A Hungarian to Orbit (Hunor) nevezetű program keretében egy magyar űrhajós léphet a Nemzetközi Űrállomás, az ISS fedélzetére, számolt be a magyar űrkutatásért felelős miniszteri biztos, Ferencz Orsolya az InfoRádiónak. A küldetés Nasa és az Axiom Space vállalat közreműködésével, és a Európai Űrügynökség űrhajóspolitikájával összhangban valósul meg.

A küldetés hivatalos szövegezése szerint a két kiválasztott jelöltnek (az űrhajós és a tartalékos) hathónapos kiképzésben kell részt venniük Houstonban. Ezután

„a kutatóűrhajós három hetet meghaladó, de három hónapnál kevesebb ideig fog a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén tartózkodni.”

Az űrrepülés a jelenlegi ütemezés szerint leghamarabb 2024-ben fog megvalósulni.

Habár a program a neve alapján inkább kortárs művészeti performansznak, hungarofuturista viccnek tűnik, mégsem a magyarság szíriuszi eredetét fogja keresni a leendő űrhajós honfitársunk:

„A küldetés legfőbb célja magyar egyetemek, tudományos kutatóműhelyek és vállalkozások kísérleteinek elvégzése és hazai fejlesztésű műszerek tesztelése mikrogravitációs környezetben.”

A kormány így akarja javítani a magyar cégek, felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek pozícióját az űrversenyben.

A program célja ezen túl leginkább szimbolikus, a természettudomány általános népszerűsítése, a magyar űrhajós egyben a „magyar űrkutatás és tudomány nagykövete is” lesz. Épp ezért a fizikai rátermettség és a kutatási tapasztalatokon túl elvárás a magabiztos megjelenés a nyilvánosság előtt mind a hagyományos, mind a közösségi médiás csatornákon.

Továbbá az űrkutatásért felelős biztos korábbi kijelentése szerint a programra jelentkezőknél „elengedhetetlen feltétel (…) a hazaszeretet” is.

Űrhajósnak január 31-ig lehet jelentkezni a program oldalán. Ferencz Orsolya elmondta, hogy szeretnék minél több jelentkező előtt kinyitni a kaput, mert már önmagában a válogató is egy életre szóló élménnyel szolgálhat bárki számára. Végül azonban csak egy űrhajós fogja ténylegesen elhagyni a bolygót (átmenetileg). Természetesen a jelentkezési felület és a küldetés inkább a természettudományban jártasabb embereket favorizálja, így a hazai bölcsészettudományi képzések résztvevői, például az újságírók vagy a már említett hungarofuturisták ezúttal sem jutnak közelebb az űr meghódításához.

Összességében az első ránézésre és leginkább a névválasztás és a miniszteri kommunikáció miatt komolytalannak tűnő küldetés komoly potenciállal bír, a nemzetközi űrkutatásban való részvétel tudományos és szimbolikus lehetőségként is kiváló, habár azt nehéz megmondani, hogy megér-e 30 milliárd forintot az állami költségvetésből.

Az viszont biztos, hogy a magyar felsőoktatásnak, kutatásnak nem az űrversenybe való beszállás, hanem tisztes anyagi viszonyok (tanári fizetések normalizálása) és az autonómia tenne igazán jót. Nem csak, hogy a Karikó Katalinok ne menjenek el máshová kutatni, hanem, hogy az egész hazai tudományos közösség kilábaljon a periférikus helyzet kilátástalanságából, és tudjon végre önálló és dinamikus tudományos életet létrehozni itt lent, a Föld bolygón, azon belül is Magyarországon. Nehogy véletlen úgy járjunk mint Thalész, aki csillagászati megfigyelései közben addig kémlelte az eget, míg végül beleesett egy gödörbe.