Az idei év oroszországi parlamenti választásának legfontosabb alakja rajta sem lesz a szavazólapon. Ugyanis éppen börtönben ül. Ennek ellenére így is nagyobb szerepe van a választások alakulásában, mint a legtöbb jelöltnek. Természetesen Alekszej Navalnijról beszélek.

Elevenítsük fel, kicsoda is ő. Navalnij volt az, akit néhány hónap leforgása alatt megmérgeztek a novicsok nevű halálos szovjet idegméreggel, abba majdnem belehalt, átszállították Németországba Angela Merkel kérésére, felgyógyult; kinyomozta, kik állnak saját megmérgezése mögött, bebizonyította, hogy az FSZB próbálta meggyilkolni; nyomozást folytatott Putyin személyes korrupciós ügyeivel kapcsolatban, felderítette, hogy feltehetően Putyin illegálisan birtokol egy Szaddám Huszeinéra hajazó palotát, amely közel másfél milliárd dollárt érhet; soha nem látott méretű Putyin-ellenes tüntetéshullámot indított el 198 orosz városban és helyiségben.

A Kreml fenyegetései ellenére visszatért Németországból Moszkvába, komoly légiforgalmi káoszt okozott az orosz légtérben, mivel a hatóságok megpróbálták megakadályozni a földet érését, majd gépét több tucat másikkal együtt átirányították egy másik moszkvai repülőtérre, ahol azonnal le is tartóztatták. Jelenleg egy országos Putyin-ellenes kampányt irányít a rácsok mögül.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Navalnij persze nem egyedül állt az összes nyomozás és demonstráció mögött, hanem bátor aktivisták, informatikai szakemberek, újságírók (beleértve a nyugatiakat is), kutatók és más, a Navalnij vezette Korrupcióellenes Alapítványhoz (FBK) kapcsolódó, azzal együttműködő emberek segítették őt.

Az FBK gyakorlatilag egy országos kiterjedésű, hatalmas, alulról szerveződő mozgalom központja.

Magát az FBK-t „szélsőségességre” hivatkozva idén betiltották – az al-Káidával és az ISIS-szel egy kalap alá véve –, röviddel Navalnij bebörtönzése után. Mind a letartóztatás, mind az azt követő hatósági fellépés példa nélkülinek tűnhet, de amit Navalnij, az FBK és társaik véghez vittek, szintén példátlan.

2020 legvégén a brit open-source kutatócsoport, a Bellingcat nyilvánosságra hozta a Navalnijjal, a CNN-nel és Spiegellel közös, Navalnij novicsok-mérgezését felderítő oknyomozás eredményét. Rövidre fogva, a nyomozás során kiderítették, hogy „2017 elejétől 2020 augusztusáig egy mérgező anyagokra specializálódott önálló FSZB-egység ügynökei jártak Navalnij nyomában annak belföldi utazásai során, vele tartottak több mint 30 repülési célállomásra, és úgy tűnik, hogy ezek során legalább két alkalommal is mérgezéses merényletet kíséreltek meg ellene, még a tomszki [részben sikerrel járt] esetet megelőzően.”

A dokumentumfilm egyik jelenetében látható, ahogyan Navalnij, magas rangú biztonsági tisztviselőnek adva ki magát, telefonon vesz rá egy orosz FSZB-ügynököt arra, hogy fedje fel az ellene irányuló támadás részleteit. Konsztantyin Kudrjavcev, Navalnij egyik korábban sikertelen merénylője, nem is gyanítva, hogy éppen azzal a férfival beszél, akit néhány hónapja maga is próbált megölni, beszámolt arról, hogy az idegmérget a politikus egyik alsónadrágjába helyezték el.

Nem lehet alábecsülni a nyomozás történelmi jelentőségét. Évek óta az a szóbeszéd járja, hogy az orosz biztonsági szolgálat és a Kreml állhat számos politikai merénylet mögött nemcsak Oroszországban, hanem azon kívül is.

Persze a Kreml mindig is az éppen hihető tagadás stratégiáját alkalmazza ilyen esetekben – és a pletyka pletyka marad, mivel soha senki nem tudott bizonyítékot szerezni.

Éppen ez történt nemrég az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletnél is. Az EJEB – az emberi jogi közösség hatalmas csalódására – nem találta felelősnek Oroszországot a híres emberi jogi aktivista, Natalja Esztyemirova 2009-es meggyilkolásában. A bíróság előtt bemutatott bizonyítékok nem bizonyultak elégségesnek.

A nyomozás és a dokumentumfilm azonban alapjaiban változtatja meg a helyzetet. Most már nemcsak abban lehetünk biztosak, hogy az orosz állam ilyesmire vetemedik, arra is fény derült, hogy mindehhez egy tiltott, az ENSZ által vegyi fegyvernek minősített idegmérget használtak. A színtelen-szagtalan novicsok az egyik leghalálosabb ismert idegméreg: akadályozza, hogy az idegsejtek parancsokat továbbítsanak a belső szerveknek. Navalnij később így emlékezett vissza:

„Nehéz leírni az érzést, mert nincs igazán mihez hasonlítani. A legszembetűnőbb az, hogy egyáltalán nem érzel fájdalmat, de pontosan tudod, hogy haldokolsz.”

A novicsokot úgy tervezték, hogy ne lehessen kimutatni a NATO vegyifegyver-elemző módszereivel, és áthatoljon bármely, az észak-atlanti katonai szövetségnél rendszeresített védőfelszerelésen. Ez tette volna lehetővé, hogy büntetlenül alkalmazhassa NATO-katonák ellen a Szovjetunió, illetve később Oroszország.

Éppen azért, mert a novicsok nehezen kimutatható, és a hatása kívülről a hirtelen, természetes halálra emlékezet, komoly okunk van feltételezni, hogy Oroszországban számos politikus vagy Kremllel kritikus személy „váratlan” halála valójában novicsokkal elkövetett merénylet lehetett.

Idén júniusban egy hasonló Bellingcat-nyomozás bizonyította be azt is, hogy ugyanezek az FSZB-ügynökök követték, és próbálták meggyilkolni az egyik leghíresebb orosz költőt, a Kreml kritikusának számító Dmitrij Bikovot is még 2019-ben. Bikov hirtelen rosszul lett, és bárminemű látható ok nélkül majdnem meghalt – Navalnijhoz hasonlóan.

Alig egy hónappal a Navalnij elleni merényletkísérlet botrányos vizsgálata után, az FBK 2021 januárjában egy nagy port kavaró dokumentumfilmet publikált Putyin személyes szerepéről egy kiterjedt korrupciós ügyben. A mérgezéssel kapcsolatos nyomozás mellett ez a dokumentumfilm jelenthette a legnagyobb csapást Putyin hatalmára és felhatalmazására. Egy nyugati szankció sem rendítette meg ennyire az elnök helyzetét, hiszen nem tudták aláásni legitimációját saját hazájában.

Bár az FBK és Navalnij több, magas szintű korrupciós ügyeket bemutató videót tett közzé a múltban – többek közt Putyin korábbi közeli szövetségeséről, a rövid ideig elnöki székbe került Medvegyevről is – még soha ennyire magasra nem lőttek. Először fordult elő, hogy Putyin üzelmei ilyen széles körben válhattak ismertté.

A hagyományos propagandista keretezés, miszerint előfordulhat, hogy az orosz politikai rendszer különböző szintjein működő hivatalnokok talán korruptak és becstelenek, Putyin maga azonban becsületes ember, semmivé foszlott.

A YouTube-ra feltöltött dokumentumfilm szerint Putyin jogszerűtlenül tulajdonol egy, voltaképpen Szaddám Huszein hagyományait követő gigászi luxuspalotát a Fekete-tengernél. A palotát biztonsági szolgálatok őrzik szigorúan, földön-vízen-levegőben. Nem meglepő, hogy Putyin személyesen is érintett a korrupcióban, de az rendkívül fontos, hogy most először sikerült adatokkal és bizonyítékokkal megfogni.

Akinek korábban illúziói voltak arról, hogy Putyin minden tekintélyelvűsége ellenére valójában az eszmék embere, és csak Oroszország „nemzeti érdekeiért” próbál harcolni – legalábbis ahogyan ő értelmezi azokat –, az most szembesülhetett annak szilárd bizonyítékával, hogy az elnök bizony semmiben sem különbözik azoktól a pitiáner diktátoroktól, akik csak hatalmas, titkos palotára (itt azt hiszem, beköszön Sigmund Freud), engedelmes szolgákra, ízléstelen márványlépcsőkre és privát kaszinókra vágynak.

24 óra leforgása alatt a „Putyin palotája” dokumentumfilm 23 országban is bekerült a YouTube 10 legnézettebb videója közé, és egyenesen az első helyet érte el Oroszországban, Ukrajnában, Belaruszban, Észtországban, Lettországban, Litvániában, Kazahsztánban és – bármilyen ironikus is – Cipruson. Alig több mint egy hét alatt 100 milliós nézettséget szerzett, még Billie Eilisht is beelőzte a Z generáció körében.

A filmben bemutatott bizonyítékok olyannyira meggyőzőek, számosak és szemléletesek voltak, hogy a keményvonalas orosz állami propaganda csatornái – beleértve a legnagyobb szövetségi tévécsatornákat is – napokig nem tudták, hogyan is reagáljanak rá. Maga az orosz elnök is csak napokkal később cáfolta a vádakat.

Egy régi szövetségese, Arkagyij Rotenberg hozakodott elő később azzal, hogy az építménynek semmi köze Putyinhoz, az valójában az övé. A milliárdos barát megrendezett „vallomása” sokak szemében csak újabb bizonyítékul szolgált arra, hogy a palota valóban Putyiné. Eközben Oroszországot országszerte tüntetések rázták meg, nevetségessé téve és személyében támadva az elnököt.

A kezdeti sokk és zűrzavar után a hatóságok még orosz mércével mérve is drákói szigorral csaptak le. Áprilisban a moszkvai ügyészség felkérte a Moszkvai Városi Bíróságot, hogy a Navalnijhoz köthető szervezeteket –az FBK-t és annak központi irodáját is beleértve – mint szélsőséges szervezeteket jelölje meg, arra hivatkozva, hogy „ezek a szervezetek liberális jelszavak mögé rejtőzve igyekeznek elérni a társadalmi és politikai helyzet destabilizációját”.

Az FBK „hatalmas csapásnak” nevezte a lépést, majd dolgozóik és támogatóik védelme érdekében azonnal beszüntették irodáik működését. Mindennek ellenére ígéretet tettek rá, hogy „személyes minőségükben” a továbbiakban is harcolni fognak a korrupció, az Egységes Oroszország párt és Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen, amennyire tőlük telik.

Ezt követően júniusban az orosz parlament kapkodva elfogadott egy új törvényt, amely megtiltotta minden „szélsőséges” szervezet alkalmazottjának, hogy közhivatalt viseljen – egy elég egyértelmű húzással tehát elérték, hogy senki se indulhasson idén a választásokon, aki a „szélsőséges” Navalnijjal hozható összefüggésbe.

Azonban még a teljes eltiltás sem volt képes megakadályozni, hogy Navalnij és csapata részt vegyenek a választáson. „Részvétel” alatt a „Smart Voting” (Okos Szavazás) rendszert kell érteni, amelyet Navalnij és szövetségesei dolgoztak ki. A rendszer, mely applikáción keresztül, illetve közvetlenül a weblapról is elérhető, a cím megadása után jelzi, hogy az adott körzetben induló ellenzéki jelöltek közül kinek van a legnagyobb esélye nyerni. A cél, hogy mindenki a legesélyesebb jelölt mögé sorakozzon fel. Navalnij így mutatta be a stratégiát:

„Maguk a pártok nem tudnak megegyezni, és [körzetenként] egyetlen közös jelöltet állítani az Egységes Oroszország párt ellen. Egyvalamiben azonban megegyezhetünk. Bár másmilyenek vagyunk, a harc közös: az Egységes Oroszország monopóliuma ellen küzdünk. Minden más puszta matematika. Ha mindannyian okosan cselekszünk, és a legerősebb jelöltre szavazunk, ő fog nyerni, és az Egységes Oroszország veszít.”

A hatóságok persze megpróbálták ellehetetleníteni a Smart Votingot. Az orosz médiafelügyelet, a Roszkomnadzor korlátozta a hozzáférést a Smart Voting webhelyére, azt állítva, hogy a lap a „szélsőséges” FBK tevékenységeinek folytatása. Emellett figyelmeztette az Apple-t és a Goggle-t is, hogy bírságot kockáztatnak, ha nem távolítják el az alkalmazást a letölthető applikációik közül.

A próbálkozások részleges sikerei ellenére emberek milliói érik el továbbra is a Smart Votingot a Telegramon keresztül. Pavel Durov disszidens orosz IT-vállalkozó olyan üzenetküldő programot kívánt létrehozni, amelyet még az orosz biztonsági szolgálatok sem tudnak betiltani vagy feltörni. (Bár 2018 és 2020 között a Telegram használatát hivatalosan betiltották Oroszországban, ez a lépés csak növelte a belföldi felhasználók számát, így két év után a Kreml végül mégis feloldotta a tilalmat). Úgy tűnik, a Smart Voting politikai és a Telegram digitális újítása most együttes erővel készül békés eszközökkel vereséget mérni a világ egyik legnagyobb elnyomó gépezetére. Hogy mennyire lesznek sikeresek, az valószínűleg holnap este kiderül.

(A választás első reggelén az Apple és Google is eltávolította Navalnijék alkalmazását az applikációik közül, bár Oroszországon kívül elérhetőek maradtak. A Google Play és App Store irányelveinek változására hivatkozva Durov is korlátozta a Smart Voting botját a Telegramon, bár örömét fejezte ki, hogy ezt megelőzően orosz választópolgárok milliói élhettek a bot adta lehetőségekkel. – a szerk.)