Számtalan kritikát kapott a KerekMese YouTube csatorna legutóbbi meséje. Többek között az ő Facebook-oldalukon és a Nem Tehetsz Róla, Tehetsz Ellene Facebook-oldalon tiltakoztak sokan a történet megtévesztő és súlyosan előítéletes, rasszista jellege ellen, felszólítva az alkotókat a mese törlésére.
A KerekMese azonban nem tett eleget a tömeges felszólításnak, eltüntette viszont az azt hirdető Facebook-posztot, alatta a sok száz kritikus hozzászólással. Emellett 18+ korhatárosra állította a videót a YouTube-on, eltörölve a több százezres nézettségű videó alól a lájkok és a dupla annyi dislike számát is. Úgy látszik, nem értik, hogy egy rasszista mese az rasszista mese marad.
Kétségtelen, a mese fő vonulata az örökbefogadás, és annak szereplői. Elsősorban az örökbefogadásban érintett szereplőknek lehet traumatikus a mese megnézése, különösen az örökbefogadott gyerekeknek. És persze, ha a gyerekek a szülők eszközéről nézik a mesét (és legtöbben azon teszik, ha nincs saját eszközük), továbbra is szabadon hozzáférhetnek a 18+ korhatár ellenére. A mese további problémás pontjai a szegénység, kirekesztettség, cigányság, idősek ábrázolása, az empátia teljes hiánya.
Ki ne gondolt volna arra gyerekkorában, hogy vajon az igazi szülei-e azok, akikkel él. Nem cserélték-e el a kórházban, nem fogadták-e örökbe.
Ezzel a sok gyerek által eljátszott gondolattal indít a videó, ami aztán rémes mesei valósággá válik. Félrevezető, előítéletes, rasszista és érzéketlen a történet, ami ráadásul még végtelenül hamis képet is ad az örökbefogadás folyamatáról, annak minden szereplőjéről. Ennek eredményeképp pedig nagyon káros és romboló.
Hamis képet fest a világról, az örökbefogadásról, örökbefogadott gyerekekről, a szegénységről, az etnikai kisebbségekről, a gyereknevelési módszerekről, a férfi-nő szerepekről, és még hosszan lehetne sorolni. Emellett pedig tetézi az örökbefogadott gyerekek már eddig is elszenvedett traumáit.
A mese elején, amikor a főszereplő Tomi épp legszívesebben lecserélné a szüleit, megjelenik a gyámügyes az ajtóban, és elviszi Tomit az „igazi szüleihez”. A valóságban ilyen nincs. Egy örökbefogadott gyereket soha nem vihetnek vissza a vérszerinti szüleihez. A szülei pedig, akik nevelik, nem „nevelőszülők”, ahogy az tévesen elhangzik.
Ha a KerekMese csatorna konzultálna szakértőkkel, akár még hasznos szemléletformáló tényező is lehetne – akár az örökbefogadás, akár a szegénység a téma, akár más.
A nevelőszülőség esetén a gyerekek egy befogadó családban élnek erre a feladatra felkészített nevelőszülőkkel, abban a reményben, hogy visszakerülhetnek a vérszerinti szüleikhez vagy örökbefogadókhoz, ha nincs esély a hazakerülésre. Amíg egy gyermek nevelőszülőnél él, hivatalosan az állam gondoskodik róla, a nevelőcsaládi elhelyezés biztosítása éppen ennek a része.
Mit látna ebből a meséből egy örökbefogadott gyerek? És az osztálytársai, ha tudják róla, hogy ő örökbefogadott, vajon mivel várják másnap az iskolában? Mit él meg az a gyerek, aki úgy gondolja, hogy a szülei „kihasználják”, „dolgoztatják”? Következtethet-e ebből arra, hogy nem is az igazi szüleivel él? Vagy arra, hogy a gyámügyi ügyintéző kérés nélkül megjelenhet náluk, és a szülők távollétében is elviheti őt máshová?
A mese második részében nagyon szegény körülmények közé jutunk, ahol több utalás történik arra, hogy egy cigány családnál vagyunk, ők a mesehős Tomi vérszerinti szülei. Itt látunk esti horrorfilmnézést, alkoholt, nyomort, bántalmazást, kiszolgáltatottságot, és persze egyenlőtlen nemi szerepeket. Tetézve az egyik leggyakrabban használt klisével, miszerint csak a segély miatt akarták volna Tomit hazahozni.
Ennek a jelenetsornak talán az a csúcspontja, amikor elhangzik a következő mondat: „Adjál enni a kutyáknak. Ha marad, adjál nagyiéknak is”. Érthetetlen, hogy egy rajzfilmben mi is ezzel az érzéketlen jelenettel a cél. Nevetségessé tenni a kiszolgáltatottságot? Az öregséget? A szegénységet?
Az is sajátságos elképzelés a mese kitalálói szerint, hogy a gyermekvédelem ide viszi az örökbefogadó szülőktől haza a gyereket, majd otthagyja. Értjük mi, hogy ez egy mesén belüli fikció, és „minden szempontból a legrosszabb családot” akarták ábrázolni, hogy megértessék a főszereplővel, „értékelje a szerető családját”, ahogy A Szeretlek Magyarország cikkében olvasható az alkotók reakciója.
De vajon hogy érzi magát ettől a mesétől egy ehhez hasonló „legrosszabb családban élő” gyerek? És értik-e, érzik-e a videó készítői, hogy a társadalmunkban meglévő káros rasszista előítéletekre erősítettek most nagyon rá? A videót eddig megnéző 200 000+ néző vajon nem fogja-e mostantól még inkább azt gondolni, hogy a cigányok mindannyian koszosak, igénytelenek, bántalmazzák és elhanyagolják a gyerekeiket és idős családtagjaikat?
A teljes mesével mégis mit szeretnének tanítani, mi itt a tanulság? Hogy otthon mindig viselkedjünk jól, fogadjunk szót, mert különben elvisznek? Hogy a cigányok a segélyért szülnek gyereket, és bántalmazzák őt és a saját szüleiket is? Hogy egy örökbefogadott gyereket bármikor elvihetnek a családjából? Hogy legyen hálás, amiért örökbefogadták?
Egy örökbefogadott gyerek jó esetben egyszer, kevésbé jó esetben többször is „váltott” élete során szülőket. Kiemelték őket a családjukból, vélelmezhetően a velük történő megbeszélés elmaradt, elhelyezték egy idegen családban, sokszor kellő felkészítés és felkészülés nélkül.
Az átmeneti vagy tartósnak remélt elhelyezést követően lehet, hogy újabb családhoz, lakásotthonba került, mielőtt örökbe fogadták volna. A gyerekek számára súlyos, nehezen feldolgozható traumát jelent mindez, és jelentős, ha nem végleges bizalomvesztést eredményez. Nagyon sok erőfeszítést, türelmet, időt igényel, hogy be tudjanak illeszkedni a nevelő- vagy örökbefogadó családba, hogy valamennyire újra biztonságban és otthon érezzék magukat, hogy biztosak legyenek abban, hogy oda tartoznak. Hogy elhiggyék: elfogadják és szeretik őket, és nem kell elmenniük új családjukból.
Ez a mesének nem nevezhető szörnyű történet és a megvalósítása önmagában is bántalmazó, súlyos károkat okoz mindenkinek. Az érintett gyerekeknek, a lehetséges nevelőszülőségre, örökbefogadásra vállalkozóknak, a krízisben lévő, nehézségekkel küzdő vér szerinti szülőknek, a szakembereknek, akik a gyerekekkel, családokkal dolgoznak, és a laikus közvéleménynek is, ha elhiszik, ilyen a gyermekvédelem, ilyenek a családok.
Továbbá ráerősít a kirekesztettekkel, szegényekkel, cigánysággal kapcsolatos előítéletekre.
Egy többszázezres követőtáborral rendelkező YouTube csatornának társadalmi felelőssége is van, ráadásul kiemelten, ha gyerekeknek gyárt tartalmat. A nyilvánosság, a médiamegjelenés, ha súlyosan jogsértő, emberek jogait, méltóságát sérti, nem lehet következmények nélküli.
A film jelenleg itt nézhető meg.
