Donald Tuskot, az Európai Tanács és az Európai Néppárt korábbi elnökét választották meg a legnagyobb lengyel ellenzéki párt, a Polgári Platform (Platforma Obywatelska, PO) élére.
Az Orbán-rezsimmel erősen kritikus Tusk egyedüli indulóként lett pártelnök, miután korábban a szintén induló Rafal Trzaskowski visszalépett a jelöltségtől.
A szombati szavazás során a választásra jogosult párttagok 97,4 százaléka voksolt Tusk mellett, ami kiemelkedő felhatalmazást jelent.
Tusk már 2018-ban erősen bírálta Orbán Viktor magyar miniszterelnök politikáját az Európai Néppárt kongresszusán, akkor arról beszélt, hogy
„ha valaki megtagadja a jogállam elvét, az nem kereszténydemokrata. Aki nem szereti a szabad sajtót és a civil szervezeteket, aki eltűri a homofóbiát, az antiszemitizmust, az nem kereszténydemokrata. Aki a nemzetet szembefordítja az egyén szabadságával, az nem kereszténydemokrata. Aki konfliktust szít a világban és az Európai Unióban, az nem kereszténydemokrata. Aki Putyint támogatja, és Ukrajnát támadja, aki az áldozatot támadja az agresszorral szemben, az nem kereszténydemokrata. (…)”
A Fidesszel és Orbánnal kapcsolatos kritikus álláspontja csak tovább erősödött a következő időszakban, 2019-ben, már a Néppárt új elnökeként már úgy fogalmazott (Orbán nevének említése nélkül), hogy
„Nem fogunk feláldozni olyan értékeket a biztonság és a rend oltárán, mint a polgári szabadságjogok, a jogállamiság, a tisztesség a közéletben, mert egyszerűen nincs szükség erre. Mert ezek a fogalmak nem zárják ki egymást. Aki ezt nem tudja elfogadni, az a mi családunkon kívül van.”
Tusk régi-új pályafutása a PO-ban július elején kezdődött, ekkor választotta meg a párt egyik alelnökének, és átmeneti pártvezetőnek. Tusk a 2023-ban esedékes lengyel országgyűlési választásokig megerősítené a pártot. A legutóbbi – októberi – felmérések szerint a PO 28 százalékos támogatottsággal bír egymaga a kormánypárt (PiS) 38 százalékával szemben.
Tusk 2007 és 2014 között már volt lengyel miniszterelnök, politikáját a piacpártiság és a bürokráciacsökkentés jellemezte, amelynek keretében nagyobb arányú privatizációra és a nemzetközi cégek adójának csökkentésére került sor.
Nemrég a Mérce is beszámolt róla, hogy Lengyelország és az Európai Unió között jelenleg soha nem látott feszültség tapasztalható, miután az Európai Parlament (EP) képviselői csütörtök délután elfogadtak egy dokumentumot, mely hosszan taglalja, hogy a lengyel alkotmánybíróság miért nem alkalmas sem a lengyel, sem pedig az európai törvények értelmezésére, ugyanis:
„nemcsak a jogi legitimitásnak és függetlenségnek van híján, hanem a lengyel alkotmány értelmezésére sem jogosult”.
Továbbá arra szólította fel az EP az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy indítsanak kötelezettségszegési eljárást a szerintük illegitim alkotmánybírósággal szemben jogellenes összetétele, az Európai Unió Bíróság ítéleteinek való megfelelés megakadályozása és a rá vonatkozó jogszabályok megszegése miatt. Az alkotmánybíróság mellett a lengyel Legfelsőbb Bíróság rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanácsát, a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanácsot és a Lengyel Államügyészi Szolgálatot is vizsgálat alá vetetné az EP.
Az EP csütörtöki kiállását a lengyel alkotmánybíróság október 7-ei döntése előzte meg, melyben a bíróság kimondta, hogy az EP számos törvénye és rendelete átlépi hatáskörét, ugyanis beleszólnak az ország törvényeibe és döntéshozásába, ezzel megsértve Lengyelország alkotmányát. Ezzel a döntéssel Lengyelország megalapozta az esetleges, jogi úton történő EU-ból való kilépését.
