Karácsony alkalmából, december 24-én jelent meg a Netflixen a Don’t Look Up! c. nagyjátékfilm, amely egyszerre egy szokásos amerikai vígjáték, és egyszerre a legpesszimistább katasztrófafilm, ami az USA-ban mostanában létrejött. A Ne nézz fel!-t már most sokan a legjobb klímaváltozásról szóló filmként tartják számon, de a klímaváltozáson túl számos más politikai áthallás is van a filmben.

A történet szerint egy üstökös készül becsapódni a Földbe, és a katasztrófa elkerüléséhez értelemszerűen az üstökös eltérítésére lenne szükség. Az Egyesült Államok elnökét azonban csak a közvéleménykutatások és az időközi választás érdekli, a média pedig többnyire elhallgatja és elbagatellizálja az emberiséget kihalással fenyegető veszélyt. Az üstököst felfedező két csillagász szélmalomharcba kezd, hogy a média, a politikai és gazdasági elit is komolyan vegye a fenyegetést.

A Ne nézz fel! az amerikai katasztrófafilmes kliséket vonultatja fel, azzal a csavarral, hogy a bonyodalmat nem oldja fel katartikus-hősi világmegmentéssel, ahogy azt az amerikai filmektől megszokhattuk. Még az amerikai filmekből ismert „magányos hős” archetípusa is elmarad – a kutató korrumpálódik vagy elbukik, a gazdag milliárdos (akinek karaktere eszünkbe juttathatja Jeff Bezost és Elon Muskot…) nem menti meg a Földet, sőt, inkább elpusztítja azt. Szuperhősök nem léteznek ebben a filmben, átvitt értelemben sem.

A film történetét a Guardian rovatvezetője és a szocialista Jacobin magazin szerkesztője, David Sirota ötlötte ki, aki egyben a 2020-as  Bernie Sanders kampány vezető tanácsadója és beszédírója is volt.

A filmrendező, Adam McKay már régóta szeretett volna játékfilmet forgatni a klímaváltozásról, a Mad Max típusú posztapokaliptikus kliséket viszont nem akarta megismételni. Amikor egy beszélgetés során Sirota a földi életet fenyegető üstököshez hasonlította a klímaváltozást, McKay meglátta a hasonlatban rejlő történet lehetőségét.

A film különlegessége nem is elsősorban az egyértelmű klímaváltozás-allegória, hanem az erős médiakritika – a Ne nézz fel! nyíltan kritikus a mézes-mázos talkshow-kkal, amelyek inkább szórakoztatnak, mint tájékoztatnak, és a politikai narratívákat kiszolgáló „komoly” újságokkal is, mint a New York Times.

A filmben megjelenő médiakritika a klímaváltozás témájától elvonatkoztatva is hatásos, amelyet a film koronavírus-járványra való áthallásai is bizonyítanak.

A film alapötlete a covid-járvány előtt született, a járvány alatt viszont már folyt a forgatás. A forgatókönyvet több ponton meg is változtatták a járvány körüli médiacirkusz és összeesküvéselmélet-cunami hatására. Jól kivehető, mely pontokon történtek ezek a változtatások, a klímaváltozásra utaló történetbe viszont tökéletesen illeszkednek a covid-allegóriák is.

Végül a pesszimista film azt a közkeletű illúziót is lerombolja, hogy a technológia mindenre megoldást jelenthet, észhez se kell térnie az emberiségnek… De itt már spoilerekbe futnánk. Ajánljuk megtekintésre ezt a klisémentes blockbustert.