Hivatalosan is alkalmazottkéntként kell bejelenteni a papíron mindeddig többnyire egyéni vállalkozóként dolgozó digitális platformmunkásokat (általában futárokat, sofőröket) abban az esetben, ha valójában alkalmazotti munkakörben foglalkoztatják őket az érintett cégek – amennyiben jogszabállyá érik az Európai Bizottság csütörtökön délelőtt közzétett irányelvtervezete  – számolt be az AFP hírügynökség.

We need to ensure decent working conditions for people working through digital labour platforms.

Today, we are proposing measures to improve them and to support the sustainable growth of digital labour platforms in the EU. #PlatformWork #SocialRights

— European Commission 🇪🇺 (@EU_Commission) December 9, 2021

A javaslatot hosszú ideje tartó vita előzte meg arról, hogy a digitális platformmunkában dolgozó emberek rendszerszintű jogsérelem éri a foglalkoztatási besorolásuk miatt. A digitális platformmunka valamilyen webes platform köti össze a szolgáltatót és az ügyfelet, a felhasználók ezen keresztül vehetnek igénybe különböző szolgáltatásokat. Ez lehet helyalapú alkalmazás – olyan munkák, mint például az ételszállítás és taxiszolgáltatás, vagy webalapú platformok – mint a fordítás vagy grafikai tervezés.

A gyakran a „gig economy” („haknigazdaság”) terminussal illetett iparágakban érdekelt platformok  – például az Uber vagy a Deliveroo – ugyan újfajta munkalehetőségeket teremtenek, de problémás a munkakörülmények biztosítása, illetve az is, hogy az algoritmusok tisztességesen bánjanak a munkavállalókkal. Üzleti modelljük  alapja az ügyfelek és az egyéni vállalkozók összekapcsolása. A platformok álláspontja szerint ők csak közvetítők, nem munkáltatók. A valóságban azonban nagyon más, sok egyéni vállalkozó valójában egy „digitális főnök” alárendeltje, aki nem csupán felügyeli és befolyásolja a munkavégzést, hanem szankcionálhatja is a munkavállalót.

Az Európai Unió ezekre a problémákra tekintettel idén nyilvános konzultációt indított a platformmunkások jogairól, felkérve a szakszervezeteket és a munkáltatói szervezeteket, hogy találjanak megoldást.

Ennek részeként tette közzé állásfoglalását az EB csütörtökön, amely kimondja, hogy a dolgozóknak a tényleges munkavégzési módjuknak megfelelő foglalkozási jogviszonnyal kell rendelkezniük, vagyis a gyakorlatban alkalmazottként foglakoztatott  platformmunkásokat alkalmazottnak kell tekinteni, mert ilyen esetekben az egyéni vállalkozói státusz megfosztja őket az olyan hagyományos foglalkoztatással járó szociális jogoktól és előnyöktől, mint például munkaidő tiszteletben tartása, a minimálbér megfizetése vagy éppen egészségük és biztonságuk garantálása a munkavégzésükkel összefüggésben.

Az irányelvjavaslat felsorolja azokat a kritériumokat, amelyek alapján ellenőrizhető és megállapítható, hogy a platform munkáltatónak minősül-e. Ha a platform legalább két kritériumnak megfelel, akkor jogilag vélelmezhető, hogy munkáltató. Ezért ilyen esetben a platformon keresztül munkát végző személyeket megilletik a munkavállalói státusszal járó munkaügyi és szociális jogok. A munkavállalónak minősülő dolgozók számára ez a minimálbérhez való jogot (amennyiben az adott tagállamban van minimálbér), a kollektív tárgyalással, a munkaidővel és az egészségvédelemmel kapcsolatos jogot, a fizetett szabadsághoz való jogot, valamint a munkahelyi balesetekkel szembeni hatékonyabb védelmet, a jobb munkanélküliségi és betegségi ellátást, illetve öregségi nyugdíjat jelenti. A platformoknak jogukban áll megtámadni vagy megcáfolni ezt a minősítést, de ilyen esetben a munkaviszony hiányának bizonyítási terhe rájuk hárul.

A Bizottság mai állásfoglalása követte a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az  ILO és az Európai Parlament által megfogalmazott ajánlásokat. Ludovic Voet, az Európai Szakszervezeti Szövetség titkára bár általában véve elégedettségének adott hangot a javaslat kapcsán, kritikát is megfogalmazott azzal szemben:

úgy véli, hogy egyes platformok sikeresen lobbiztak a Bizottságnál, mivel az irányelv nehezen teljesíthető feltételekhez köti az alkalmazotti besorolás bizonyítását, ami éppen a tervezet lényegének mond ellent.

 „A gyakorlatban épp ezek a kritériumok legitimálhatják az egyéni vállalkozók alárendeltségét, és ez ellentétes lenne az irányelv céljával. A közelgő tárgyalásoknak meg kell oldaniuk ezt a problémát” – fogalmazott Voet.

A titkár szerint ugyanakkor a javasolt irányelv biztosítja, hogy a munkavállalók mostantól hozzáférjenek olyan jogokhoz, mint például a fizetett szabadság és a táppénz, amelyek más munkavállalók számára adottak. „A garantált bérezéssel járó biztos szerződés sokkal nagyobb szabadságot biztosít a munkavállalóknak, mint a hamis önfoglalkoztatás, amely nem hagyott választási lehetőséget a munkavállalóknak, hogy fizetés nélkül várjanak a munkák között, vagy dolgozzanak tovább, ha betegek. Az irányelv azt is biztosíthatja, hogy a ténylegesen egyéni vállalkozóként dolgozókat is megvédjék a platformokkal szembeni alárendeltségtől” – véli a szakszervezeti vezető.

Voet szerint az irányelv régóta esedékes bizonyosságot ad azoknak a munkavállalóknak, akiknek többé nem kell pereskedniük egy multinacionális céggel azért, hogy legalább munkaszerződésük legyen.

Aude Cefaliello, az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) kutatója azt is felidézte a Bizottság állásfoglalása kapcsán, hogy a platforomok dolgozói – főleg  futárok, sofőrök – Európa-szerte (Franciaországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, Olaszországban, Hollandiában) hónapokon át támadták a bíróságokon egyéni vállalkozói státuszukat. Szinte kivétel nélkül minden pert megnyertek, és pénzügyi kárpótlást kaptak a minimálbér, valamint a maximális munkaidő be nem tartásáért.

Ezek a döntések Cefaliello szerint egytől egyig az egyéni vállalkozói státusz hamisságára mutatnak rá, valamint arra, az érintettek valójában munkavállalók, akiket meg kellene illetnie a munkavállalói jogok által biztosított mindennemű védelemnek.

2021 márciusában Spanyolországban fogadtak el elsőként egy olyan törvényt, amely kimondta az alkalmazotti státusz vélelmezését a kézbesítő sofőrökre, az Egyesült Királyságban pedig a Legfelsőbb Bíróság hozott olyan döntést, amely szerint két korábbi Uber-sofőrt alkalmazottnak kell tekinteni. Ezek a győzelmek azonban még nem teremtettek precedenst Európa-szerte. Kevin Mention munkaügyi ügyvéd, aki 2020 februárjában sikeresen beperelte a Deliveroo-t a Párizsi Munkaügyi Bíróságon, rámutatott, hogy bár a fent említett esetek fontosak, mert rávilágítanak a problémára, ugyanakkor „mindegyik bírósági döntés esetében a platformok azzal érvelnek, hogy az egy különleges eset volt.”

A Reuters hírügynökség által összeszedett korai reakciók alapján a haknigazdaságban érdekelt cégek – nem meglepő módon – nem kifejezetten lelkesednek a Bizottság döntéséért. A javarészt ételkiszállítással és taxiszolgáltatással foglalkozó vállalatok szinte kivétel nélkül kiemelik, hogy a szabályozás megszüntetné a flexibilitást, melyet a platformgazdaság biztosít az általuk egyéni vállalkozóknak vagy partnereknek nevezett dolgozóknak.

Holott az érdekvédelmi szervezetek szerint többek között épp ez a „flexibilitás” teszi kiszolgáltatottá a dolgozókat: más faktorok mellett a kizárólag az aktuális megrendelésállománytól függő foglalkoztatás és a dinamikus, vagyis a megrendelésektől függő bérezés és a kockázatok dolgozókra hárítása által lehetnek profitábilisak a szektor cégei, és emiatt bizonytalan a munkások bevétele.