Vasárnap Dunakeszin egy 54 éves férfi végzett családjával és magával. A férfi, aki nem csak egykori párját, de saját gyermekét is meggyilkolta, érvényes vadászpuskaengedéllyel rendelkezett, és láthatáson volt a gyermekénél a gyilkosság előtt. A nők elleni erőszakkal foglalkozó szakemberek szerint szigorúbban kéne vizsgálni, ki kaphat kapcsolattartási jogot, és nem csak akkor kéne megvonni a láthatást az apától, ha gyermekbántalmazás gyanúja áll fent, hanem akkor is, ha a férfi nőbántalmazó, mivel az utóbbi gyakran maga után vonja az előbbit.
A dunakeszi eset a fegyvertartási engedélyről is kérdéseket vet fel, azért, mert a dunakeszi férfihoz hasonlóan az idén júniusban nőgyilkosságot elkövető szegedi férfi szintén érvényes fegyvertartási engedéllyel rendelkezett.
Kérdésünkre Spronz Júlia, a PATENT Egyesület munkatársa emlékeztetett, hogy a két évvel ezelőtti győri gyermekgyilkosságok esetében is nőbántalmazás előzte meg a gyermekgyilkosságot, az apa mégis megőrizhette láthatási jogát. Tehát amint a győri eset is mutatja, a kapcsolattartási jog vizsgálatánál azt is figyelembe kéne venni, bántalmazta-e a férfi volt partnerét. „Nagyon tipikus rendszerhiba, ami történt” – véli Spronz Júlia, aki szerint Magyarországon a bírósági joggyakorlatban az apa kapcsolattartáshoz való joga felülír minden biztonsági-védelmi előírást.
A PATENT álláspontja, hogy a bíróságnak kockázatmérést kellene végeznie a kapcsolattartási jog megítélése előtt. A civil szervezet egyik módszertani segédanyagában 26 kérdés szerepel, amelyek alapján nagy valószínűséggel megállapítható, hogy erőszakelkövető-e egy férfi. Ezek között a kérdések szerepel egy olyan is, hogy „Fenyegette-e Önt valaha fegyverrel?”.
Egy olyan koncepcióváltásra lenne szükség tehát Magyarországon, amely előnyben részesíti a családon belüli erőszak áldozatainak védelmét a szülő láthatási jogával szemben. Ehhez viszont figyelembe kéne venni, hogy a bántalmazók gyakran csak a partnerükkel szemben erőszakosak az együttélés során, míg a gyerekkel szemben inkább csak a szétköltözés után kezdenek erőszakosak lenni.
„Egy gyereknek nem feltétlenül apára vagy két szülőre van szüksége, biztonságra van szüksége, és bántalmazásmentes életre. Azt egy bántalmazó szülő nem tudja neki megadni” – véli a PATENT szóvivője.
Az Isztambuli Egyezmény – Spronz Júlia szerint – éppen azt a holisztikus szemléletet biztosítaná az állami szervekben, amellyel a dunakeszihez hasonló esetek megelőzhetőek lennének, de legalábbis csökkenne a „családmészárlások” száma.
Dés Fanni, a NANE Egyesület szakértője is úgy véli, hogy segítette volna a dunakeszi eset elkerülését az Isztambuli Egyezmény ratifikálása. Dés szerint sem a szociális munkásoknak, sem a jogászoknak nem biztosítanak jelenleg speciális képzést a nők elleni erőszakról, és ezért gyakran nem ismerik fel a bántalmazó magatartást a kapcsolattartási jog megállapítása során. A „kényszerláthatás” intézménye is gyakori Magyarországon, amikor a gyermek sem szeretne elmenni láthatásra és a nő sem egyezne bele, de a törvény kötelezi. Éppen az ilyen „kényszerláthatások” torkollnak gyakran tragédiába hazánkban.
„Egy gyilkosság, ami láthatás során történik meg, abszolút egy rendszerhibából fakad, mert szakemberek, akik értenek ahhoz, hogy mikor beszélünk párkapcsolati erőszakról, mikor veszélyesek a bántalmazók, tudják azt, hogy amikor a partner elhagyja a bántalmazót, gyakran sokkal veszélyesebbé válik, mint előtte volt, nem tudják megállítani a gyilkosságokat a megfelelő lépcsőfokoknál” – magyarázza Dés Fanni.
Az Isztambuli Egyezmény egy nők elleni erőszak ellen fellépő nemzetközi egyezmény, amely a közintézmények megreformálásával és új jogi formákkal lépne fel a családon belüli erőszak áldozataiért. Bár a kormány aláírta az egyezményt, tavaly tavasszal leszavazta annak ratifikálását, mondván, az egyezmény a menekült (!) nők jogait is védi, és mert tartalmazza a kormány által elítélendőnek tartott „társadalmi nem” kifejezést. A „társadalmi nem” kifejezés azonban épp azért találó, mert szemlélteti, hogy a bántalmazó férfiak nem biológiai, hanem társadalmi okokból fordulnak nőtársaik ellen, és hogy a nők elleni erőszak problémája rendszerszintű.
Ha segítségre van szüksége
Ha támogatásra van szüksége, mert Önt vagy ismerőseit bántalmazás vagy szexuális erőszak érte, itt talál részletes információkat.
A NANE Egyesület segélyvonala bántalmazott és szexuális erőszakot átélt nőknek:06 80 505 101 (hétfő, kedd, csütörtök, péntek 18-22; szerda 10-12 óráig; ingyenesen hívható mobilról is).
Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) telefonszáma:06 80 20 55 20 (ingyenesen hívható napi 24 órában, abban az esetben hívja, ha menekülnie kell otthonról vagy krízisszállást keres.)
A PATENT Egyesület jogsegély-szolgálata:06 70 220 2505 (szerdánként 16-18 óráig és csütörtökönként 10-12 óráig, e-mailen: [email protected])
A biztonságos internethasználatról itt olvashat bővebben.
