekében, hogy elérhetőek legyenek a gyógyszertárak, orvosi ügyeletek a peremterületeken élők számára is.

A védőnői szolgálat támogatása és fejlesztése különösen fontos, és erre kitér az ellenzék programja is. Nem látunk viszont az ellenzék programjában kifejezett fókuszt a szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségeinek leküzdésére, ami a romák egészségügyi hozzáférésének problémáit közvetlen célozná. Ugyanakkor a szakemberek fejlesztése fontos szándék a programban, amely számunkra akkor tud kielégítő elemmé válni, ha olyan intézkedéseket is tartalmaz, amelyek előmozdítják a roma fiatalok egészségügyi/népegészségügyi szakemberként való elhelyezkedését és szakmai fejlődését.

Nem tudjuk, hogy a romák életkorának növelése érdekében milyen egészségpolitikai intézkedésekben gondolkodik a Fidesz. Minthogy azt sem, hogy van-e vonatkozó társadalompolitikai vízió az egészségügyi szakemberek számának növelésére. Amit tudunk, hogy saját bevallásuk szerint: „A kormány 2010 óta kiemelten kezeli az egészségügyben dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülését”, melyhez hozzátartozik az „orvosok béremelése, egészségügyi dolgozók 4 lépcsős béremelése.”

Az 1Magyarország szintén követeli az igazságos társadalombiztosítás megteremtését. A fideszes kétharmad által módosított 2019. évi CXXII. társadalombiztosításról szóló törvény sok szegény emberben keltette azt a hitet, hogy ha nem fizetik meg a 8 250 forintos havi TB-ét, nem kapnak orvosi ellátást. Ezt a tévhitet el kell oszlatni azáltal, hogy a szociális és közegészségügyi intézmények tájékoztató felületein elérhetővé kell tenni a törvény változásával kapcsolatos információkat a szociálisan kiszolgáltatott helyzetben lévők számára, hogy ne forduljon elő, hogy emiatt nem mennek orvoshoz. Ugyanakkor, meggyőződésünk, hogy ez a törvény merőben hozzájárul az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés akadályoztatásához, mert a rászorulónak több lépcsőben is bizonyítania kell a rászorultságukat, s ez egy rossz egészségügyi helyzetben lévő ember számára fokozott terhelést, adminisztrációs akadályokat jelent, a megkapott hatósági igazolvány is csupán 1 évig érvényes.

Igazságos jogállam, egyenlő és méltányos roma politikai részvétel és képviselet esélyei

A magyar jogállamnak garantálnia kell, hogy senki sincs a törvény felett. A törvénynek egyformán kell érvényesülnie a népességben, amely választások útján hozza létre az országgyűlést, mely megalkotja hazánk törvényeit. Állandó vita zajlik az alkotmánybíróság pártatlanságának megkérdőjelezése körül, hogy a kétharmados törvénykezés miként tudja biztosítani a pártatlanságot. Az alkotmánybíróságnak pártatlannak, befolyásmentesen kell működnie.

A roma emancipáció ügyében különösen fontos, hogy a nemzetiségi képviseletet ellátó Országos Roma Önkormányzat nemzetiségi listaállításáról megalapozott és pártfüggetlen döntéseket hozzon az alkotmánybíróság, garantálja a nemzetiségek jogainak demokratikus érvényesülését. A nemzetiségi szószóló demokratikus úton való megválasztása, az arányos képviselet megteremtése jelentősen hozzá tud járulni a valós roma képviselethez. Az ezeket garantáló reformok egyenlően tudják garantálni a roma választók szabadabb választását és a roma jelöltek demokratikus részvételét a politikai versenyben, valódi választási lehetőséggel.

Az ellenzék szerint a Fidesz által megalkotott alaptörvény szakított a köztársasági hagyományokkal és a demokratikus hatalomgyakorlással. Ugyanakkor a demokráciának általánosan elfogadott gyakorlata a többség uralma. Nem tudjuk bizonyossággal állítani, mert egy külön elemzésre lenne szükség a Fidesz kétharmados törvénykezési gyakorlatának áttekintésére, de feltételezhető, hogy az egyoldalú döntéshozás hozzájárul a demokratikus viszonyok sérülékenységéhez, így a roma részvétel és valós képviselet megvalósulásának gyengítéséhez. Helyben hagyható az ellenzéki összefogás Alkotmányozás programpontjában azon megállapítás, amely szerint a közhatalom alkotmányos gyakorlásának kereteit fel kell építeni a három alkotmányos alapelv mentén: jogállamiság, demokratikus hatalomgyakorlás, és hatalommegosztás. Viszont e hatalomgyakorlásnak és hatalommegosztásnak nemcsak a roma képviselők bevonására, de kifejezetten a romák érdekeit érvényesítő képviseletre van szükség, a roma közösségek hangjának kihangosítására a törvénykezésben.

Éppen ezért üdvözöljük az ellenzék programpontjában a társadalmi konzultáció indítását az alkotmányról, és hogy az csak népszavazást követően léphet hatályba, a népuralomnak és a képviseleti demokráciának ezen folyamatok elengedhetetlen alapkövei. Mindezek mellett az 1Magyarország fontosnak tartja a fentebb már említett Egyenlő Bánásmód Hatóság visszaállítását és annak hatékony működtetését, a Nemzetiségi Ombudsman jogkörének magasabb szintű kiterjesztését, illetve egy olyan egyeztető fórum létrehozását, amelyben a roma önszerveződések és pro-roma szervezetek delegálnak hozzáértő képviselőket, és tapasztalati szakértőket, hogy az érintettek hangja minél nagyobb teret kapjon, és erősítse a roma politikai képviseletet.

Intézményi elszámoltathatósági mechanizmusok megerősítése a választások után

A képviselői munka működésének nyilvánosságára van szükség minden választókerületi képviselő esetében, és e nyilvánosságnak el kell jutnia a roma szavazókhoz a választások után is. Az 1Magyarország előválasztási nyilatkozatát több ellenzéki jelölt is aláírta, ami tartalmazza az átláthatóság és elszámoltathatóságot is. Amennyiben ezek a képviselők nyernek a választáson, akkor a vállaltakat számon fogjuk tőlük kérni.

A választásokra kiadott Romák 1Magyarországért Kiáltvány követeléseit egyik párt sem írta alá, de egyéni választókerületekben néhány ellenzéki képviselő aláírta, ezek között említhető Borsod 2.-es és 4-es számú választókerületében az egyesült ellenzék jelöltjei. A Fidesz egy jelöltje vett részt az általunk szervezett eseményen Csongrád 3-as számú választókerületében, de nem írta alá a Kiáltványt, ami a fentebb említett követeléseket és javaslatokat tartalmazza.

A nyilvános működésnek, az elszámoltathatóságnak és az átláthatóságnak a képviseleti munka és mandátum alapvető részévé kell válnia.

Be kell mutatniuk az előrehaladást, és egyeztetniük kell a roma választókkal is kihívásokról, nehézségekről, ötletekről és javaslatokról, amelyeket az országgyűlésben az őt megválasztók – köztük romák – érdekében képvisel. Egy ideális képviselő előmozdítja a jogszabályi, szakpolitikai, valamint a romákat célzó uniós és állami finanszírozások hatását. Minden roma szavazónak ezek figyelembevételével kell vasárnap szavaznia, és megfontoltan dönteni.