Míg az indiai gazdagok magánrepülőgéppel menekülnek a már Magyarországon is megjelent indiai mutáns és a tomboló járvány elől, az autóipari dolgozók sztrájkokkal és az üzemek lezárásával igyekeznek feltartóztatni a koronavírust.

India miniszterelnöke, a szélsőjobboldali, hindu-nacionalista Narendra Modi korábban azt ígérte, hogy nemcsak a vírustól, hanem a zárlattól is meg fogja védeni országát, végül azonban csak az utóbbi sikerült: múlt hónapban India negatív rekordot döntött amikor az első olyan országgá vált, ahol egy nap alatt 400 ezer új koronavírus-esetet regisztráltak, miközben az ország kórházi és temetkezési kapacitásai is teljesen kimerültek.

Tamilnáduban, India dél-keleti tagállamában múlt hónapban hivatalosan ugyan zárlatot rendeltek el, az ipari telepek mégis továbbműködhettek. Az autóipari dolgozók ezért tiltakozással, bojkottal és munkabeszüntetéssel kényszerítették ki a covid-szabályozásokat, és ezen felül akár kéthetes gyárbezárást is ki tudtak harcolni.

A Ford dolgozói azt követelték, hogy ismerjék el őket frontvonalban dolgozókként, mivel ők is életüket kockáztatva dolgoznak, és azt is szerették volna elérni, hogy  a munkáltató pénzzel kompenzálja családtagjaikat ha elhunynának koronavírusban.

A Ford gyárvezetése a további dolgozói követelésektől és önszerveződéstől tartva végül két napos zárlatot rendelt el és szigorúbb egészségügyi szabályozásokat vezetett be. A Renault-Nissan, a Hyundai Motor és az Eicher Motors hasonlóképpen járt el. A dolgozók viszont továbbra is elégedetlenek, és nem csak a munkáltatóikat kárhoztatják, de keményebb fellépést várnak el a szakszervezetektől és a baloldali (köztük a kommunista) pártoktól is.

Navinash, a Renault-Nissan munkása azt szeretné, ha nem kéne az anyagi nyomás miatt kockáztatnia az életét:

Az autógyártás valójában nem nélkülözhetetlen gyártás, ezért le kellett volna állítani. De a kormányok, a vállalatok és a szakszervezetek összeesküdtek ellenünk és rabszolgákká tettek minket, akiket a profit érdekében ki lehet meríteni, összezúzni és megölni. Anyagi nyomás miatt megyek dolgozni, mert a családom szegény.

Navinash arról is beszámol, hogy a munkáltató rendszeresen egymás ellen fordítja az állandó és szerződéses munkavállalókat, és ezért hatalmas probléma, hogy a szakszervezetek nem képviselik a szerződéses munkavállalókat:

Ha az állandó munkavállalók sztrájkolnak, a szerződéses alkalmazottakat arra használják, hogy megtörjék a harcot, és fordítva. Szakszervezetünk csak az állandó alkalmazottakkal foglalkozik. A szerződéses munkavállalókat hagyjuk egyedül dolgozni és meghalni, biztonság és juttatások nélkül. Nem tudom elviselni azokat a rabszolgaszerű körülményeket, amelyekkel a szerződéses munkásoknak kell szembesülniük, zavarja a lelkiismeretemet. Óriási szimpátiát érzek irántuk.

Balakrishnan a Hyundai Motorsnál dolgozik, és azt meséli, hogy az állandó és szerződéses munkavállalók összefogásával sikerült elérniük, hogy a munkáltató csökkentse a műszakok számát. Balakrishnan szerint:

Se a BJP-t, se a DMK-t, se a CITU-t [indiai pártok és egy szakszervezet – a szerk.], senkit nem érdekel a vírus. Ehelyett úgy látom, hogy mindig az a szlogenjük, hogy „nyissuk újra a gazdaságot” és „ha nincs munka, nincs fizetés”. Ez a járvány és munkatársaim halála rádöbbentett, hogy a munkásosztály valódi egysége mindennél erősebb.

A szintén Hyundai Motorsnál dolgozó Purushothaman hasonló véleményen van, mint kollégája:

Összesen 800 alkalmazott és családtag tesztje lett pozitív az elmúlt hónapban. A Hyundai, amelynek csak a profitszerzés volt a célja, hagyta, hogy a dolgozók meghaljanak. Mélységesen felzaklatott munkatársaim halála. Üzemünk öt napos leállítása nem a kormány vagy a vezetés felajánlása volt, hanem a Hyundai-dolgozók egységesen küzdöttek érte az üzem kapujában, ahol megállítottuk a vállalati buszt, amely a második műszakba vitte volna a személyzetet. Szakszervezeti nézeteltéréseink ellenére együtt harcoltunk. A szakszervezetek csak az állandó munkavállalókért küzdenek, nem bővítették ki küzdelmeiket, és most emberek milliói haltak meg a világjárvány miatt. A szakszervezetek erről hallgatnak.

A G7 áprilisi elemzése szerint Magyarországon a hivatalos „lezárás” ellenére a járvány második és harmadik hulláma alatt a gyárak nyitvatartása is jelentősen hozzájárulhatott a magas halálozási adatokhoz.