Május végén írta meg elsőként a 444, hogy a hónap elejétől komoly válaszút elé állították a nevelőszülőket: az eddig a budapesti TEGYESZ (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat) alá tartozókat arról értesítették, hogy júliustól már nem az állam, hanem a katolikus egyház kötelékében fognak dolgozni, vezetésüket átveszi a Szeged-Csanádi Egyházmegye, illetve a fenntartásában működő, kormányközeli Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató, így a nevelőszülői hálózat nagyrészt egyházi fenntartás alá kerül. Ez a fenntartói hálózat ráadásul elég jó viszonyt ápol a kormánnyal is, vélhetően ezért alájuk szervezték ki a nevelőszülőket. Természetesen az, aki szeretne, elvileg kereshet magának harmadik, „semleges” szolgáltatót is, ehhez azonban a kormányhivatal jóváhagyására is szükség van, ráadásul maga az eljárás 60 napot is igénybe vehet.

De nem csak önmagában az átszervezés okozza a nevelőszülői lét nehézségeit: a szabadságolásoktól kezdve a csekély juttatásokon át az eleve rosszul működő rendszerrel való harcokig számos problémával kell szembenéznie annak, aki ezt választja hivatásul.

A Mércének a nevelőszülők mindennapi küzdelmeiről bővebben egy nevelőszülő mesélt, aki már több évtizede nevel gyerekeket, valamint egy gyám, aki a fővárosban dolgozik.

Foglalkoztatás – „Mi egy megszakítás nélküli, 24 órás munkarendben dolgozunk”

A nevelőszülők munkáját nem a Munka Törvénykönyve határozza meg, hanem egy speciális jogviszony, ahol a munkavállaló személy feladatainak és idejének beosztását saját maga határozza meg – a gyereknevelés kihívásaiból fakadóan tehát a nevelőszülő folyamatosan dolgozik, ám ennek rengeteg része láthatatlan marad. A szabadságolás mértékét a munkáltató állapítja meg, ami nem lehet negyedévente két napnál kevesebb, azonban ezt kivenni a valóságban a nevelőszülő sem tudja, esetleg papíron kiírják azzal a kiegészítéssel, hogy erre az időszakra a házastárs helyettesíti. Ahhoz, hogy ma Magyarországon valakiből nevelőszülő legyen, alapfokú (8 év általános) iskolai végzettség szükséges, továbbá egy 60 órás tanfolyamot kell elvégezni.

2013 eleje előtt a nevelőszülők voltak a neveltetésbe vett gyerekek gyámjai, ők gyakorolták a törvényes képviselő jogait. Ebben az évben állították fel a gyámi rendszert, amely alapján a gyerekek törvényes képviselője már nem a nevelőszülője, hanem a kirendelt gyámja lett. Egy gyermekvédelmi gyám 30-40 gyerekkel is foglalkozhat egyszerre. A gyámok, a nevelőszülők és a tanácsadók egy elvben egyenrangú csapatot alkotnak, akik a gyerek érdekében dolgoznak együtt. Viszont ez a legritkább esetben valósul meg, mert a gyámok gyakran a nevelőszülők feletteseinek tekintik magukat.

Fizetség – „A hivatástudatra nem adnak kenyeret a boltban”

Korábban a hivatásos nevelőszülők (akik még magasabb óraszámú tanfolyamot, OKJ-s képzést végeztek el) a fenntartó alkalmazottjai voltak, így megillette őket minden ezzel járó alkalmazotti kedvezmény és munkajogi védőháló.

Jelenleg a nevelőszülőt a foglalkoztatási jogviszony fennállása alatt 2021-ben^[1]

• az alapdíj (50 200 Ft),
• a kiegészítő díj minden egyes, nála elhelyezett gyerek után (33 480 Ft), illetve
• többletdíj illeti meg, ha speciális gyereket helyeznek el nála (8 370 Ft), továbbá
• nevelési díj, amely juttatást a nevelőszülő kizárólag a gyermek, fiatal felnőtt megfelelő ellátására fordíthatja: ruházkodás, élelmezés (az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 120%-a), valamint
• külön ellátmány, amelyet a lakásfenntartást és az élelmezés költségeinek kiegészítésére költhet.

Emellett a nevelt gyermekek ingyenes étkeztetésre, illetve tankönyvellátásra jogosultak.

Látható tehát, hogy ahhoz, hogy egy nevelőszülő a jelenlegi minimálbérnek megfelelő fizetést kapja, minimum kettő gyereket kell elvállalnia, akik mellett csak nehézkesen maradhat ideje másodállásban dolgozni. A gyerekek után járó kiegészítő díjből kell mindent megoldania: öltöztetést, étkeztetést, zsebpénzt. Sok nevelőszülőnek okoz gondot a gyerekek ruháztatása, ugyanis nem szeretnék, hogy az általuk gondozott gyereket társai azért közösítsék ki, mert „látják, hogy nevelésbe van véve” – nem szeretnének nekik minden darabot másodkézből vásárolni, ám az anyagi mozgásterük nagyon kicsi.

Családi adókedvezményt ugyan igénybe lehet venni, ám GYES-re nem jogosult a nevelőszülő. CSED-re és GYED-re viszont igen, előbbi a csecsemő fél éves koráig, utóbbi pedig 2 éves koráig jár, így újszülötteket ritkán tudnak bevállalni. Nagycsaládos kedvezményre sem jogosult a nevelő, illetve nem kaphat kedvezményt hétüléses autó vásárlására sem, pedig sokan saját gyerekeik mellé vállalják a gondozást.

A nevelői fizetségből tehát nagyon bajosan oldható meg egy gyerek nevelése.

Az érzelmileg megterhelő munka olyan plusz költségekkel jár, mint a kapcsolattartás vagy ügyintézés miatt megnövekedett telefonszámla, az iskolába, óvodába, speciális fejlesztő intézményekbe utazás – bár vannak olyan intézmények, ahol az utazásra lehet kérni pénzbeli kompenzációt. Emellett még több pluszköltség is felmerülhet, hiszen, ahogyan forrásom is mondja, a nevelőszülői rendszerbe kerülő gyerekek nagy része valamilyen módon – vagy fizikailag, vagy pszichésen – sérült, már csak azért is, mert kiemelték családjából.

A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet magazinja, a Gyógyhírek részeletesen beszámol arról, hogy a családon kívüli nevelés milyen hatással van a gyerekek lelki egészségére: onnantól kezdve, hogy már esetleg nem várt, vagy eltitkolt terhesség eredményeképp jön a világra, azon keresztül, hogy első éveiben érzelmileg vagy fizikailag is elhanyagolják, esetleg bántalmazzák, egészen odáig, hogy elveszíti otthonát. Ezek a tényezők mind-mind traumatizáló hatással vannak egy gyerekre, amelynek eredményeképpen kialakulhat sokféle egészségügyi vagy lelki zavar is. Ezek kezelésének anyagi vonzata viszont nincsen belekalkulálva a nevelőszülői illetménybe, legyen szó pszichológiai segítségről, vagy plusz egészségügyi ellátásról.

Az átlagostól eltérő nevelési igényű gyerekek után pedig irreálisan alacsony az anyagi kompenzáció.

Az interneten körbenézve látható, hogy ha a telített állami rendszeren kívül keressük a segítséget, egy fejlesztő óra egy speciális gyógypedagógusnál (például logopédusnál) 4-5 ezer forintba kerül, egy felzárkóztató, korrepetáló tanár szintén hasonló összeget kér el egy óráért; a gyerek pszichológiai ellátás ára egy alkalomra pedig elérheti a tízezer forintot is.

A digitális oktatás viszont újabb költséget vert a nevelőszülők nyakába: nekik is saját költségen kellett biztosítaniuk tabletet vagy laptopot, ahhoz pedig megfelelő sávszélességű internetet. A digitális oktatás az átlagos családok számára is folyamatos anyagi kihívást jelentett – erről bővebben itt írtunk –, ám nevelőszülőként különösen nehéz volt megélni ezt az időszakot. „Hogy ezt hogyan oldja meg egy nevelőszülő, az senkit sem érdekel” – meséli forrásom.

Egy másik nagy probléma, hogy kollégista gyerek esetén a kollégiumi tartózkodás idejére nem jár a kiegészítő díj, mert nem a háztartásban tartózkodik. Ám az étkeztetést, utazást, az életkorra sávosan előírt zsebpénzt ugyanúgy finanszíroznia kell a nevelőszülőnek.

A legtöbb esetben a nevelőszülőség pontosan ezért nem főállásként, hanem másodállásként merül fel a pedagógiai, pszichológiai képzettséggel rendelkezők számára.

A keleti országrészekben, a hátrányos helyzetű térségekben inkább jellemző, hogy a nők számára ez az egyetlen munkalehetőség, miközben a férfiak külföldre vagy a fővárosba ingáznak a megélhetésért. Viszont pont ezek az alacsony státuszú emberek azok, akiknek a legkisebb az érdekérvényesítő ereje – pedig a nevelőszülőség oroszlánrészét azt teszi ki, hogy a gyerekért harcol a rendszer különböző akadályozó elemei ellen. Egy nevelőszülőnek a gyerek boldogulásáért akkor is állnia kell a sarat a gyámhivatalban, ha egy tőle sokkal magasabb végzettségű emberen múlik az, hogy éppen elkészül-e az a diákigazolvány, elmehet-e a gyerek osztálykirándulásra.

Mindenhol akadályokba ütközni

Mivel a nevelt gyerek hivatalos jogi képviselője a gyámja, ezért az élete legtöbb eseményéről ő dönt és nem a nevelőszülője: akár az olyan mindennapi dolgokról is, hogy a gyerek elmehet-e osztálykirándulásra, de azt is ő engedélyezi, hogy a nevelőszülővel együtt elmehet-e nyaralni. A nevelőszülőknek és a gyámoknak ezért időről időre egyeztetniük kell különböző szakmai szervezetek bevonva, viszont ez a konzultáció gyakran a nevelőszülő „polgári” munkája után történik, sokszor estig elhúzódva. Az is megeshet, hogy nyaralás közben kell rendelkezésre állni, így valóban érvényesül az a mondás, hogy egy nevelőszülőnek folyamatosan „szolgálatban” kell lennie. Ez a függő viszony pedig megannyi konfliktust rejt magában.

Forrásom azt állítja, hogy ebben a viszonyban megtörtént már, hogy ideológiai konfliktus miatt a gyám irányított kérdésekkel bombázta a nevelt gyereket, egészen addig, amíg a megfelelő, kisarkított választ meg nem kapta. Ebből is látható, hogy egy nevelőszülővel az is előfordulhat, hogy ellehetetlenítik, ha markánsabban képviseli saját és nevelt gyereke érdekeit. Pont ezért probléma, hogy a nevelőszülőknek nincsen Magyarországon érdekvédelmi szervezete – eddig egy próbálkozás történt erre, a NOFÉSZ (Nevelőszülők Országos Független Érdekvédelmi Szakszervezete), ám forrásom állítása szerint annak vezetőjét a fentihez hasonlóan lehetetlenítették el. Ezért próbál most két másik érdekvédelmi szervezeten keresztül szerveződni.

Hogyan tovább?

A szervezett érdekérvényesítés mellett a nevelőszülői rendszer teljes reformját, de főképp a fizetést „ha nem is vonzóvá, de versenyképessé” kellene tenni nevelőszülő forrásom szerint, hogy ez is egy kiszámítható, biztos megélhetést adó munkává válhasson. A rendszer jelenleg ugyanis nem tud bevonzani magasabb szakképzettségű embereket, nekik egyszerűen nem érné meg a sok nehézség és bizonytalanság (például a hálózatválasztás, a függő viszonyok, a megbecsülés hiánya, alacsony fizetés és a másodállások) miatt. Az alacsonyabb végzettségűek számára minden nehézség ellenére legalább annyi perspektívát tud nyújtani a szakma, hogy a nevelőszülői fizetés mellett biztosítva van a TB-jük, illetve jár a családi adókedvezmény is. „Csak azok maradnak a rendszerben, akik a szent őrültek” – világítja meg forrásom.

A Szent Ágota nevelőszülői hálózat alá való kötelező betagozódással pedig még a nevelőszülők szabad munkahely választáshoz való joga is sérül.

Másik nagy probléma a nevelőszülők kiöregedése a szakmából: a legtöbben ötvenes éveikben járnak, ez a korosztály pedig már kevésbé teherbíró. A fiatalabbak közül pedig nagyon kevesen, vagy egyszerűen csak nem választják ezt a szakmát, hiszen például a szociális szférában tapasztalatot szerezve már előre látják a nehézségeket.

„A jelenlegi törvényi szabályozás keretén belül nem nagyon látok esélyt és lehetőséget arra, hogy bármerre el lehetne mozdulni. Egy olyan átfogó törvénymódosító csomagra lenne szükség, amely a magyarországi gyermekvédelem komplett rendszerét formázná át. Olyan jogszabályok kerülnének bele ebbe, amely a munkavállalót is védi, hogy olyan körülmények között tudja végezni munkáját, ami a gyerekek védelmének a legmegfelelőbb. Egy nevelőszülő ugyanis nem tud úgy megfelelőképpen gondoskodni a gyerekről, ha hónapról hónapra kell élnie – persze ha befogják a szájukat, akkor nyugdíjig lehetnek nevelőszülők”

– teszi hozzá.

„Ebben a rendszerben mindenki szenved”

Ezután felkerestem egy gyámot, aki a fővárosi TEGYESZ-ben dolgozva nem tapasztalt ilyen konfliktusokat, de a nevelőszülőség nehézségeivel egyetértett.

„Tényleg nagyon kétségbeejtő, ahogyan az állam azt mondja: ha nem tudod nevelni a gyerekedet, elveszem tőled, mert valamit jobban tudok csinálni. A valóságban pedig az történik, hogy durván kevés pénzért kell gondozniuk a nevelőszülőknek a gyerekeket, és a gyermekotthonokban is siralmas a helyzet.”

Azt is megerősítette, hogy a rendszeres ellenőrzés miatt úgy érezhetik a nevelőszülők, hogy az otthon, amelyben nevelik gyerekeiket, egy átjáróház. Bejelentkeznie ugyanis valóban nem kötelező a gyámnak; ráadásul ha valakinél több gyerek is van – akik ha nem testvérek, akkor ők különböző gyámok hatáskörébe tartoznak –, egyszerre több gyámmal is kell kapcsolatot tartani, többen jelentkeznek be időről időre. Úgy érzi, hogy a nevelőszülők által említett „ellenőrzői” funkció elkerülhetetlen, és szakmailag nagyon korrekten kell csinálni, hogy a másik fél ne élje meg teherként.

A kiemeléssel kapcsolatosan fontosnak tartja, hogy nem egy vagy két ember vesz részt a folyamatban: egy egész szakértői bizottságon kell végigmennie az ügynek, mire a gondozási hely megváltoztatása megtörténik. Valóban létezik azonnali gondozásváltás, ám ilyenkor nagyon alapos indokot kell hozni, hogy megtörténjen – viszont az ilyen ügyeket tényleg csak utólag vizsgálják ki. „De merem remélni, hogy ha valami gond van, a folyamat során akkor is akad valaki, aki ezt [a nem indokolt, azonnali kiemelést – BZs] észreveszi és azt mondja, hogy elmentek ti a francba” – teszi hozzá. Azt, hogy legyen nevelőszülői érdekvédelmi háló, nagyon jó és indokolt ötletnek tartja.

Arról is mesél, hogy a gyámok is túlterheltek. A törvény szerint maximum 30 gyerek jogi képviseletét láthatják el, de a valóságban ez több szokott lenni. Ilyen túlterheltség mellett pedig nehéz minden esetben a megfelelő precizitással eljárni.

„Rossz az, ha az intézményi érdek és a személyes érdek egybecsúszik, a gyermekvédelmi szakembereknek mindig a gyerekekről kellene beszélniük, nem szabadna, hogy más szóba jöjjön. De a gyakorlatban mégis vannak konfliktusok, ebben a rendszerben mindenki szenved, ráadásul nagyon kevés pénzért.”

A cikkben megszólaltatott nevelőszülő és gyám is úgy látják, hogy a gyermekvédelmi rendszerben a legtöbb konfliktus az alulfinanszírozottságból fakad – ugyanúgy, mint a szociális szféra legtöbb ágazatában. Nem feltétlenül jó például, hogy ennyire elkülönül a kiemelt gyerekek nevelése és jogi képviselete, hiszen egyenlőtlen, vagy csak egyszerűen kényelmetlen helyzeteket szülhet mindkét fél számára. Ráadásul amíg a gyámok viszonylag önállóan dönthetnek – foglalkoztatójuk, a TEGYESZ kevéssé szól bele döntéseikbe –, addig a nevelőszülők híján vannak bármiféle érdekképviseletnek, pedig nehéz helyzetükből adódóan ez indokolt lenne. Mindez pedig pont az egyik legkiszolgáltatottabb csoporton, a kisgyerekeken csapódik le – és ők már csak életkorukból fakadóan (is) nehezen tudnak kiállni jogaikért.