„Nincs veszélyesebb a kapitalizmusnál – telhetetlen” – mondja Fati Bouarua, aki egyike azoknak a munkásoknak, akik élelmiszerbankot nyitottak Marseille északi részén, a szegény Sainte-Marthe negyedben egy egykori McDonald’s étterem helyén.
„Láttuk, hogy nem elég tüntetéseken részt venni, felvonulni az utcán és kiabálni, hanem olyan társadalmi alternatívákat kell létrehoznunk, amelyeket a kapitalizmus nem kebelezhet be, s nem tiporhat el. Nincsen bennünk félelem, csak elszánás”, nyilatkozta a szegénynegyedekben felnőtt Bouarua.
„Amikor 2020 elején az első lezárás történt, az emberek jobban aggódtak amiatt, hogy éhen halnak, mint a koronavírus miatt”, mondta el az újságíróknak.
„Mindent bezártak, még a jótékonysági szervezeteket és a szociális menhelyeket sem kímélték. Az emberek magukra maradtak. Papírokkal vagy papírok nélkül”.
Ezt látva a McDonald’s egykori munkásai szerveződni kezdtek.
Több mint egy átlagos Meki
Az étterem a túlnyomórészt muszlimok lakta Saint-Marthe és Saint-Barthélémy városrészek között található, és ez volt az első McDonald’s az országban, amelyet a francia nagyvárosok környékén található, szegénység sújtotta külvárosokban építettek.
A főként állami támogatásból működő étterem 1992-ben nyílt meg, és végül 77 helyi lakost alkalmazott, akik az évek alatt erős szakszervezetet hoztak létre.
Az étterem nemcsak a munkanélküliséget enyhítette, de a helyieknek méltóságot is adott, hogy van hol enniük. A McDonald’s mintegy közösségi helyként működött, amelybe az emberek a megszokottnál jóval tovább maradtak beszélgetni, ismerkedni, a parkolóban játszani. Számukra jóval többet jelentett a Meki, mint egy éttermet, ahová be lehet ugrani harapni valamit.
A környéken lakók hosszú időt töltöttek itt, sokkal többet, mint amit a cég szerint a fogyasztásuk indokolt, ez pedig folyamatos konfliktust okozott a vezetés és a dolgozók között, akik maguk is a környéken élő fiatalok voltak, így szolidárisak a keveset fogyasztó, de sokat időző vendégekkel. Ugyanakkor az étterem az egyik legnagyobb forgalmat bonyolította Dél-Franciaországban.
Később az étteremben megalakult a szakszervezet, amely sikeresen érvényesítette a dolgozók jogait és követeléseit az amerikai franchise tulajdonossal szemben, lett légyen szó akár az éjszakai pótlékról, a szabadnapokról, a diákok munkabéréről és az egyéb juttatásokról.
Miután a kormány megvonta az étteremtől az állami juttatásokat, a McDonald’s 2018-ban úgy döntött, hogy bezárja az éttermet. Bár formálisan a bevételek kiesésével indokolták az étterem bezárását, ennek az oka vélhetőleg inkább a sikeres szakszervezet volt, amely a küzdelmében más éttermek dolgozóinak is példaként szolgált.
Kamel Guemari, a visszafoglalt étterem egy másik aktivistája elmondta, hogy a McDonald’s határozása után a munkások előtt világossá vált, hogy cselekedni kell.
Guemari, akinek nem állt szándékában senkit sem bántani, benzinnel locsolta le magát, és azzal fenyegetett, hogy felgyújtja magát, hacsak nem állítják le a bezárást, és nem biztosítják mind a 77 alkalmazott megélhetését.
A tette azonban nem tudta megállítani a bezárást, és az étterem közel egy évig lakat alatt maradt. Ekkor egy erőteljes közösségi médiakampány segítségével Guemari és a többi alkalmazott – művészekkel és baloldali aktivistákkal együttműködve – elkezdtek pénzt gyűjteni az általuk elfoglalt épület számára.
„Az M után”
Az éttermet végül 2019 decemberében sikerült újranyitni, amelyet a pár hónap múlva Marseille-be is elérő járvány a város egyik legfontosabb intézményévé tett. Sokakat a visszafoglalt étterem mentett meg az éhhaláltól, másoknak munkát és megélhetést adott.
Hamarosan az épület tetején lévő felirat is megváltozott, L’aprés M, azaz „Az M után” került a gyorsétteremlánc logója helyére.
A módosabb környékekről érkező felajánlásoknak köszönhetően a válság legsúlyosabb szakaszában a kiosztott ételadagok száma elérte a napi 70.000-et, amit nem csak a kerületben, hanem Marseilles-szerte kiszállítottak a rászorulóknak. A járvány csillapodása után még most is napi 10.000 adag egészséges ételt osztanak szét a rászorulóknak.
A hely ma már nem csak élelmiszerbankként működik: szövetkezetet alakítottak ki benne, szociális központként tehetséggondozással is foglalkozik, ingyenes kulturális programoknak ad helyet, hajléktalanoknak nyújt segítséget.
A L’aprés M tervei közt szerepel, hogy a környéken felnőtt, börtönbüntetésüket letöltött fiataloknak tanfolyamokat tartsanak, s hogy megszervezzék a munkához jutásukat is.
„23 év munkájának gyümölcse az, amit most elértünk, a szakszervezeti küzdelem után eljött az önrendelkezés ideje!”
– mondta az egyik épületfoglaló aktivista, miután megtudták, hogy Marseille baloldali városvezetése, elismerve munkájukat, megvásárolta az épületet a tulajdonostól, aki hagyta az üres épületet pusztulni mindaddig, míg a köz számára vissza nem foglalták.
„Nem akarunk élcsapatot”– mondta Fatih, a szövetkezet ideiglenes elnöke az élelmiszerbank jövőjéről kérdezősködő újságíróknak. „A döntéseket az emberek hozzák meg, nincsenek hozzáértők és laikusok.”
„Ha McDonald’s-ot le tudtuk győzni, más nagy cégeket is le lehet, mondjuk az Amazont! A rombolás a kapitalista cégek DNS-ében van és nem lehet kikapcsolni”, mondta el, s hozzátette: „Reméli, hogy a példájuk ragadós lesz”.
