Az 1Magyarország Kezdeményezés szervezet pénteken egy asztal mellé ültette az 1Magyarország Nyilatkozatot aláíró civil szakértőket és politikusokat, hogy megvitassák a hatpárti ellenzéki együttműködés által megfogalmazott, a romák helyzetére vonatkozó másfél oldalas programtervezetet.
Az Eldöntik-e a romák a választásokat? című vitafórumon a roma civil szakértők erélyesen bírálták az ellenzéki szövetség romapolitikai nézeteit.
A vitafórumra a Jobbik politikusai nem kaptak meghívást. Rácz Béla, az esemény házigazdája a fórumot felvezető beszédében ezt két érvvel indokolta meg: egyfelől a Jobbik nem írta alá 2019-ben a hat ellenzéki párt és több mint negyven civil szervezet által jegyzett Nyilatkozatot, másfelől pedig a szervezők nem tapasztaltak érdemi változást a Jobbik politikájában.
Rácz szerint
„nem látni olyan gesztust a Jobbik részéről, amely a roma közösséget megnyugtatná”.
A Budapesten tartott vitafórumon a „Jobbik-kérdés” újra és újra előkerült, ám az ellenzéki pártok által írt Közös Alap című program megannyi hibájára is fény derült.
A „Jobbik-kérdés”
A roma szakértők részéről Rostás Aranka a vidéken élő cigányságot különösen sújtó nehézségekről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a társadalom „peremén élőknek” például napi szinten meg kell küzdeniük az áram- és energiaszegénység problémájával, de hatalmas kihívást jelent a halmozottan hátrányos helyzet, az iskolázatlanság is, amely nem kizárólag a cigányságot érinti, de őket kivált, s ezen csakugyan nem segít, ha a cigányság és a szegénység közt egyenlőséget vonunk.
Rostás Aranka az energiaszegénység problémáját annak a vidéki gyermeknek az esetével példázta, akit majdnem kiemeltek a családjából csak amiatt, mert a családnak nem volt számítógépe, s emiatt a gyermek az online oktatásból kimaradt.
Búza Károly a hozzászólásában a „Jobbik-kérdésről” beszélt. Elmondta, hogy
„Félünk, rettegünk a Jobbiktól”,
hiszen mindenki emlékszik rá, amikor jobbikosok masíroztak a romák lakta településeken. Búza elmondta, hogy a félelmek és a fenyegetések ma is meghatározók.
„Roma bűnözőnek állítanak be bennünket, élősködőknek állítanak be bennünket”, mondta el Búza Károly,
aki arra is kíváncsi volt, miként lehetséges az együttműködés ilyen körülmények közt a Jobbikkal.
„Mintha a Fidesz írta volna”
Rézműves Szilvia az ellenzéki pártok által jegyzett programot bírálta. „Egy társadalompolitikai programnak kell legyen víziója, ebben a másfél oldalas programban nem látom ezt”, szólt a Közös Alap program romákra vonatkozó részéről.
Rézműves Szilvia szerint a dokumentum
sem a demokratikus alapelvek, sem pedig valós ellenzéki kiállásról nem tanúskodik.
A program akkor lenne jó, „ha a méltányosság, szolidaritás, a részvétel, az elismerés politikája megjelenne benne. Talán felsejlik benne roma hang, de nem tudni, kiket vontak be a program kidolgozásába”, összegezte a gondolatait.
Rézműves Benjamin még tovább ment a program bírálatában: „Nem tűnt ki a programból, hogy az ellenzék írta volna”, mondta el.
„Olyan, mintha a Fidesz programját olvasnám. Ugyanazzal a nyelvezettel, ugyanazzal a szakpolitikai megfontolásokkal, értékhangsúlyokkal kezeli a társadalompolitikai válságokat”,
mondta el Rézműves, aki figyelmeztett arra, hogy a romák integrációja 30 éve sikertelen. Sérelmezte azt is, hogy a roma kulturális autonómia alapjai nem léteznek, s erre a program sem kínál megoldást.
A cigányellenesség két módja
Balogh Adrienn a fiatalok szempontjából bírálta a tervezetet, amelyből hiányolja a roma szakkollégiumokról szóló részt. „Mikor lesz olyan szakkollégiuma a romáknak, mint amilyen például a Bibó?”, kérdezte. Furcsának találta azt is, hogy a tervezet „a cigány származású művészek, közéleti emberek, hírességek nagyobb hangsúlyú megjelenését” támogatja a médiában, amelyből ő azt olvasta ki, hogy az ellenzéki pártok
„díszcigány-jellegű embereket raknának a kirakatba”,
holott például a cigány kulturális intézmények hiányával, amely igazán súlyos probléma, a tervezet nem foglalkozik. „Több sebből is vérzik a program”, mondta el, amely a „vízió” ellentmondásos megfogalmazásaiban is tetten érhető.
Ilyen például a „felzárkóztatás”, a „romák felemelkedése” megjelölés, utóbbi miatt Arató Gergely a beszélgetés során bocsánatot kért.
Szénási Szilvia a cigányellenesség két módjáról beszélt. Az egyik a negatív sztereotípiák nyílt kifejezése, a másik pedig az előítéletek tagadása, amely a modernkori rasszizmus egyik formája. Utóbbi az olyan kijelentésekben jelenik meg, mint hogy „a romák túl sok támogatást kapnak”. Különös problémaként jelentkezik, hogy
„pusztán társadalmi problémaként foglalkoznak a romákkal”,
a diszkriminációt pedig letagadják. Szénási Szilvia hangsúlyozta az oktatás jelentőségét, s szólt arról, hogy hiányzik a magyar társadalomból a cigányság kulturális elismerése.
Kérdezzétek a Jobbikot!
A roma szakértők után az ellenzéki politikusok kaptak lehetőséget a válaszadásra.
Kocsis-Cake Olivio (Párbeszéd) elismerte, hogy nagyon sok munka van még a programmal. A Jobbikkal kapcsolatban annyit közölt, hogy a
„Jobbiktól kellene megkérdezni, mikor kérnek bocsánatot” a romáktól.
Kocsis-Cake elmondta, hogy azért működnek együtt a Jobbikkal, mert lehetőséget kínál az előítéletek hangoztatóinak meggyőzésére. „Politikai sikernek tekintem, hogy a Jobbik velünk tart”, szólt a Párbeszéd politikusa.
Donáth Anna (Momentum) megjegyezte, hogy „az együttműködés nem azt jelenti, hogy mindenki mindenben egyetért és felelősséget vállal mindenért”. Hanem azt, hogy „összeadjuk, ami nálunk van, és közösen vállalunk valamit, amivel leváltunk egy kormányt, amely a cigányellenességet alapnarratívájá tette”.
„Tessék számon kérni a Jobbikon, amit vállal. A Jobbikot kell megkérdezni, mert mi nem vállalhatunk helyettük felelősséget”, szólt Donáth Anna.
Bősz Anett (Liberálisok) is eredménynek nevezte a másfél oldalas szándéknyilatkozat létrejöttét. A másfél oldalas programot a karácsonyfához hasonlította:
„a kevésnek tartott minimumprogram olyan, mint amikor december 23-án veszel egy karácsonyfát. Ez ettől még nem karácsonyfa. Akkor lesz karácsonyfa, amikor ráaggatod a díszeket. El kell mondani, milyenek legyenek a díszek”,
javasolta Bősz Anett, akinek a pártja is részt vesz az ellenzéki megbeszélésekben.
Maximum – minimum
Kanász-Nagy Máté (LMP) messziről indította a válaszát. Azt mondta, a program beleillik a létező gazdasági-politikai paradigmába, amely centrumra és perifériára osztja a világot. „Ha maradunk ebben a paradigmában, akkor az a kérdés, hová helyezzük a hangsúlyokat. Ez a maximum távol áll attól a minimumtól, amelyet én a jó élethez elégségesnek tartanék”, mondta, bár a programot – ha a fenálló felől tekintjük – „jónak” tartja.
Teleki László (MSZP) elmondta, hogy a civilek részéről érkező kérdéseket nem tudják igazán jól megválaszolni, de mindenkit megnyugtatott, hogy „Jakab Péteréknek” idejében meg kell mondaniuk, „mi a szándékuk a romákkal”.
Arató Gergely (DK) válaszából kiderül, a programalkotást nem előzte meg semmiféle konzultáció.
Elmondta, hogy a konzultáció „most kezdődött”. Nézete szerint a program jó kiindulópont, s a megalkotásában több roma származású politikus is részt vett. „Ennek meg kellett születnie, hogy aztán társadalmi párbeszédre bocsássák”, mondta el a program születéséről. Mindamellett ez az eljárásmód „bírálható”.
Emlékeztett rá, hogy a roma közösség is részt vehet az előválasztáson, amelyen nem csak jobbikosok indulnak. A roma autonómiáról pedig azt mondta, még nem tisztázott, hogy „hogyan teremti meg a kereteit az állam”.
A pénteken zajlott fórumot Ónody-Molnár Dóra moderálta, s a K11 Művészeti és Kulturális Központban zajlott le.
A beszélgetés itt újranézhető.