A Nemzeti alaptanterv bevezetése, az iskolák tömeges kiszervezése (egyházi fenntartású iskolák számának drasztikus megemelkedése), a köznevelési rendszer szétszabdalása (óvodák fenntartói az önkormányzatok, szakképzési intézmények fenntartói az Innovációs és Technológiai Minisztérium, az általános iskolák, gimnáziumok fenntartóinak jelentős része az EMMI irányítása alá tartoznak) után mindenki azt gondolta, hogy a közoktatás átalakítása lezárult.

Egyetlen problémás terület marad, a pedagógusok utánpótlásának biztosítása. Adatokkal lehet bizonyítani: nagyon komoly beavatkozásra lesz szükség ahhoz, hogy elegendő pedagógus legyen a közoktatásban. Az alábbi táblázatból látható, hogy az utolsó 15 évben miként alakult a pedagógusok létszáma az egyes intézménytípusokban.

Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy 2013-ban a nemzeti köznevelésről szóló törvény módosításával kötelezővé tették az egész napos iskola bevezetését. Ez nagyon helyes döntés volt, azonban 20%-kal megemelte az ellátandó feladatok nagyságát, miközben az ehhez szükséges pedagóguslétszámon nem emelt, és a munkaterheket viszont növelte. A táblázatból egyértelműen látszik, hogy alig 1%-os emelkedés után nemhogy növekedett volna a pedagóguslétszám, hanem folyamatosan csökken 2017 óta.

Pedagógus létszám alakulása 2001 óta intézménytípusok bontásában:

Forrás: KSH.

2010 óta megfigyelhető az a folyamat, hogy a pedagógusképzésre felvett hallgatóknak csupán a negyede marad a pályán. Ez alapján megbecsülhető, hogy a pedagógusképzésre felvett hallgatók létszáma és a 65. életévüket betöltő pedagógusok, oktatók létszáma alapján a következő 5 évben mekkora veszteséget fog elszenvedni a közoktatás.

Az adatok csak becsült számításokat tükröznek, mert a nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásának lehetőségét nem vettem figyelembe, illetve nem lehet figyelembe venni a pályát elhagyók számát sem, amely az elmúlt időszakban jelentősen nőtt.

Azaz 5 év alatt a szakma várhatóan 22 000 főt el fog veszíteni, ami a legjobb esetben a jelenlegi oktatói, nevelői létszám 15%-át, legrosszabb esetben 25%-át is elérheti.

Ekkora gyermeklétszám-csökkenés viszont nem várható a következő időszakban, ami a feszültségen enyhíteni tudna.

Az adatokból látszik, hogy sürgős beavatkozásra van szükség a közoktatás működőképességéhez. Ráadásul, ha most avatkozunk közbe, annak hatása csak 6-7 év múlva érződne, hacsak nem tudnak a döntéshozók olyan drasztikus lépést megtenni, amelynek hatására az eddigi elvándorlási folyamat megfordul, és tömegével özönlenek vissza a boldogulásukat máshol megtaláló kollégák.

Mielőtt a lehetséges alternatívát megvizsgálnánk, tisztázni kell, hogy a közgazdászok szerint a rendszer stabilitásához legalább 300-400 milliárd forint pluszra volna szüksége (szektorsemleges elosztási elveket követve) a közoktatásnak, hogy az európai normák szerint működhessen, de ebbe csak a bérrendezés és a munkaterhek csökkenésének fedezete fér bele. Sokatmondóak a KSH adatai a közoktatásra fordított GDP-arányos részt tekintve.

A költségvetési intézmények oktatási kiadásai [folyó áron, millió forint]:

Forrás: KSH. 

A 300-400 milliárd forint többlet a 2010-es GDP-arányos rész elérést jelentené. Nézzük, ezen a kényszerpályán

milyen lépésekre van lehetősége a kormánynak

ahhoz, hogy ne úgy kerüljön be a pedagógia történetébe, mint amelyik padlóra küldte a közoktatást.

1. Gyors lépésként meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy aki nyugdíjba vonult, és mellette munkát vállal iskolában, jogosult legyen a versenyszférához hasonlóan a teljes nyugdíját, illetve a teljes óraszám után járó bérét is megkapni. Ennek feltétele a folyamatos és nagyon szigorú, rendszeres orvosi alkalmassági vizsgálat. Ez csak tűzoltást jelentene addig, amíg nem sikerül elegendő fiatalt a pályára csábítani, és tartósan megtartani őket.

2. Jelenleg a versenyszféra diplomás átlagbérének 60%-a körüli fizetést kapják a pedagógusok. Ezt legalább 90%-ra fel kell emelni és tartani annak érdekében, hogy ne a multikhoz menjenek árurakodóknak a diplomás pedagógusok. Ez nagyjából 60%-os béremelést jelentene átlagosan. Arra viszont ügyelni kellene, hogy a pályakezdők bérét sokkal nagyobb arányban kell emelni, mint a nyugdíj előtt állókét, oly módon, hogy a bértábla ne csússzon össze, mert az újabb bérfeszültséget okozna.

3. A tanítással lekötött munkaidő az európai átlagnak megfelelő legyen (heti 20 óra), és minden tanítási többletmunkát fizessenek ki. Viszont szigorúan le kell választani a szociális feladatok ellátását az oktatásban, hogy a pedagógusok erejét ne pazaroljuk. Ilyen szociális ellátás a napközi, az egésznapos iskola, az étkeztetés. A lenti táblázat azt mutatja, hogy a napközi/ tanulószobai ellátás, az egésznapos iskola működtetése mennyi plusz erőforrást igényel:

Forrás: KSH.

Ezen feladatok jelentős részét Európában nem pedagógusok látják el, ezért is magasabb az egy pedagógusra jutó tanulói létszám az EU-ban, viszont az egy osztályra jutó gyermeklétszám azonos nagyságrendet mutat. A lenti táblázat az általános iskolákra vonatkozó számításokat mutatja be:

Forrás: KSH.  

Ahhoz viszont elegendő létszámú pedagógiai asszisztensre van szükség (a jelenlegi létszám legalább háromszorosára), hogy a humánerőforrás jelentős részét ki tudjuk váltani az oktatói és nevelői munka számára.

4. Új ösztöndíj bevezetése a pályakezdés első 5-10 évére. Legalább annyi évig kellene a pályán maradni a fiatalnak, amíg az ösztöndíjat kapja (nem keverendő össze a felsőoktatásban kapható Klebelsberg Képzési Ösztöndíjjal). Az ösztöndíj nagysága attól függjön, hogy hiányszakot tanít-e, és mennyire hátrányos helyzetű településen vállal munkát. Ez abban is segítené a fiatalokat, hogy a lakhatási problémájuk megoldódjon a legnehezebb időszakban.

A kormánynak még a következő lépései lehetnek:

5. Nem csinál semmit, de ez a teljes közoktatás összeomlásához vezetne. Ezt egy felelősen gondolkodó kormány nem vállalhatja fel. (A magyar oktatás történetében ilyen összeomlás még nem volt.)

6. Kisiskolákat összevon, ami teljesen ellentétes lenne az eddigi politikájával. Ráadásul ehhez a feltételek sem adottak (iskolabusz, elegendő pedagógiai asszisztens, szociális munkás, fejlesztőpedagógus, pszichológus… stb.). A mostani körülmények között ez újabb etnikai konfliktusokhoz vezetne, újabb belső elvándorlási folyamatokat gerjeszthet. A középosztály kimenekítené gyermekét az összevont iskolákból egyházi intézményekbe vagy városi iskolákba, vagyis egy újabb szegregációs folyamatot indítana el. Ez csak akkor valósítható meg konfliktusok nélkül, ha a személyi feltételek adottak lesznek.

7. Megemeli a tanítással lekötött óraszámot. Ez nagy őrültség lenne, mert Európában csak Oroszországban magasabb a tanítással lekötött munkaidő, mint Magyarországon. Ez az újabb munkateher-növekedés még nagyobb elvándorlást fog okozni, ezzel ismét maga alatt vágná a fát a kormány.

8. Megkönnyíti a pedagógus-diploma megszerzését. Ez nem nyújt olyan garanciát, amely valóban növelné a pályára álló fiatalok számát, és a minőségi oktatás ellen hatna.

9. Diploma nélküli is lehetővé teszi az oktató-nevelői munkában való részvételt. Ez olyan lépés lenne, amely visszarepítené a közoktatást az 1970-es évek előtti állapotba. A kormány ezzel még nagyobb katasztrófát okozna, mint az előző pontban vázolt lehetőség.

A sor a végtelenségig folytatható, de tudomásul kell venni: ha a közoktatást a jövő szolgálatába akarjuk állítani, abba pénzt kell beletenni és nem kivenni. Ha a multik rabszolgái akarunk maradni, akkor csak „látszatátalakítások” kellenek, amilyeneket eddig is tett az oktatási kormányzat.

Álviták gerjesztésével (Nat, tanárképzés átalakítása, pedofília és a másság összemosása, iskolaőrök…stb.), a valós problémák válasz nélkül hagyásával (jelentős béremelés, digitális oktatási rendszer kiépítése, tanszabadság, amely lehetővé teszi az egyénre szabott oktatást, tanulói terhek érdemi csökkentése) csak még lejjebb fog csúszni az oktatás színvonala.

Vívhatunk szavakban bármilyen szabadságharcot a külföld ellen, egy alacsony oktatási színvonalban részesülő társadalommal, lebutított néppel csak bukásra leszünk ítélve, nem pedig győzelemre. Ez kinek az érdekét szolgálja?

A szerző a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke.