Kedden este az Idetartozunk Egyesület, a RomNet és a Roma Sajtóközpont gyertyagyújtást, valamint néma főhajtást és közös imát szervezett a keddre virradó éjszaka 50 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt Setét Jenő polgárjogi aktivista emlékére a Szent István Bazilika épülete előtt. A megemlékezésen beszédet mondott a RomNet felelős szerkesztője, Hidvégi-B. Attila, majd közösen mondtak imádságot az összegyűltek.
Az alábbiakban a Mérce szerkesztősége Tremmel Márk kollégánk a helyszínen készített fotóival, valamint hét Setét Jenő-idézettel emlékezik meg az aktivistáról.
„A mai magyar társadalom egyik legsúlyosabb, drámai problémája, hogy mindent eltűr, ami a széles tömegeket alkotó részcsoportok kárára történik, például a hatalom részéről. Ez a társadalom eltűrte, amikor a rokkantakat megfosztották a jogaiktól; eltűrte, amikor elkobozták a magánnyugdíjpénztárakat; eltűrte, amikor az oktatásban romaellenes intézkedéseket hoztak. Eltűrt mindent, és az egyetlen, valódi felháborodás akkor volt, amikor a középosztály zsebét is érintő internetadó ellen kimentek vagy ötvenezren. Semmilyen más alkalmat nem tudok megjelölni. De eltűri a társadalom a közmunkások jogfosztását, bármit… És pontosan azért, mert nincs szolidaritás, amely azt mondaná, hogy a te problémád az én problémám is.”
Legfőbb ellenségünk a társadalmi közöny – Setét Jenő a roma büszkeség napjáról 2016-ban
„Nincs sem felzárkóztatás, sem integráció, sem emancipáció mindaddig, amíg a romák történelme és a romák holocaustja nem integráns része a magyar közoktatásnak. Nincs addig önbecsülés, nincs történelmi szembenézés, és nem lesz meg a kapcsolat a múltunk és a jelenünk között. Követeljük a helyünket a magyar közoktatásban!”
A Holocaust Roma és Szinti Áldozatainak Nemzetközi Emléknapja, 2014. augusztus 2.
„Azokra a barátaimra is rendkívül büszke vagyok, akik a mindennapokban küzdenek: arra az 50 ezer közmunkás cigány emberre, akik napi 8 órában dolgoznak azért, hogy kevesebbet kapjanak, mint a létminimum. Ez egy súlyos igazságtalanság. És büszke vagyok azokra a cigányokra is, akiket nem akar soha a média látni. (…) Két esetben lát minket a média: ha a Kékfényben mutogatnak, vagy ha valamelyik tehetségkutatóban éneklünk. De az éneklésen és a táncon kívül ott vannak a roma emberek a szakmunkások ezrei között, a dolgozók tízezrei között, a magasan képzett emberek között.”
6.Roma Büszkeség Napja, 2018. szeptember 22.
„Én még életemben nem láttam embert olyan világosan megfogalmazni a kötődését önmagához, a közösségéhez, az identitásához, mint Puczi Béla. […] Mert melyikünk tenné meg, hogy amikor kínozzák, sanyargatják, akkor is ragaszkodna ahhoz, aminek a Jóisten teremtette: egyszerre magyarnak és egyszerre cigánynak.”
Puczi Béla emléktáblájának avatása, 2017. december 10.
„S hogy mi a különbség 2001 és 2021 között? Hogy húsz évvel ezelőtt még voltak szociális jogai a legelesettebb társadalmi csoportoknak, mára szinte nincsenek; volt szabad média, amely hírt adott a törvénytelen, méltánytalan helyzetekről, amelyben hangot kaphatott a roma jogok védelme, képviselete is! Húsz évvel ezelőtt a leszakadó romáknak volt életerejük harcolni a megkapaszkodásért, az erősebbeknek, a kitartóbbaknak sikerült.”
Horváth Aladárral közösen írt, a Mércén 2021. december 13-án megjelent cikke egy négytagú család VII. kerületi kilakoltatásának 2001-ben történt megakadályozásáról
„Ha a romák felébrednének és jól kiállnának önmagukért, az például sokat segítene. És az is, ha a magyar társadalom nem lenne képmutató ezekben az ügyekben. Azt mondják, hogy tanuljunk, de nem engednek bennünket az iskolákba. Ha valaki mégis elér valamilyen eredményt a szülei és a saját erőfeszítéseiből, és szerez egy érettségit vagy egy diplomát, akkor nem veszik fel dolgozni.Tehát jó szorosan zárják mind az oktatás, mind a munkahelyek kapuit előttünk, és közben azt várják a végletesen kirekesztett, munkától és tanulási lehetőségektől megfosztott romáktól, hogy ugyanolyan viselkedésmintákat és társadalmi jelenlétet produkáljanak, mint az erős középosztály. Elmennek a fenébe.”
Legfőbb ellenségünk a társadalmi közöny – Setét Jenő a roma büszkeség napjáról 2016-ban
„Senki nincs a törvény felett, se cigány, se nem cigány, se dolgozó, se politikus, se miniszterelnök. Hogy ki miben hisz, a magánügye; hogy kinek milyen meggyőződése van, a magánügye. Egyetlen zsinórmértéket ismerünk el: a jog tiszteletben tartása mindenkinek kötelező!”
