A putyini Oroszországban a választások kimenetele általában előre megjósolható, és ritkán okoz bárminemű meglepetést. Még az olyan időszakokban is, amikor a hivatalát folyamatosan őrző elnöknek vagy utasításait leső kormánypártjának népszerűsége alacsonyabb, a propaganda-média és a rendszerszintű választási csalások biztosítják a kívánt eredményeket.

„Nem az a lényeg, hányan szavaznak az emberre, hanem hogy ki számolja a szavazatokat”

– szól az idézet, amelyet gyakran (és tévesen) Sztálinnak tulajdonítanak, de ez az álidézet így is akár az orosz választási rendszer nem hivatalos szlogenje  lehetne.

A közelgő szeptember 19-i parlamenti választásokat az teszi mégis igazán érdekessé, hogy a Putyin-párti Egységes Oroszország még saját felmérései szerint is történelmi mélyponton van jelenleg.  Egy nem régi közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy összesen 29 százalékot kapnának jelenleg.

Így a nagy kérdés az, hogy hogyan óhajtják elérni céljukat, és megszerezni az alkotmányozó többséget?

Nem kis csodára lenne szükség ahhoz, hogy kevesebb mint egy hét alatt 29-ről 66 százalékra emelkedjen a támogatottságuk. De hogy igazságosak legyünk Oroszország kormánypártjával szemben, a választási mágia és csodatételek terén hosszú múltra tekintenek vissza, és nagyon úgy tűnik, ez a mostani választás sem lesz kivétel.

Az egyik kedvelt varázstrükk, amelyet számos ország autoriter varázslója alkalmaz,  a szavazatok teremtésének egyszerű módszere. Például évek óta egyszerűen hamis szavazólapokat öntenek az urnákba. Ez volt Putyin pártjának specialitása 10-15 éven keresztül, mígnem elvesztette varázsát a 2011-es választások után, amikor a párt funkcionáriusaira – nem tudván arról, hogy időközben fiatalok egész nemzedéke vásárolt okostelefonokat, alig várva, hogy kipróbálhassák a YouTube-ra való feltöltés lehetőségét – ráégett egy súlyos és kiterjedt választási csalás. Az eset következménye egy addig soha nem látott méretű tüntetéshullám lett, amely végigsöpört az egész országon 2011-2012 során.

Ahogy halad az idő és változik technológia, úgy fejlődnek a választási varázstrükkök is.

A 2011-2012-es tüntetések egyik jelentős eredménye volt, hogy a kormányzat lehetővé tette az élő kamerás közvetítést a választási folyamat során.

Idén azonban a Központi Választási Bizottság feje, utalván az Egyesült Államokkal nemrégiben vívott kiberháborúkra, bejelentette, hogy a választókörökben nem engedélyezik a nyilvánosan elérhető élő kamerafelvételeket, hogy így akadályozzák meg a kibertámadásokat, és kizárólag speciálisan képzett személyzet férhet majd hozzá a kamerákhoz.

További szabályok módosítására is sor került, állítólag, hogy elkerüljék a COVID-19 járvány miatt veszélyes túlzsúfoltságot, és a választások egy nap helyett három egymást követő napon keresztül fognak zajlani, szeptember 17-én, 18-án és 19-én. Ez lehetőséget ad arra, hogy még két további nap és éjszaka álljon rendelkezésre az urnák kitömésére – tekintve, hogy a választókörökben már nem lesznek élő felvételt biztosító kamerák.

A független Novaja Gazeta nemrég fedezett fel egy másik választási „innovációt” is. Az újság nyilvánosságra hozott egy kiszivárgott felvételt, amelyen a Moszkvához közeli Koroljov városában egy magas rangú tisztviselő arról magyaráz éppen a helyi választási bizottságok elnökeinek, hogy hogyan buherálják meg az eredményeket annak érdekében, hogy a kormányzó Egységes Oroszország pártnak legyen szavazattöbbsége, egy előre összeállított, hamisított választólista segítségével: „Amikor az utolsó szavazó is elment (…) azok, akik a [valódi] választólisták mellett ültek, továbbra is ott fognak ülni, és azokkal dolgozni. És addig üljenek Önök is ott, amíg el nem jön a pillanat, hogy kicseréljék őket.”

Mindezeken felül ráadásul a legnagyobb független választási megfigyelő csoportot, a Goloszt (Hang) az orosz hatóságok nem sokkal ezelőtt „külföldi ügynöknek” bélyegezték. Ezt az orosz kormány által feltalált jogi tényállást alkalmazni lehet sajtótermékekre, emberijog-védő csoportokra, sőt magánemberekre is, ha pénzhez jutnak külföldi támogatások formájában. A büntetési tétel  akár 5 év börtönre is kiterjedhet azok esetében, akik nem regisztrálnak a kormány utasítására mint „külföldi ügynökök”, vagy nem továbbítanak rendszeresen részletes beszámolókat terveikről, rendezvényeikről és pénzügyeikről.

A gyakorlat lényege, hogy a „külföldi ügynöknek” kikiáltottakat egyszerre megbélyegezzék, és megbénítsák működésüket teljesíthetetlen jogi és hivatali kötelezettségek kirovásával.

A Goloszon kívül az elmúlt hónapok során gyakorlatilag a teljes független médiát „külföldi ügynöknek” titulálták, beleértve az utolsó szabad tévécsatornát, a Dozsgyot és a legnagyobb hírportált, a Meduzát is.

Oroszországban vegyes választási rendszer működik. Így a választóknak két szavazata van, egyet egyéni képviselőkre, egyet  politikai pártokra adhatnak le. A 450 parlamenti hely fele a pártokra leadott szavazatok alapján, a másik fele az egyéni jelöltek között dől el. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hatóságoknak nemcsak az ellenzéki pártokat kell akadályozniuk a választások során, de azokat az egyéni jelölteket is, akik függetlenként merészelnek indulni a választókörzetekben.

Idén összesen 14 pártra lehet majd szavazni. Ezek közül talán egy vagy kettő független részben vagy teljesen a Kremltől.

A legtöbb, szavazólapon szereplő párt úgynevezett „szavazatvesztő” párt:  soha nem szereznek elegendő támogatást ahhoz, hogy bejussanak a törvényhozásba, de ahhoz  elég voksuk lesz, hogy  megosszák az ellenzéki szavazatokat, és így biztosítsák, hogy igazi ellenzéki párt soha ne győzzön.

Segítségükkel ráadásul – ha felületesen is – meg lehet őrizni a demokrácia látszatát. Mikor legközelebb a külföldi sajtó az orosz választások tisztaságáról érdeklődik, Putyin el tudja mondani, hogy Oroszországban több párt indul a választásokon, mint sok európai országban.

Az egyetlen  párt, amely nemcsak indulhat a választásokon, de jelentős ellenerővel is rendelkezik,  a Kommunista Párt (KPRF). Bizarrnak tűnhet, de

akárcsak 100 évvel ezelőtt, a kommunisták azok, akik az autoriter rezsim ellen tüntetnek Moszkva és Szentpétervár utcáin, és a szólásszabadságért, valamint a politikai foglyok szabadon bocsátásáért harcolnak.

A Kommunista Párt vezetése, vagyis pontosabban örökös elnöke, Zjuganov elvtárs eléggé nyíltan Putyin mellett áll. De maga a párt erős, független, alulról szerveződő mozgalomra épül, ami – néha sikeres –kihívója Putyin pártjának országszerte a helyi választásokon. Ráadásul ez a második legnagyobb párt a parlamentben.

Az elmúlt hónapok során, amikor az ellenzékkel szemben egyre nagyobb lendülettel lépett fel a hatalom, a kommunisták szokatlanul dühödten demonstráltak Putyin elnyomó törvényei ellen, gyakran szövetkezve a liberálisokkal és a progresszív baloldallal is. Ahogy egy orosz humorista mondta: „A kommunisták nagyon jó arcok. Mármint amikor ellenzékben vannak, nem  hatalmon.”

Talán ennek köszönhető, hogy a Kommunista Párt legnépszerűbb tagját, a szociális felelősségtudattal rendelkező, sikeres üzletembert, Pavel Grugyinyint, aki Putyin kihívójaként szerepelt a 2018-as elnökválasztáson, idén kizárták a választásokról. A gigantikus Lenin szovhoz igazgatóját, a vállalat részvényeinek fő birtokosát azzal vádolták, hogy offshore befektetéseket rejteget, de Grugyinyin meg van róla győződve, hogy azért húzták rá a vizes lepedőt, mert karizmája és sikeressége révén a Kommunista Párt képessé vált felvenni a versenyt az Egyesült Oroszországgal.

Egy másik népszerű ellenzéki figurát, Dimitrij Gudkov volt parlamenti képviselőt, aki szintén bejelentette indulását a választásokon, egy 2015-ből származó kifizetetlen lakbérre hivatkozva vettek őrizetbe. Szerencséjére, mielőtt akár 5 éves börtönbüntetésre ítélték volna, ideiglenesen szabadlábra helyezték, amit ő bölcsen arra használt fel, hogy elmeneküljön az országból, és Ukrajnában keressen menedéket.

Szentpétervárott pedig a Jabloko szociálliberális párt népszerű vezetőjének, Borisz  Visnyevszkijnek szokatlan ellenféllel kell megküzdenie: önmagával. Egészen pontosan két önmagával. Szentpétervár választókörzetében kettő, rá megszólalásig hasonlító jelölt indul a képviselőségért, akiknek ráadásul ugyanaz a vezeték- és keresztnevük. „A »dublőreim« nevük és kinézetük megváltoztatásával léptek elő Borisz Visnyevszkijként, épp időben a választásokhoz. Szakállat és bajuszt is növesztettek…” – írta Twitteren az eredeti Visnyevszkij. Amit jelenleg tudni lehet, az az, hogy az egyik „hasonmás” a kormányzó Egységes Oroszország párt tagja, és a trükk lényege láthatóan az, hogy összezavarja a választókat, és semlegesítse a sikeres ellenzéki jelöltet.  (Az orosz Központi Választási Bizottság elnöke azóta elítélően nyilatkozott az esetről, és azt javasolta a jelölteknek, hogy lépjenek vissza. – a szerk)

Ilja Jasint, egy másik népszerű fiatal liberálist is eltiltották idén attól, hogy a moszkvai regionális parlament képviselői helyéért induljon, az állítólagos „szélsőséges” nézetei miatt. (A hely egy képviselő halála miatt üresedett meg, a regionális választást legutóbb 2019-ben tartották, 5 éves ciklusra. – a szerk) Amikor megpróbálta megtámadni a döntést a bíróságon, az ügyész Jasin állítólagos Telegram-profiljáról mutatott be képernyőfotókat, hogy bizonyítsa a szélsőségességről szóló vádakat. Jasin azzal próbált érvelni, hogy az nem az övé, ráadásul a bemutatott profil nyilvánvalóan hamis. „Hát, az ön fényképe van rajta. Ez elegendő bizonyíték” – mosolygott a bíró, és fenntartotta az eltiltást.

Tudatában az orosz választásokon zajló minden csalásnak és trükközésnek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) általában nemzetközi megfigyelők jókora delegációját küldi az országba. Idén, mint mindig, 500 megfigyelő látogatását helyezték kilátásba. Válaszul a Kreml – ismét jó hasznát véve a világjárványnak – ragaszkodott hozzá, hogy csak 60 megfigyelőt tud fogadni a járványhelyzetre való tekintettel. Mivel a 60 megfigyelő közel sem lenne elegendő ahhoz, hogy hatékonyan tudják ellenőrizni a választási folyamatokat, az EBESZ felhagyott az egész tervvel, és úgy döntött, hogy akkor inkább senkit sem küld.