Folytatódik a zöldrefestés kényelmes formája és látszólag ez egy cseppet se zavarja a gazdaságot. Többször beszámoltunk róla, hogy a környezetvédelemmel foglalkozó szervezetek szerint nem jelent valódi megoldást a klímaváltozás lassítására az ipari üveggázhatású gáz–kibocsátás ellentételezése.
Számos ország nettó nulla kibocsátás tervezetében megjelenik, mint a jövőben elterjedő és hatékonnyá váló műszaki megoldások, a szén-dioxid befogó technológiák alkalmazása. Ezek lényege, hogy a légkörből kiszűrik az üvegházhatású szén-dioxidot, amit valamilyen formában megkötnek, és eltárolnak oly módon, hogy ne juthasson vissza az atmoszférába.
A technológia kritikusai rámutatnak, hogy noha évtizedek óta dollármilliárdokat költöttek a technológiára, mégsem tart sehol; elsődleges propagálói pedig épp a fosszilis energiaipari cégek, melyek működésük során irdatlan mennyiségű üvegházhatású gázt bocsátanak ki a levegőbe – klímavédelmi terveikhez pedig kapóra jön egy olyan, a jövőben elterjedő technológia, ami majd a későbbiekben kompenzálja a jelenlegi kibocsátásokat.
Mindez nem zavarja az ipart. A Verge által szemlézett ING új kimutatása szerint messze járunk attól, hogy a szén-dioxid lekötés és tárolás (carbon capture and storage – CSS) technológia valóban áttörést hozzon. A piaci szemlén alapuló vizsgálat alapján leginkább a fosszilis energiával működő erőművek veszik igényben a technológiát. A jelenleg is működő technológiával a lekötött 36 millió tonna széndioxid befogását jelentős részben a földgázzal kapcsolatos erőművek teszik ki.
Király Csilla és Berta Márton Szén-dioxid hosszútávú elhelyezésére potenciálisan alkalmas alföldi üledékes kőzetsorozatok fúrásadatainak elemzése című dolgozatban részletesen bemutatják ennek az okát. Mint írják, a szén-dioxid lekötés és tárolás olyan technológiai folyamat, amely során a szén–dioxidot valamilyen gázkeverékből elkülőnítik, majd a földfelszín alatt tárolják. Mivel a jelenleg rendelkezésre álló technológiával nem gazdaságok az atmoszférából történő megkötése, ezért elsősorban pontszerű forrás emissziójának a csökkentésére, így hőerőművek és ipari létesítmények esetében használják. Dolgozatukban figyelmeztetnek, hogy a technológia bár klímabarát, nem karbon–semleges és nem megújuló energiaforrás, ezért nem fenntartható a használata.
Mivel a globális széndioxid kibocsátás harmadáért az ipari szennyezés tehető felelőssé, ezért jelentős próbálkozások folynak, hogy visszaszorítsák a környezetpusztító hatásait. Egyelőre azonban a beton, vas és a műtrágya előállításához különösen magas hőmérséklet előállítására van szükség, aminek biztosítása egyelőre súlyos gondokat okoz a megújuló energiák használatával.
A szén-dioxid lekötéssel és tárolással foglalkozó technológiai fejlesztések biztosításának jelentős támogatása van az Egyesült Államokban a két párt körében. A Biden kormány hivatalos irányelvben támogatja a CSS technológia széleskörű bevezetését. Tavaly elfogadott törvényben a kormány az elkövetkezendő években 12 milliárd dollárt (3,7 ezer milliárd forint) tervez elkölteni a CSS technológia bevezetésének támogatására. A törvényt a demokraták és a republikánusok közös megegyezésével került elfogadásra.
Az amerikai kormány elszámoltatásával foglalkozó hivatalának kimutatása sötét képet fest a technológia hasznosíthatóságáról. Az Energetikai Hivatal 2009 óta 1,1 milliárd dollárt (közel 350 milliárd forint) fordított 11 szénnel működő erőmű szén–dioxid lekötésére vonatkozó fejlesztésére, azonban a nyolc tervezett erőmű építéséből hetet nem építettek meg, mert nem volt gazdaságilag kifizetődő.
A környezetvédelemmel foglalkozó aktivisták jogosan szkeptikusak a technológiai ígéretekkel szemben. Elsősorban mivel a jelenleg megfizethető technológia az egyébként is környezetkárosító erőműveknél kerülne bevezetésre. Lehetséges, hogy a fejlesztéssel elérhető a szénerőművek zöldrefestése, azonban a bányászattal és égetéssel járó környezetpusztítás és levegőszennyezés továbbra is aggasztóan jelen marad.
Ezzel szemben a valódi megoldás a kibocsátások valódi csökkentése és megszüntetése lenne. Értve ezalatt a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének és használatának a radikális csökkentését vagy megszüntetését, a szennyező ipari mezőgazdaság és a nagyipari élelmiszertermelés visszaszorítását, a műanyaggyártás jelentős visszafogását, és még számtalan tevékenységet, melyen a jelen világgazdasági berendezkedés fennállása múlik.
