Miután II. Erzsébet brit királynő szombaton bejelentette az újév alkalmából uralkodói elismerésben részesülők listáját, hamarosan több százezren tiltakoztak, amiért Tony Blair, egykori munkáspárti miniszterelnök is kitüntetésben részesült, mégpedig az Order of the Garter lovagi közösségbe került be – írja az MTI.

A change.org felületén elérhető petíciót eddig több, mint 250 ezren írták alá, a volt miniszterelnöknek háborús bűnöket róva fel.

Blair 1997 és 2007 között volt az Egyesült Királyság miniszterelnöke, ebben az időszakban, 2003-ban csatlakozott az ország az Irak elleni, Amerikai Egyesült Államok által kezdeményezett háborúhoz. A háború során bebizonyosodott, hogy az USA és szövetségesei hamis vádak alapján szállták meg Irakot és döntötték meg Szaddám Husszein rezsimjét, ugyanis utóbbinak nem voltak bevethető tömegpusztító fegyverei.

Mindezek ellenére a „terror elleni háború” keretein belül sikerült káoszba taszítani az országot, ráadásul a létrehozott amerikai bábállam nem volt képes másfél évtizeddel később megakadályozni, hogy az Iszlám Állam gyakorlatilag ellenállás nélkül vehessen át nyugati haditechnikát, és jelentősen megerősödjön a térségben.

A brit háborús részvétellel kapcsolatban John Chilcot vezetésével 2009 és 2016 között foglalkozott egy vizsgálóbizottság. A Guardian korabeli cikke szerint számos terhelő megállapítást is tettek a volt miniszterelnök tevékenységére vonatkozólag.

Ezek szerint

• az Egyesült Királyság vezetése azelőtt döntött a háborúba lépésről, hogy a rendelkezésre álló békés eszközök adta lehetőségeket kimerítették volna;
• Blair szándékosan felnagyította a Szaddám által jelentett fenyegetést;
• megígérte George Bushnak, az Egyesült Államok akkori elnökének hogy bármi legyen is, mellette áll;
• nem megfelelő körülmények között hoztak döntést az invázióhoz való csatlakozásról;
• Bush figyelmen kívül hagyta a megszállás utánra vonatkozó brit javaslatokat;
• Szaddám valójában nem jelentett közvetlen fenyegetést;
• a brit titkosszolgálat hibás információkat közölt;
• rossz volt a brit hadsereg felszerelése;
• nem ártott volna az USA és az Egyesült Királyság kapcsolatának, ha utóbbi kimarad a megszállásból;
• Blair nem törődött vele, mi fog történni a megszállás után;
• hovatovább nem is volt erre vonatkozó stratégiája;
• se befolyásuk a felálló amerikai bábkormányra;
• a brit kormány nem érte el iraki céljait;
• és nem különösebben törekedett a civil áldozatok számának minimalizálására.

Ez utóbbival kapcsolatban 150 ezres becslések láttak napvilágot, azonban az áldozatok száma ennél jóval magasabb is lehet. Chilcot szerint egy kormány felelős abban, hogy felmérje, katonai cselekedetei milyen következményekkel járhatnak a civil lakosság számára, ebbe beleértve az indirekt következményeket is – amik például a romló társadalmi, gazdasági és egészségügyi körülményekből is fakadhatnak.

Noha a mostani petíciót elsősorban a konzervatívokhoz köthető brit lapok kapták fel, Blair és az Egyesült Királyság iraki szerepvállalását kezdetektől fogva élesen kritizálta az Egyesült Királyság baloldala is. Jeremy Corbyn, a Munkáspárt balszárnyának legismertebb politikusa, 2015 és 2020 között a párt vezetője, többször is nyíltan elítélte az iraki háborút és az invázióban való brit részvételt.

Noha erről nem esik szó a petícióban, a brit baloldal általánosságban is igen rossz véleménnyel van a Blair-féle harmadik utas kormányzásról és politikáról, ami kritikusai szerint a társadalom helyett elsősorban a tőke érdekeit szolgálta, és nem sok köze van a szocialista elvekhez és gyakorlatokhoz.