A vasárnap esti választási műsorok meghívott vendégeit elnézve nem volt nehéz megállapítani, ki a tegnapi francia regionális és megyei, illetve területi önkormányzati választások első fordulójának legnagyobb vesztese. A legsavanyúbb arcok ugyanis a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülést (Rassemblement National, RN) képviselték. Az egykori Nemzeti Front, amelyet a pártelnök Marine Le Pen keresztelt át 2018-ban, hogy feledtesse a régi márkanévhez kötődő rossz emlékeket (így édesapja, Jean-Marie antiszemita és rasszista karakterét), a vártnál sokkal kevesebb választót tömörített vasárnap.
Visszaszoruló szélsőjobb
A közvélemény-kutatások által megjósolt 6 régió helyett csupán egyben, a Marseille központú PACA-ban (Provence-Alpes Côte d’Azur) végzett az élen, de itt szerzett előnye sem jelent biztos győzelmet a jövő vasárnap esedékes második fordulóban(36,3% a második helyezett jobboldal 31,9%-hoz képest).
INFOGRAPHIES 📊 Résultats des régionales commune par commune : un net recul de l’extrême droite par rapport à 2015https://t.co/pkh67h8JG9 pic.twitter.com/RhVoN68RG2
— franceinfo (@franceinfo) June 21, 2021
Ez nemcsak a legutóbbi, 2015-ös regionális választásokhoz képest jelentős visszaesés, amikor 6 régióban meglett az aranyérem az első fordulóban, a tegnapinál jóval erősebb eredményekkel, hanem ahhoz képest is meglepő, hogy a kampány fő témái éppenséggel a szélsőjobb vesszőparipái voltak, a közbiztonságtól a szekuláris modellen át az identitáshoz köthető kérdésekig. Azaz csupa olyasmi, amihez nem sok köze van a szóban forgó önkormányzatok kompetenciáinak.
Az alábbi rajz a Libération cikke alapján hasonlítja össze a jobboldali és szélsőjobboldali (jobb oszlop) és a baloldali vendégek arányát a reggeli műsorokban:
Demokrácia választók nélkül?
Az előrejelzések elsősorban a francia választók érdeklődését becsülték túl. Bár eleve rekordalacsony részvétellel számoltak, a valóság még a legpesszimistább becsléseket is alulmúlta: a 47 millió választásra jogosult polgárnak alig 33%-a járult az urnákhoz, három franciából kettő, a legfiatalabb korosztály 80 százaléka nem vett részt a voksoláson.
Noha ez a csökkenő tendencia évtizedek óta megmutatkozik, elsősorban a különféle szintű önkormányzati választásokon, és a tegnapi számok egy újabb atipikus, nagyrészt korlátozó intézkedések között zajló kampányból is következhetnek – a jelenség több mint aggasztó.
Nem csupán azért, mert ezeken az önkormányzati szinteken dől el a mindennapokat meghatározó közpolitikai döntések jelentős része. Így a fiatalokat különösen érintő középfokú oktatás, ahogy a szakmai és továbbképzési, munkapiaci integrációs programok, továbbá a közlekedés, a területi fejlesztések is regionális kompetenciák – de a kultúra, a sport, a turizmus, a lakhatás területén elköltött forrásokról is főleg regionális és megyei szinten születnek döntések. Ilyen részvétel mellett pedig az ezekről a jövőben döntő testületek legitimációja erősen kérdéses.
Az első értékelések alapján úgy tűnik, hogy a távolmaradók magas aránya a Nemzeti Tömörülést érintette a legérzékenyebben, vasárnap este ezért fő üzenetük arra irányult, hogy támogatóik közül legyen szíves mindenki szavazni jövő vasárnap.
A relatív kudarcban szerepet játszhat az is, hogy a pártnak továbbra is kevés helyi képviselője, sovány beágyazottsága van, ahogy az elhibázott kampány is, amely elsősorban a jobboldali szavazókat próbálta megszólítani. Ők azonban, elsősorban a fegyelmezetten voksoló, konzervatív, idősebb csoportok, kitartottak a jelenleg ellenzéki, konzervatív Republikánusok (Les Républicains, LR) jelöltjei mellett.
Ami az előrejelzésekhez és a 2015-ös eredményekhez képest kudarc, azért továbbra is a francia demokrácia súlyos állandója: a szélsőjobboldal átlagosan 19,4 %-os támogatottsága továbbra is dobogós helyet biztosít az RN-nek számos régióban.
A kormányzó többség helyi szinten nem rúg labdába
Az RN relatív kudarcának másik oldala Emmanuel Macron kormánypártjának buktája: a La République en marche (A Köztársaság Lendületben, LREM) nemhogy a mérleg nyelve nem lehet szinte sehol, de még a másokkal a 2. fordulóban való összefogáshoz szükséges 10%-ot sem érte el a legtöbb esetben. Ez, a francia politika történetében páratlanul alacsony támogatottság is bizonyítja, mennyire megbolydultak a politikai képviselet alapjai Franciaországban, amire Macron színrelépése sem hozott megoldást, sőt, csak súlyosabbá tette a problémákat.
Ha még emlékszünk, Emmanuel Macron egykor azt ígérte, megbékíti a francia társadalmat, és véget vet a polarizációnak – mára azonban inkább úgy tűnik, hogy csak egy újabb jobboldali erő a palettán, amely épp úgy az RN és a tágabb szélsőjobb birtokain portyázik, mint a Republikánusok. Helyi pártszervezetek és beágyazottság nélkül legfeljebb a már régebbi erők elszipkázásával próbálkozhat. De erősen kérdéses, hogy ez elég lehet-e a jövőre esedékes elnökválasztáson ahhoz, hogy újra Marine Le Pen kihívója lehessen.
Bónusz a regnáló erőknek, túlélési esély a klasszikus pártoknak
Az alacsony részvételből jellemzően az következik, hogy a társadalom legjobb helyzetben lévő csoportjainak véleménye lesz a domináns az eredményben, figyelmeztettek elemzők vasárnap, míg a kárvallottak a fiatalok, illetve a szegényebb, népi rétegek. Ez a logika eredményezte, hogy általában a már hivatalban lévők kaptak megerősítést vasárnap, a vártnál sokkal erősebb mértékben, az este egyértelmű győztesei pedig a konzervatív erők, akik 6-7 régiót is megőrizhetnek.
De fontos azt is látni, hogy hiába vezette le több regnáló elnök a saját erényeiből a győzelmet, az alacsony részvétel tükrében még a kimagasló eredmények is alacsonyabb támogatást érnek, mint a 6 évvel ezelőttiek.
Les partis en tête, au premier tour des élections régionales, selon les estimations des instituts de sondage à 21h #AFP #AFPgraphics #regionales2021 pic.twitter.com/A0qpgXEefd
— Agence France-Presse (@afpfr) June 20, 2021
Észak-Franciaországban (Hauts-de-France) a Macron által legveszélyesebbnek tartott elnökjelölt riválisa, a jobboldali Xavier Bertrand aratott biztos győzelmet, hiába indult ellene a listákon 5 miniszter is, az LREM itt sem érte el a 10%-ot. A fővárosi régióban, Normandiában, az Elzászt is magába foglaló Grand Est, vagy a Pays de la Loire régiókban is a konzervatívok végeztek az élen, és nagyrészt bizakodva várják a második fordulót.
Hasonlóképpen, a szocialisták is a távolmaradóknak köszönhetik, hogy egyáltalán talpon maradtak, és a vártnál sokkal simább első fordulós győzelmeiket az 5 általuk vezetett kontinentális régióban: Bretagne-ban, a déli Occitanie, a dél-nyugati Nouvelle-Aquitaine vagy a keleti Bourgogne-Franche-Comté régióban.
Baloldalon is marad az egók harca
A baloldal számára továbbra is nagy rejtély, hogyan lenne érdemes csatasorba állni a jövő évi elnökválasztásra. A szocialisták, a kommunisták, a zöldek, és az utódlásának előkészítésére továbbra sem hajlandó Jean-Luc Mélenchon pártjának (La France Insoumise, LFI) harcai a közös listák vezetéséért szinte teljesen átláthatatlanná tették a baloldali térfelet.
De vasárnap az is kiderült, hogy a teljes összefogás nem biztos, hogy eredményesebb, mint a külön indulás: az egyetlen közös baloldali lista mindössze 18,99%-ra volt elég Xavier Bertrand ellenében. Míg a fővárosi régióban 2 „oköbaloldali” jelölt foghat össze a Zöldek (EELV) főtitkára, Julien Bayou mögött, abban bízva, hogy összesen több mint 30%-kal fordítani tudnak a jobboldali győzelmen.
Hiába egyre meghatározóbb, és élvez – különösen a fiatalok körében – egyre növekvő támogatást az ökológia, a Zöldeknek tegnap sem sikerült a baloldali erők élére állniuk, összesített, kb. 13%-os eredményük a 2010-es szintet hozza csak. A szocialisták a híresztelésekkel ellentétben még bírják szuflával, és a tegnapi választás, a rendkívül alacsony részvétellel csak homályosabbá tette az eddig sejtett erővonalakat.
Bárhogy is legyen, az bizonyos, hogy a választókat a baloldali pártok sem voltak képesek mozgósítani. Enélkül pedig, a jóval nagyobb érdeklődést vonzó törvényhatósági- és elnökválasztásokon sem bízhat senki abban, hogy a jobboldal macroni, republikánus és „patrióta” változatain kívül más opciójuk is lesz a francia polgároknak jövő tavasszal, mint a 2017-ben csupán a Macron és Le Pen közti választást felkínáló második fordulóban.
