Súlyos következtetésekre jutott az első magyarországi felmérés, amely a koronavírus-járvány hatásait kutatta a gyerekek mentális egészségére. A bezártságot szinte minden család megsínylette: a szülők fele szerint romlott gyermekének mentális, lelki állapota. De az állam által egyébként is magukra hagyott sérülékeny csoportok gyermekei különösen megérezték a járvány több mint egy évét.

Az alacsonyabb jövedelmű családok gyermekei például több mint kétszer annyit szorongtak ez idő alatt, mint biztosabb anyagi helyzetű társaik. Az egyszülős háztartások látványosan nehezebben küzdöttek meg a gyerekeknél fellépő mentális problémákkal, mint a kétszülősök. Nőtt a családtagjaik által bántalmazott gyerekek száma is, a nehéz körülmények közt élő gyerekek pedig mélyrepülésbe kezdtek az iskolában.

A pandémia miatt kialakult traumák nem tűnnek el se gyorsan, se nyomtalanul. Az eddiginél is több gyereknek lenne szüksége szakértő segítségre, de az országban igencsak szerény számban fellelhető iskola- illetve gyermekpszichológusok biztosan nem fognak elérni mindenkihez, ahogy eddig sem. Ehhez főként azonnali kormányzati segítségnyújtásra lenne szükség, ennek híján azonban a szülőkre és pedagógusokra is óriási teher és felelősség hárul.

Az UNICEF Magyarország ezer 3 és 18 év közötti gyermeket nevelő szülő megkérdezésén alapuló reprezentatív kutatása rendkívül fontos és egyedülálló Magyaroszágon. A járvány gyerekekre gyakorolt hatásáról ugyanis eddig csak nemzetközi kutatások készültek – hangzott el az eredményeket boncolgató beszélgetésen.

A szülők fele válaszolta, hogy gyermekének mentális, lelki egészsége megsínylette a koronavírus-járványt. A legtöbben azt vették észre, hogy gyermekük nyugtalanabb, figyelmetlenebb lett a szokásosnál, elvonult a világ elől, vagy szorongott a pandémia idején.

Minden korosztályban a szülőknek szintén mintegy fele tart attól, hogy a bezárások és a járványhelyzet miatt a gyermeke valamilyen tartós hátrányt szenvedett el: lassult az érzelmi és társas fejlődése, mozgásfejlődése, illetve lemaradt a tanulásban.

Mindemellett minden harmadik magyar családban nőtt a feszültség a járvány hatására; a felnőttek türelmetlenebbek lettek, és több volt a veszekedés a négy fal között a gyerekek és a felnőttek között, mint korábban – derült ki a Publicus által végzett felmérésből.

Szlankó Viola pszichológus, az Unicef gyermekjogi vezetője szerint, amellett, hogy sok gyerek lemaradt az online oktatásban, vagy teljesen kiesett belőle, fontos és várható hozadéka volt a járványnak, hogy a gyerekek rosszul érzik magukat attól, hogy otthon vannak.

A közösségi médiában sokak által csak Jocó bácsiként ismert Balatoni József tanár, influenszer, író kiemelte: nagyon fontos befolyásoló tényező volt a pandémia alatt a gyerekek jóllétében az anyagi helyzet. Azok, akiknek a legveszélyeztetettebb szektorban dolgoznak a szülei, sokkal jobban megszenvedték a járványt. Ő is kiemelte, hogy nagyon sok gyereknek nem jó otthon:

„Ezek a diákok iszonyatos mélyrepülésbe kezdtek. Gondolok itt alkoholista szülőre, nagyon rossz körülményekre, kevés élelemre. Nagyon sok ilyen gyerek van sajnos, ez a helyzet nagyon sokat rontott az állapotukon. Pedagógusként végig ott kellett lenni mellettük. Iszonyatosan mély pontokat éltek meg”

– idézte fel.

Ezt a tapasztalatot támasztja alá a felmérés is, amely Pulai András, a Publicus Intézet ügyvezetője szerint azért is rendkívül fontos, mert a járvány nyomán kialakult válság szociális-mentális lába méltatlanul alultárgyalt Magyarországon.

Pedig volna miről beszélni: a felmérés alapján egyértelmű, hogy minél alacsonyabb jövedelemből él a család, annál jobban ki volt téve a mentális kockázatoknak. A 11-18 éves korosztály esetében például az alacsony jövedelmű családokban jóval magasabb – 35%-os – arányban számoltak be a szülők arról, hogy a kamasz gyermekük szorong, míg ez az arány a közepes vagy magasabb jövedelmű családok esetén 15%.

Hasonló különbség mutatkozott meg, amikor az elbizonytalanodásra, a barátkozásra, a lehangoltságra kérdeztek rá. A számok azt is megmutatják, hogy azokban a háztartásokban érezték legnehezebbnek az otthon töltött hónapokat, ahol a havi jövedelem 150 000 forint alatt marad.

Markánsan kirajzolódott az is, hogy az egyszülős háztartásokat mennyivel nehezebben érintették a járvány mentális vonatkozásai: itt 77% volt azon gyerekek aránya, akiknél legalább két negatív tünet megjelenését tapasztalták, szemben a kétszülős háztartásokkal, ahol ez az arány 46%.

A tünetek közül az elkalandozó figyelem (77%), a nyughatatlanság (69%), a dühkitörések (61%), a szorongás (31%) jellemezte leginkább a 7-11 éveseket. Ezen felül nagyjából minden tizedik család szembesült olyan technikai problémával, eszközhiánnyal, ami megnehezítette az online tanulást, ez az egyszülős háztartásokban szintén gyakoribb volt.

Pulai szerint a családban előforduló halálesetek mentén is törésvonal rajzolódott ki: ahol koronavírusban hunyt el családtag, ott kétszer több problémáról számoltak be a szülők, mint egy átlagos időszakban. Ha pedig nem volt ilyen érintettség, másfélszer, hiszen a járványhelyzet ezekben az esetekben is megnehezítette a traumafeldolgozást.

Labancz Dániel klinikai gyermek-szakpszichológus tapasztalatai szerint nagyon fontos szempont, hogy adottak-e az egészséges lelki fejlődés feltételei. A szakember elsősorban az iskolai, baráti szocializációs közeg hiányának a hatásait észlelte munkája során, melyek leginkább érzelmi, hangulati tünetekben nyilvánultak meg. Bár sok család jól meg tudott birkózni a helyzettel, megnövekedett a segítségkérők száma is: elfogyott a segítő szakemberek kapacitása, mindenkinél megnőtt a bejelentkezések száma. Elsősorban hangulatzavarok, alvászavarok és szorongásos problémák jelentek meg – mondta.

Balatoni József kiemelte, hogy főleg a középiskolásokat érintette az iskolabezárás, ők több mint 6 hónapot töltöttek online oktatásban. A pedagógus úgy látja, nagyon megszenvedték, hogy olyan hétköznapi dolgokról kellett lemondaniuk, mint a baráti találkozók, randevúk, a jelenléti oktatás, a szalagavató és egyéb rendezvények. „Pótolhatatlan veszteség érte őket ebből a szempontból” – mondta.

Azok a gyerekek is érezhetően nehezebben viselték a járványhelyzetet, akiket közvetlenül is érintett a fertőzés,  megbetegedett vagy meghalt valakijük.

Május 11-én ez a sokféle háttérrel rendelkező diák egyszer csak visszatért az iskolákba. A pedagógus tapasztalatai alapján nagyon sokan örültek és felszabadultak, sokan viszont kifejezetten sokat szorongtak amiatt, hogy hazaviszik az iskolából a vírust a szülőknek, nagyszülőknek, akik még nincsenek beoltva.

A nyitást a pedagógusok is kettős érzésekkel élték meg: „új” tapasztalat, hogy 6 hónap után újra zaj van körülöttük, látszik az arcuk, nincs némító gomb. Idő kellett, mire megszokták a jelenléti oktatást. Balatoni szerint

a pedagógusok többsége teljesen háttérbe szorította saját jóllétét. Ugyanakkor bízik benne, hogy nyáron nekik is sikerül kipihenni és feldolgozni az elmúlt hónapok eseményeit, hiszen nekik is voltak mélypontjaik. „Amikor hónapokon át kell a diákokban tartani a lelket, akkor azért néha te is megzuhansz”.

Kevesek kiváltsága a segítség

Szlankó Viola emlékeztetett: Kínában a 2003-as SARS-járvány után másfél évvel a  gyerekeken még mindig érezhetőek voltak az elszenvedett traumák mentális következményei. A traumák gyakran tartós változást okoznak a gyerek viselkedésében, idegrendszerében, amivel foglalkozni kell. Kérdés persze, hogy van-e rá lehetőség.

„Az általában véve is kiszolgáltatottabb helyzetű gyerekek jobban megsínylették ezt az időszakot, de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a pszichológiai szolgáltatásoknak a köre ezeknek a társadalmi csoportoknak a számára nagyon nehezen elérhető. Azt is láttuk a kutatásból, hogy noha tapasztalták a szülők, hogy a gyerekük megsínylette ezt az időszakot, mégis kevesen kértek segítséget. De ha kértek is, még kevesebben kaptak”

– mondta a szakember.

A felmérés szerint a 3-7 évesek szüleinek 64%-a, a 7-11 évesek szüleinek 71%-a, a 11-18 évesek 79%-a maradt segítség nélkül a járvány idején, igaz, döntő többségük nem is kért segítséget. Akik kaptak, azok jellemzően pszichológus, logopédus vagy a tanárok támogatását kérték. Szlankó szerint a segítségkérésre való hajlandóság egyrészt társadalmi berendezkedés kérdése, másrészt viszont a kormánynak is óriási felelőssége lenne abban, hogy a mentális egészség téma legyen, és mindenki számára elérhető legyen a segítség.

„Fontos, hogy ráirányítsuk a politikai döntéshozók figyelmét, hogy a mentális egészség témaköre kevesek kiváltsága még mindig Magyarországon. Az állami ellátások sorát növelni kell”

– mondta Szlankó.

Balatoni József ráerősített a pszichológus meglátására: szomorú, hogy állami keretek között nem igazán érhető el segítség. A törvény értelmében 500 diákra jut egy iskolapszichológus, de ez egyáltalán nem elégíti ki az igényeket. Ha csak a gyerekek 10%-ánál van probléma, azt már nem tudja egyetlen szakember kezelni.

Mit tehetnek a pedagógusok és a szülők?

Szlankó Viola kiemelte, a pedagógusoknak most az eddiginél is fontosabb figyelniük a gyermekbántalmazás jeleire, a családon belüli erőszak ugyanis szignifikánsan nőtt a járvány alatt: 30%-kal több volt a rendőrségnél regisztrált esetek száma a pandémia előtti időkhöz képest, sok eset pedig láthatatlan marad, hiszen csak töredékük jut el a hatóságokhoz.

Az iskola békeidőben is nagyon fontos egysége a jelzőrendszernek. Ebben játszanak most különösen fontos szerepet a pedagógusok, sok esetben ugyanis ők azok a bizalmi személyek, akikkel meg tudják osztani a gyerekek az otthon elszenvedett traumákat. A szakember szerint a pedagógusok másik fontos feladata jelenleg, hogy újraépítsék a szétzilálódott közösségeket, és az iskolára ne csak az elméleti tudásátadás tereként gondoljanak, hanem kerüljön előtérbe a lelki egészség is.

Labancz Dániel arra is felhívta a figyelmet, hogy a szülőknek, pedagógusoknak most nagyon oda kell figyelniük a gyerekek viselkedésére is: például ha egy kamasz sokáig benne ragad szélsőséges viselkedési formákban, hangulatokban, nem szabad legyinteni, és összemosni az esetleges tüneteket a kamaszkor jellemzőivel.

„Egy kamasz akkor van jól és mondható egészségesnek, ha szélsőségek között is, de folyamatosan változik” – mondta. A szakember szerint, ha valami markánsan megváltozik a gyerek viselkedésében, gondolkodásában, érzelmeiben, és ez komoly problémákat okoz, akkor mindenképpen érdemes segítséget kérni.

A beszélgetés résztvevői egyöntetűen azt javasolták a szülőknek: engedjék megélni a gyerekeknek a szabadságot, forduljanak feléjük türelemmel és megértéssel, és most ne legyenek akkora elvárásaik feléjük, mint a pandémia előtt. Mindez különösen fontos lehet kisgyerekeknél, hiszen az otthon töltött időszak alatti figyelem, ami csak rájuk irányult, most hirtelen eltűnik, és ez nehezen feldolgozható lehet számukra – tette hozzá Labancz.

A szakember szerint

érdemes a gyerekeknek kérdéseket feltenni a félelmeikről, hiszen sokszor gondolnak olyan dolgokat is, amik sokkal ijesztőbbek, mint a valóság, ami aztán szorongáshoz vezet. „Minél kevesebb olyan lyuk van az információkban, amit a gyerek a fantáziájával ki tud egészíteni, annál jobb. Érdemes ezeket a dolgokat nyíltan kezelni”.

Mit hoz az ősz?

Balatoni József úgy látja, a gyerekek elkezdtek aggódni, hogy mi lesz, ha ősszel jön egy újabb bezárás a szinte borítékolható negyedik hullámmal. Szerinte egyrészt nagyon fontos lenne, hogy minden gyereknek jusson megfelelő eszköz és internetszolgáltatás, másrészt pedig nem riogatva őket, de beszélni kell arról, hogy jöhet egy újabb járványhullám.

Emellett arra az esetre, ha újra bezárnának az iskolák, szerinte mindenképpen meg kellene kérdezni a gyerekeket, min változtassanak, és mit tartsanak meg a pedagógusok az online oktatásban.

Kövécs Laura, az UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövete az ötletet támogatva felvetette: a diákok is meghallgathatnák a pedagógusokat, hogy megtudják, mi jelentett számukra nehézséget, így mindkét fél megértőbben állhatna a másikhoz, és gördülékenyebben menne a munka.

A pedagógus kiemelte: ha újabb, hosszabb ideig tartó iskolabezárásra kerülne sor, szerinte annyira sérülne a gyerekek oktatáshoz való joga, hogy a kimeneti feltételeket nagyon át kellene gondolni például a nyolcadikos felvételi, illetve az érettségi esetében. Balatoni szerint már most érezhető az érettségi eredményeken, hogy a gyerekek összesen 9 hónapig digitális oktatásban tanultak.

Hogy minél komplexebb képet kaphassunk a helyzetről, az Unicef most a kutatás következő részét készíti elő, melynek keretein belül a gyerekekkel foglalkozó gyermekpszichológusokat és pszichiátereket, valamint pedagógusokat kérdeznek majd tapasztalataikról.

A beszélgetés fényében egyértelmű: amellett, hogy a szülőknek és a pedagógusoknak érdemes fokozottan odafigyelni a következő időszakban a gyerekekre, komoly és azonnali lépéseket kellene tennie a kormánynak is a járvány által számos szempontból sérült gyerekek mentális egészsége és jövője érdekében.