A Médiatanács ma tette közzé a frissített ajánlásait a televízióban leadott műsorszámok esetében alkalmazandó korhatár-besorolással kapcsolatban. Az ajánlások frissítése azután vált szükségessé, hogy az Országgyűlés elfogadta a Fidesz és a KDNP azon javaslatát, amely megtiltja a „homoszexualitás és a nemváltás népszerűsítését” kiskorúak számára. A törvénycsomag része volt egy olyan kikötés is, amely szerint a „homoszexualitást népszerűsítő” tartalmak csak „18 éven aluliak számára nem ajánlott” besorolással kerülhetnek adásba, ennek elmulasztása esetén az adott tartalmat műsorra tűző médium akár pénzbüntetésre is számíthat.

Eddig azonban nem volt világos, hogy a kormány pontosan mit is ért a homoszexualitás népszerűsítése alatt. Mi is megírtuk, hogy kisebb jogértelmezési vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy az RTL Klub nemrég befejeződött teleregényének, a Barátok köztnek egyik júliusi adásában látható leszbikus csókjelenet vajon kimeríti-e a homoszexualitás népszerűsítésének „bűntettét”. A jogfilozófiai vitára a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa tett pontot azzal, hogy kijelentette, az ominózus csókjelenet „nem képezte a műsorszám meghatározó, lényegi elemét, fő mondanivalóját”, így a Mátyás király tér lakóinak ügyes-bajos dolgait bemutató sorozatot adásra tűző RTL megúszta a büntetést.

Ahogy azt a Telex megírta,a Médiatanács által közreadott dokumentumból kiderül, hogy egy műsorszám nem önmagában a homoszexualitás és a nemváltoztatás megemlítésével érdemelheti ki a 18-as karikát, ahhoz az kell, hogy ezek a témák „megjelenítése a műsorszám meghatározó, lényegi eleme, a műsorszám mondanivalója (erről szól a tartalom), vagy ha a műsorszám ezen elemeket, illetőleg a homoszexualitást követendő magatartásként ábrázolja, népszerűsíti”. Emellett akkor is jár a 18-as karika, „ha a bemutatott tartalom fókuszában a homoszexualitás vagy a nemváltoztatás értékeinek, előnyeinek, különlegességének, egyediségének hangsúlyozása áll, azaz e témák a
tartalom központi, esszenciális és nélkülözhetetlen részét képezik„.

Azonban ha egy filmben vagy sorozatban megjelennek a gyengédséget kifezező általános gesztusok, mint a puszi, csók, kézfogás, ölelés, attól még nem kapja meg automatikusan  az eddig főleg horrorfilmek és vérmesebb akciófilmek számára fenntartott 18-as besorolását. Ehhez az kell, hogy kell, hogy ezen gesztusok a tartalom meghatározó fő elemét vagy témáját képezzék és hangsúlyosan, „öncélúan legyenek bemutatva”.

A Médiatanács ajánlásában konkrét példák megemlítésével is igyekezett oszlatni a ködöt a törvény valóban sokféleképpen értelmezhető passzusait illetően. A római számmal jelzett ötös, „18 éven aluliak számára nem ajánlott műsorszámok” kategóriába tartozó filmek igen széles skálán mozognak.

Ebben a kategóriában találjuk az áldozatait változatos módokon kínzó sorozatgyilkos, John Kramer kegyetlenkedéseit bemutató Fűrész-filmeket, valamint  egy amerikai és egy félig olasz-félig francia fiú olaszországi nyaralásuk alatti egymásra találását bemutató népszerű tinidrámát, a Szólíts a neveden-t (Call me by your name).

Innentől ugyanúgy felnőtt tartalomnak minősül a két kamaszlány szerelmét bemutató francia dráma, az Adéle élete (La vie d’Adèle) mint a Bárányok hallgatnakból ismert kannibál sorozatgyilkosról, Hannibal Lecterről szóló Mads Mikkelsen-sorozat, a Hannibal.

Ahogy azt már korábban megírtuk, az itthon és külföldön is sokat támadott törvény nem csak a kulturális tartalomgyártást nehezíti meg, de a homoszexualitással kapcsolatos felvilágosítást korábban foglalkozó tanárok attól tartanak, hogy retorzió érheti őket, ha tovább folytatják azt a felvilágosító munkát, amelyet annak ellenére üldöz a kormány, hogy elengedhetetlen a fiatalok egészséges fejlődéséhez.