Környezetvédő aktivisták attól tartanak, hogy a túlvadászat miatt a kipusztulás szélére sodródhat az atlanti tőrfarkú rák, nagyjából 450 millió éves korával egyik legősibb, ma is élő tengeri ízeltlábú – írja a Verge.

A tőrfarkú rák kék vérét nagy volumenben használják ugyanis az egészségiparban fertőzöttségvizsgálatokhoz.

Az állat véréből vonják ki a Limulus Amoebocyte Lysate (LAL) reagenst. Ezzel a Házipatika cikke szerint a különböző, egészségügyi termékeket tesztelik lázat, vagy akár anafilaxiás sokkot okozó endotoxin fertőzésekre, az intravénás szerektől – mint a vakcinák – a protéziseken keresztül az injekciós tűkig. Így győződnek meg arról, hogy nem található-e rajtuk vagy bennük esetlegesen egészségkárosító dolog, akit a LAL-teszt technikai részletei érdekelnek, itt is tájékozódhat.

Noha méltányolandó az egészségügyi eszközök minél megbízhatóbb vizsgálata, a rákvér-használat már csak azért is nehezen érthető, mert recombinant Factor C (rFC) néven már a 90-es évek óta létezik olyan szintetikus alternatíva, aminek előállításához nem kell évente százezerszám kivéreztetni a rákokat.

A módszer használatát már elfogadta a világ nagyjából hatvan országa és államszövetsége, köztük az Európai Unióval és Kínával – az Amerikai Egyesült Államok azonban egyelőre nem.

A gyógyászati ipart szabályozó, és az USA gyógyszerkönyvét kiadó US Pharmacopeia szabályozószerv ugyanis nem találja elég meggyőzőnek és mélyrehatónak azokat a vizsgálati eredményeket és az összegyűlt tapasztalatokat, melyek alapján a világ számos más részén alkalmazzák az rFC teszteket.

A Revive & Restore környezetvédő szervezet vezérigazgatója és társalapítója, Ryan Phelan rámutat a egészségügyi ipart fenyegető veszélyekre is, miszerint

„olyan világban fogunk élni, ahol egyre több és több patogénünk van, és a folyamatok szerint egyre több gyógykészítmény igényel endotoxin tesztelést. Ez egy bizonyos ponton nyomást fog helyezni egy nem fenntartható termék ellátására. Miért ne biztosítanád az ellátási vonaladat?”

A Verge cikke szerint a hatalmas igények miatt egy liter LAL ára 15 000 dollár is lehet, és az USA gyógyszeripara számára évente félmillió tőrfarkú rákot foghatnak be. Ezek csaknem harmada elpusztul a vérük lecsapolása során, de a természetbe élve visszaengedett rákok túlélési esélyei, valamint a szaporodási képességük is jelentősen csökkennek.

A tőrfarkú rákok populációját nemcsak a gyógyszeripar vámpírkodása, de az élőhelyük szűkülése és az is fenyegeti, hogy halászok csalinak használják őket. Ennek köszönhetően mind az USA-ban, mind világszerte jelentősen megcsappant a számuk. A lap szerint a legnagyobb, Delaware-öbölben található tőfarkú rákpopuláció 1990 és 2002 között 1,24 millióról 334 ezerre csökkent.

Noha az ottani rákpopuláció száma stabilizálódni látszik az elmúlt években, környezetvédő aktivisták szerint félő, hogy az USA gyógyászati ipara az ázsiai tőrfarkú rák használatához fordul a LAL-tesztekre való hatalmas igény miatt, miközben utóbbi faj veszélyeztetett is (az atlanti a sérülékeny kategóriában van).

A rákok kivéreztetése ugyanakkor az egész, tágabb értelemben vett ökoszisztémára is negatív hatással van, ami jól szemlélteti, milyen sérülékenyek lehetnek a civilizációs hatásokkal szemben egyre védtelenebb természeti rendszerek. A LAL egyik legnagyobb előállítójának számító Charles River Laboratories ugyanis május és június között takarítja be az állatokat, amikor az ívási időszakuk van.

Emiatt rákok tojásaival táplálkozó vízparti madarak is kevesebb táplálékhoz jutnak, környezetvédők szerint ezért csappant meg az utóbbi évtizedekben 80 százalékkal a védett sarki partfutók egyedszáma is, amik számára a ráktojás fontos tápanyagforrást jelent.

Emiatt a Defenders of Wildlife és a Coastal Conservation League környezetvédő szervezetek tájékoztatták Dél-Karolina állam Természeti Erőforrások Minisztériumát és a Charles River Laboratoriest, miszerint mindkettőt beperli a Védett Fajok Törvényének megsértéséért. A perben a sarki partfutó élelmiszerforrását és élőhelyét kívánják megvédeni azzal, hogy az államot felszólítják hogy állítsa le a laboratórium gyakorlatát, miszerint befogják a rákokat.

A laboratórium válaszában kifejtette, hogy véleménye szerint megfelelően gondozzák a tőrfarkú rákok populációját, és lépéseket is tettek annak érdekében, hogy felhagyjanak a csaliként való alkalmazásukkal. Amit egyébként úgy is lehet értelmezni, hogy a cég igyekszik ellehetetleníteni a konkurens rákhasználókat a gyakorlatuk betiltatásával.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy az rFC alkalmazása ellen is rendszeresen felszólal a Charles River Laboratories, mondván a szintetikus szer további tesztelésére van szükség a biztonságos használatához – amit nehéz nem annak fényében értelmezni, hogy egy konkurens termék elterjedését igyekezne akadályozni.

Mindazonáltal a koronavírus-járvány miatt az elmúlt években drasztikusan megnőtt az igény az endotoxin tesztekre, mint amilyen a LAL és az rFC. Azonban míg előbbi előállításához a természetből befogott rákok kivéreztetésére van szükség a növekvő igény mellett, a másik szintetikusan előállítható, és az egészségügyi ipar által támasztott egyre nagyobb igény is kiszolgálható lenne vele.