A COVID-19-járvány idején a cégeknél tömegesen tértek át távmunkára. Mindez felgyorsította az olyan mesterséges intelligencia alapú és algoritmikus eszközök alkalmazását, amelyek az otthonról dolgozó alkalmazottak teljesítményének ellenőrzését szolgálják. A magánélet és a mentális egészség védelméhez szükséges biztosítékok bevezetése azonban sokkal lassabb ütemben halad.

Az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) nemrég közzétett „Algoritmikus irányítás és kollektív szerződések” című jelentése a mesterséges intelligenciával (AI) és az algoritmikus munkahelyi irányítási eszközökkel kapcsolatos különféle kockázatokra világít rá. Ezeket a sokat bírált automatizált felvételi és elbocsátási folyamatokban, és a munkavállalók  magánéletének széles körű nyomon követésére is alkalmazzák.

A munkahelyi megfigyelés és ellenőrzés „tudományos irányítás” néven ismert formái az ipari forradalom óta léteznek. Az ETUI jelentése azonban megállapítja, hogy nemrég olyan „minőségi ugrás” történt a technológiában, amely révén „a korábbiaknál sokkal kifinomultabb eszközökkel” tudják ellenőrizni és irányítani a munkavállalókat.

A modern munka iparosítása

Az elmúlt években agresszív módon használták a mesterséges intelligenciát és az algoritmikus munkahelyi megfigyelést, elsősorban a platformalapú munka területén. Ennek egyik legszembetűnőbb példája volt, amikor az Amazonnál előírták, hogy alkalmazottaik hordjanak viselhető eszközöket. Ezekkel követik nyomon  az alkalmazottak termelékenységét, sőt még azt is, mennyi időt töltenek a mosdóban. Előfordult, hogy az ismételt szabálysértések azonnali szerződésbontást eredményeztek.

A The Verge beszámolója szerint 2017 augusztusa és 2018 szeptembere között az Amazon egyik telephelyén a dolgozók több mint tíz százalékát automatikusan elbocsátották az elvárt termelékenységi szint alatti teljesítmény miatt. Eközben az Uber a „robotkirúgásokról” vált hírhedtté, azaz több ezer sofőrt „csalásra” hivatkozva automatikusan kirúgtak – köztük olyan indokkal, hogy fuvarokat utasítottak el.

A platformalapú munkahely a technológia által vezérelt munkavállalói felügyelet kísérleti terepeként szolgált. A COVID-19-világjárvány kitörésével ez a gyakorlat azonban más ágazatokba is tömegesen betört. Mindez jelentős fordulópontot jelent a munkajogok szempontjából.

Az ExpressVPN 2021. áprilisi felmérése szerint a munkáltatók 78 százaléka használt megfigyelési eszközöket a munkavállalók teljesítményének vagy online tevékenységének nyomon követésére. 51 százalékuk az előző hat hónapban kezdett el használni megfigyelési szoftvereket.

Határtalan megfigyelés

A módszerek, amelyekkel a munkavállalókat megfigyelik, folyamatosan bővülnek. Ezek közé tartozik az e-mailek, a privát csevegőablakok nyomon követése, a GPS-alapú helymegfigyelés, sőt még az előre be nem jelentett képernyőfotók készítése is annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak róla, a munkavállalók az asztaluknál vannak.

Az ilyen nyomon követés soha nem látott mennyiségű adatot hozott létre, amelyet kezelni kell, így a vállalatok automatizált döntéshozatalra kényszerülnek, ezek viszont sokszor pontatlanok.

Az ilyen hibák sok esetben hosszú ideig megmaradnak a digitális térben, akár karrierek törhetnek meg emiatt.

A helyzet aláássa azokat az emberi értékeket és szükségleteket is, amelyek összeegyeztethetetlenek a kizárólag  profit és termelékenység által vezérelt algoritmikus megközelítéssel.

Az ilyen eszközök egységes bevezetése lehetőséget ad a munkavállalók magánéletének részletes megfigyelésére, illetve arra, hogy a munkahelyen felhasználják ezeket ellenük.

„Ma már mindenki rendelkezik olyan eszközzel, amely állandó kapcsolatban áll a munkahelyével, ami 15 évvel ezelőtt még nem volt így” – mondja Valerio De Stefano, a Leuveni Katolikus Egyetem munkajogi professzora. Ez „magában hordozza azt a lehetőséget, hogy 24 órán keresztül folyamatosan összekapcsolódjunk valamilyen eszközzel vagy szoftverrel, amely visszajelzést ad arról, hogy mit csinálunk a szakmai életünkön kívül”.

Az egyik különösen aggasztó túlkapást a munkavállalók fizikai és mentális egészségének nyomon követése jelenti. A hangfelismerő szoftverek például érzelmi adatok gyűjtésére használhatók, a mesterséges intelligenciával működő arcszkennerek pedig azt figyelhetik meg, hogy az illető mennyire lelkesen vállalja el a feladatokat.

Egyes vállalatok még olyan viselhető eszközöket is előírnak, amelyek a „wellness” csomagok részeként nyomon követhetik a pulzusszámot, a stressz-szintet és az alvási szokásokat. Az ilyen eszközökkel való állandó összeköttetés – ahogy az ETUI jelentése fogalmaz – a „munka és a magánélet összemosásához” vezet.

„Vannak munkáltatók, akik jutalmakat ajánlanak fel, ha az alvásalkalmazás jelzi, hogy a munkavállaló rendszeresen nyolc órát alszik éjszakánként, más programok pedig a rendszeres kalóriabevitelre ösztönzik az alkalmazottakat. Ez viszont nem a munkáltatók dolga”

– mondja De Stefano. „A munkaadóknak nem szabadna tudniuk ezekről, nem szabadna nyomást gyakorolniuk az emberekre, hogy olyan életet éljenek, amelyet nem ők választanak”.

Mentális egészség

Az ilyen érzékeny, személyes, egészséggel kapcsolatos adatokat figyelő eszközök állítólag javítanak a munkavállalók jólétén.

A munkahelyi folyamatos megfigyelés és algoritmusokra épülő ítélkezés azonban azzal a kockázattal jár, hogy éppen az ellenkező hatást váltja ki, és súlyosbítja a koronavírus-járványra adott válaszlépések által előidézett, már amúgy is súlyos, mentális egészségügyi válságot.

Az ExpressVPN tanulmánya szerint a munkavállalók 59 százaléka számolt be arról, hogy „stresszt és/vagy szorongást érez amiatt, hogy a munkáltatója megfigyeli online tevékenységét”, a leggyakrabban említett okok között szerepel az, hogy a „munkavállalók arra kíváncsiak, hogy vajon figyelik-e őket” (41%), illetve, hogy „nagyobb nyomást éreznek az online jelenlétre, mint a produktív munkavégzésre” (38%).

A munkahelyi algoritmikus eszközök alkalmazása átláthatatlan, ami bizalmatlanságot kelt. A munkavállalók 81 százaléka már használ egy vagy több, a munkáltató által biztosított eszközt, miközben csak 54 százalékuk tudta valójában, hogy megfigyelés alatt áll.

„Az átláthatóság hiánya miatt a munkavállalóknak egy olyan rendszernek kell engedelmeskedniük, amelynek működésével nincsenek tisztában. Először el kell képzelniük, hogyan működik a rendszer, majd aszerint kell megváltoztatniuk a viselkedésüket, hogy szerintük mit fog tenni a rendszer”

– mondta Nicolas Kayser-Bril, az Algorithm Watch munkatársa a VoxEuropnak.

„Ez a tudatosság új szintjét hozza létre. A saját cselekedeteinket annak alapján kell majd megítélnünk, hogy szerintünk mit csinál a rendszer. Ez pedig természetesen sokkal több stressznek teszi ki az érintett munkavállalókat” – tette hozzá.

Elégtelen szabályozás

A mesterséges intelligencia szabályozásáról szóló uniós rendelettervezet nem nyújt egyértelmű garanciákat a munkavállalók jogainak védelmére az ilyen modern megfigyelési gyakorlatokkal szemben. A biztosítékok alkalmazását teljes mértékben a munkáltatókra bíznák.

De Stefano szerint ezzel az a legnagyobb probléma, hogy „az átlagos munkáltató a legtöbb esetben nincs is tisztában az általa használt technológiák kockázataival”.

Ráadásul az uniós szintű jogszabály a tagállami törvények helyébe lépne, amelyek közül néhány már most is nagyobb védelmet nyújt az adatgyűjtés kockázataival szemben.

„Ez a szabályozás messze nem nyújt elég védelmet a munkavállalóknak, [mivel] nem rendelkezik a szakszervezetek vagy a munkáltatói szövetségek bevonásáról a munkahelyen zajló tárgyalásokba” – teszi hozzá De Stefano.

„A digitalizáció abban segíti a hatalmon lévőket, hogy még nagyobb hatalomra tegyenek szert. Bármelyik szervezetben felhasználható arra, hogy korlátozzák a terepen dolgozók erejét. Amikor például a papír alapú űrlapot egy iPad űrlappal helyettesítjük, a hatalom nagy mértékben átkerül az űrlapot kitöltő emberektől azokhoz, akik az alkalmazást fejlesztik. És ez valami olyasmi, ami radikálisan megváltoztatja az emberek munkamódszerét. Erre tudomásom szerint a jogalkotók eddig kevés figyelmet fordítottak.”

Következtetés

Megfelelő biztosítékok nélkül a modern megfigyelő eszközök azt a kockázatot hordozzák magukban, hogy olyan munkahelyek jönnek létre, ahol a dolgozókat inkább egy gépezet fogaskerekeként, nem egy csapat tagjaként kezelik. A digitális korban nagy a kísértés az élet minden pillanatának számszerűsítésére, amit látszólag ésszerű módon ki is használnak a teljesítmény és a profit optimalizálásának érdekében. Az algoritmusok azonban soha nem tudják felmérni az összes emberi tulajdonság értékét, köztük azokat sem, amelyek ezért feleslegesnek lesznek minősítve.